2017. március 18., szombat

Visszatekintés egy gyászhír kapcsán

Egy nyughatatlan tanítvány, egy kedves nagyika és Gyula atya
Ma délelőtt értesültünk, hogy a mennyei Atya péntek este 2017. március 17.-én magához szólította volt plébánosunk, Ft. Obonya Gyula szalézi atya  lelkét. Káptalanunkhoz tartozó családok egy-egy tagja  kötődik az elhunyt lelkiatyához, hiszen akkor voltunk tizenéves fiatalok, amikor ő szülőfalunkban működött. Gyula atyától nagyon sok jót kaptunk és tanultunk. 
Istennek odaadott szolgálatban
1. Megtanulhattuk tőle, hogy Istennek a legszebbet, legjobbat kell adni. Mindig gondosan, áhítattal, énekelve celebrált. Megadta a szent áldozatnak járó tiszteletet szépséget. Ünnepélyes és szép szentmiséket éltünk át, csodálatos húsvéti szent háromnapot, processziókat.  Támogatott bennünket a ministráns szolgálatban,  a ministránsok papi szolgálatának egyik legfontosabb területét képezték. nevelt minket a szentmise utáni hálaadásra, a csendes és személyes imádsággal eltöltött szentségimádásra.
Don Bosco lelkületével
2. Kedvességével és don boscós stílusával sok-sok alkalmat teremtett, hogy beszélgethessünk és imádkozhassunk. Vasárnap délutáni foci, amikor a harangszóra a pályán mondtuk el az Úrangyalát,  röplabdapálya a plébániaudvaron, sok-sok játék,  finomságok, Sok-sok feladattal megbízott bennünket, hogy érezzük át a felelősséget is, a munka  de a belénk vettet bizalom örömét. Felejthetetlenek a nyári táborozások is, közös zarándoklatok. Itt megtanultuk a zsolozsma imádkozását is. Elhívta mácsédra többször is az esztergomi ferences atyákat, akiknek a jelenléte szintén jó hatással volt ránk fiatalokra.
Igényességel a hitben
3. Sokszor imádkoztunk vele rózsafüzért séta közben, vagy a Máriabarlangnál, ezek az imák, kiadós beszélgetésben végződtek. Ěrdekesek voltak a kicsoportban tartott katekézisek, mindig egy-egy feladattal végződtek. Sok jó és hasznos olvasmányt adott nekünk. Intellektuális igényességre nevelt bennünket. Ő maga is állandóan olvasott, gondolkodott, elmélkedett, írt.
Gyóntatás és lelkivezetés szolgálatával
4. Bíztunk benne, mint gyóntatónkban, lelkiatyánkban. Igényessége és fegyelme mellett is, nagyszerűen tudott bátorítani és közvetíteni az isteni irgalmat.
Gyengeségekkel és nehézségekkel küzködve
5. Így utólag tekintve a plébánosi tapasztalatlanságából, vagy saját nehéz természetéből, vagy egy-egy sajátos gondolkodásából  adódó feszültségek is, amelyeket egy-egy döntése okozott hasznos tapasztalatul szolgálnak bizonyos hibák kiküszöbölésére. Még a legjobbaknak is vannak árnyoldalaik. Oly nehéz ezt elfogadni és saját magunk életében is megélni. Mégis egy kihívás, hogy  alakuljunk és növekedjünk és érlelődjünk. Nyilván némely dolgot talán éppen ezért mi később más módon, más stílusban akartunk tenni. A növendékek, egy kicsit, vagy talán nagyon is önálló útra térnek. S számára nem lehetett könnyű elfogadni ezt, mégis megküzdött az elfogadás nehéz csatájával.

6. Gyula atya tudott megszólítani, munkatárssá tenni. Különösen meg tudta látni egyes jámbor hívek lelkében az őszinteséget, a mély hitet. Nagyon nagyra becsülte nagymamámat. Meglátta benne az Istennek odaajándékozott szívet, életet. Értékelni tudta azt a nagy áldozatkészséget és szeretet, amelyben benne van. 
Zoboralja dillemáit és sorsát tükrözve
7. Gyula atya sorsa, élete, identitása nagyon sokat elárul a Zoboralja népének sorsáról, sorsa alakulásáról.  Tükrözi annak  nehézségeitt, dillemáit, gyengeségét és kudarcait,  de ragyogja értékeit  is. 
Visszatérés idősödve és betegen de lelkesen
8. Gyula atya élete utolsó szakaszában ismét közelségünkbe került. Immár felnőtt egykori fiataljai közelébe. Láthatta, hányadán állunk a hittel, élettel, hivatással.  Két évet Nemeskajalon volt kisegítő lelkész. Ez időben naponta volt szentmise  a nemeskajali templomban. Minden szentmise előtt a hívek rendelkezésére állt a gyóntatószékben. Teljes odaadással a lehető legszebben óhajtotta ünnepelni a szentmiseáldozatot. Minden lehetőséget igyekezett kihasználni, hogy a hívek lelki életét elmélyítse. Bevezette az elsőcsütörtöknapi szentégimádást és megalapította a Szentségimádó társulatot. Jó és gondos intézőként igyekezett a plébániaudvar rendbetételére és gondozására a hívek segítségével. Igényes volt, ami a szentségek kiszolgáltatását illeti. Elszomorította, hogyha valaki hit nélkül, formálisan, felkészülés igénye nélkül akart szentségekhez járulni. Igyekezett a falu szociálisan elmaradt  lakosaihoz is utat találni, őket a  munka és rend szeretetére s a hit nevelő erejére rávezetni.
Élénken követte a világegyház és a helyi egyház eseményeit,  szívében hordozva az Egyház gondjait, nehézségeit. Örült, ha meglátogatták, örült ha igényt tartottak lelki szolgálatára. Olvasott, elmélkedett írt, gondosan készülve a katekézisekre, prédikációkra. Az Isten szava, a zsolozsma és a rózsafüzér szeretete átjárta mindennapjait. Kedves gondolatait, énekeit megosztotta másokkal.Jelenléte és szolgálata áldás volt kicsi egyházközségünk részére.
Köszönjük Istennek életét és szolgálatát. Nyugodjék békében.

Ezt az őszi díszbe öltözött fát ő fényképeztette le, lelke érzékeny volt a szépségre