Officum majoris hebdomadae - belső címlap |
Egy remek és kiváló, hasznos és praktikus kiadvány jutott kezembe az idén. Nem mai gyerek. 1882-ből származik. Főbb adatai a következők: Officium majoris hebdomadae a Dominica in palmis usque as sabbatum in albis juxta ordinem Breviarii, Missalis et Pontificalis Romani cum canto emendato, curante Sacr. Rituum Congregatione, Ratisbonae ....1882, editio altera
A Rítuskongregáció által gondozott kiadványról van szó tehát, amely a Nagyhét, és a Húsvét nyolcadának összes zsolozsmáit, szentmiséit és szertartásait tartalmazza latin nyelven, és gregorián dallamokkal. Gyakorlati használatra egybeszerkeszti a Breviarium a Római Misekönyv és a Római Pontifikále anyagát az egyházi év e jeles két hetére. A kiadvány célja nyilvánvalóan, hogy a székesegyházak teljes liturgikus gyakorlatát alátámassza egy kottákat, rubrikákat és liturgikus szövegeket tartalmazó kiadvány formájában, minél könyebben, olajozottabban, pontosan és teljességében elvégezhető legyen a római rítus. Nyilván dícséretes is, hogy a székesegyházakban teljességében legyen jelen a római rítus. Ezt a teljességet az ünneplés tekintetében a székesegyház mellett szolgáló papság, s azt ott általában jelenlevő nagyszeminárium növendékei biztosították.
Az idei nagyhéten ez a könyv állandó társam volt a szertartásokra való előkészület során. Egyúttal egybevetésül is szolgált, hogy vajon a XX. században mi minden alakult, változott a római rítusban. Ez a tapasztalat nem lesz haszontalan a tudományos-oktatói tevékenység során sem. A kiadványt kezemben tartottam a virágvasárnapi és nagypénteki passió során is. Már csaknem húsz éve pap vagyok, de a Passió latin szövegével még nemigen találkoztam. Nagyon jól esett a latin passiószöveg olvasása, miközben anyanyelvemen hallottam a Passió éneket. A regensburgi könyv alapján megértettem az itteni szlovák és magyar katolikus hagyományos Passió dallamának az eredetét is. Sajnos ez a dallam a magyar nyelvterületen kiveszőben van. többek között a Werner-féle Passió-kiadás miatt is. A szlovákok ellenben a hagyományos dallamváltozatot adták ki hivatalosan, s mind a mai napig azt éneklik.... A regensburgi kiadás alapján világos a lamentációk dallamvilága is, de sok más szép szövegre és dallamra is felfigyeltem.
Tanulságok:
-A liturgia méltó végzéséhez szükség van jó segédkönyvekre, még a népnyelvű liturgiában is. Ez utóbbiban megfelelő minőségű fordításokra van szükség / semmikép nem ferdítésekre!
-A gregorián dallam, mint a római rítus zenei anyanyelve a regensburgi könyvben abszolút kiindulópont. A magyar gregorián énekkultúra nem pusztán elméleti lehetőség, de létező gyakorlat is immár. A mai népnyelvű és egyszerűsített liturgiában sajnos egyre jobban terjed az énekelt liturgia mellőzése, s ha van is ének, akkor sem mindig egy színvonalas liturgikus énekkultúra szólal meg. (Vö. gitáros virágvasárnapi passió az egyik rádiós miseközvetítés alkalmával 2016-ban.)
-a gregorián dallamváltozatokat, egészséges gyakorlatokat és hagyományokat érdemes őrizni, s nem mindenáron valami újdonságra lecserélni.
-szükséges, hogy legyen olyan központok, ahogy voltak a múltban is, ahol a római rítus a teljességében és szépségében megvalósul, jelen van, mint egy mérce. Ezek a helyek leginkább székesegyházaink és városi plébániánink lehetnének. Biztosítani szükséges a kispapok nevelését, képzését, formálását, s a világi hívekét nemkülönben, külön hangsúllyal a szkólák és kántorok képzésére. (Eddigi káplánjaim pl. nem merték elénekelni az Exsultet-et. Miért nem tanulják alaposabban a szemináriumban?
-A regensburgi kiadású segédkönyv egy igényes liturgikus gyakorlat iránti elkötelezettséget mutat. Hasonló iránymutatásra és praktikus segítségnyújtásra ma is nagy szükség van. Attila plébános, Galánta