Pótkarácsonyi matutínum -meghívó

A pótkarácsonyi matutínumot 2014 december 30.-án, kedden  19:00 órai kezdettel énekeljük a galántai plébániatemplomban. Szeretettel várjuk az imádkozókat.

A jövő időszakban  kiemelt figyelmet akarunk szentelni a matutinum (virrasztó zsolozsma) havi éneklésének.  Az eddigi gyakorlatunkkal szemben templomi környezetben akarjuk őket a jövőben megtartani. Ragaszkodva a hagyományos zsolozsmaszerkezethez és természetesen énekelve.

Áldott karácsony-nyolcadot és karácsonyi időszakot kívánunk blogunk Olvasóinak, kedves Barátainknak.  CLSIB   Galánta

Visszatekintés 2014-re

Régi rítusú szentmisék

-Ötvenhat alkalommal volt szentmise az ősi forma szerint, amelyben szolgálattal, ministrációval vagy jelenléttel részt vettek laikus káptalanunk tagjai. Ez tíz szentmisével  kevesebb, mint az előző évben.

-Ezek a szentmisék egyrészt hétfő reggelenként voltak, de a Fájdalmas Szűzanya éve alkalmából  latin-szlovák votív misét is celebráltam szombati napokon.  A szentmisék között voltak csendes szentmisék is, amelyeket a Szent Antal oltárnál mutattam be, hiszen ebben az évben vissaállíttatuk a mellékoltárlépcsőket. A legnagyobb szabású régi rítusú szentmise a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén volt bemutatva templomunkban.

- A közösség férfi tagjai ministráns szolgálatot teljesítettek Galántán kívül is, egy alkalommal az őszi nagybúcsún Mária-völgyben, a szentantali kegyhely búcsúján nyáron és ősszel, a komáromi Szent András templom felszentelési ünnepén október végén, és a sümegi lelkigyakorlatunkon.

Hiányzó dolgok

Tavalyi blogbejegyzésünkben írtuk, hogy hiányoznak Galántán a mellékoltárok lépcsői. Nos ez a gond megoldódott, mert restaurátorunk visszaállította a mellékoltárok lépcsőit. Az eredeti vörösmárvány fokok kerültek vissza. Látványnak is szebb, és immár nem a levegőben lógnak az oltárépítmények.
 A szentélyrekesztő  hiányát továbbra is érezzük. Egy ilyen szép szentélyrekesztő nagyon segítené a szentáldozás méltó kiosztását. Egyelőre térdepelők és egy hosszú fehér terítő segítségével próbálunk alkalmas körülményeket teremteni.

Zsolozsma

A zsolozsmát eddig is havonta egyszer igyekeztünk elénekelni.   Közösségünk számára jelenleg a Népzsolozsma kötet virrasztó zsolozsmái, reggeli dícséretei, vecsernyéi és kompletórium anyaga  tűnik alkalmas, énekelhető, végezhető megoldásnak. Ez alapozhatja meg a továbbfejlődést zsolozsmagyakorlatunk területén.  Ugyanakkor szeretnénk a zsolozsmát kiemelten és  életünk szerves részeként tekinteni és művelni. Összes programjaink során énekeljük, imádkozzuk a zsolozsma egy-egy hóráját.

 

Szolgálat az Egyházban

Jelmondatokban néhány cél:

A keresztény család,  mint az Egyház számára fontos valóság megélése

Ministrálás – a ministránsszolgálat fontossága és művelése

Szkóla –  a liturgikus énekkincs tanulása, éneklése, tanítása, gyakorlása

Tisztelet, megbecsülés az egyházi rend szolgálata iránt, ima papi hivatásokért

A katolikus hit terjesztése, tanúságtétel, az Egyház egységéért  való buzgólkodás 

Testvéri közösség

Különleges programok

-Néhányan bekapcsolódtunk  a Vácon megrendezett nyári liturgikus tábor életébe.

-Októberben csapaterősítő családi kiránduláson vettek részt közösségünk tagjai.

-Lelkigyakorlatot szervezett káptalanunk laikus vezetője, erre november 14-16 között került sor Sümegen. 

-Előkészületben van a halotti szolgálatot segíteni célzó füzetünk, amelynek 40 oldalas javítóváltozatán dolgozunk.

Értékelés

-Régi rítusú szentmiséink celebrálása egyértelmű igényből fakad: Igenis, vannak a környéken hívek, akiknek fontos a római rítus ősi formája és szeretnének élni az adott lehetőségekkel. Az is tény, hogy a gyakorló hívek  megértéssel és érdeklődéssel fogadják az ősi rítus időnkénti felbukkanását. Az egyes szentmisék után pozitív visszajelzésekkel találkozunk, fiatalabbak és idősek részéről is, megérinti őket az ősi rítus  szépsége, méltósága. Természetesen itt-ott találkozni lehet ellenhangokkal is. Érdekes, leggyakrabban a klerikusok részéről. Egyesek félve az általuk  ismeretlen rítustól tartózkodóak, mások  veszélyt sejtenek és ezért óvatosságra intenek, egyesek visszarendeződésre gondolnak, mások számára ez a világ immár véglegesen elmúlt és egy new age épül az egyházban is. 

 Miséim nagy részét, 94 százalékát, az elmúlt évben a megújított rítus szerint végeztem.Összefügg ez azzal, hogy 5 helység 5 templomának gondja van rajtam. Ehhez képest az a pár szentmise amit a régi rítus szerint celebrálok elenyésző.  Ráadásul a misék túlnyomó többsége nem is kiemelt időpontokban van. Igazán nem nagyon mondható el, hogy plébániánk a régi rítus terén nagy előremenetelre tett volna szert.

-Másik dolog, hogy a zsolozsmának még mindig nincs az Egyházban olyan becsülete, mint azt a hivatalos dokumentumok ajánlják, elvárják. Nem része rendszeres istentiszteleti életünknek. A klerikusi zsolozsmázás is inkább magánúton történik.

A jövő évben javulhatnánk a közös zsolozsma nyilvános istentiszteletként való végzésében, itt rendszeres templomi alkalmakra gondolok. A régi rítusú szentmisékben pedig heti rendszerességet szeretnénk tartani, s mindezeket a kincseket    elmélyíteni és megosztani a töbiekekkel. 

Blogunk Olvasóitól egy fohászt kérünk közösségünk számára. 

Szívből köszönjük. 

Attila plébános

Ősi rítus szerint – természetesen Révkomáromban

Az utóbbi hét évben már megszoktuk, hogyha meghívó érkezne ezzel a kifejezéssel, hogy „szentmise az ősi rítus szerint“ , akkor ki sem kell írni a város nevét, ahova a meghívó szól- már tudjuk, hogy Révkomáromról van szó.

A ritus antiquus kifejezést leginkább a régi rítus kifejezéssel szokták visszadani, Stubendek László Révkomáromból, aki a komáromi plébániatemplom kántora és a felszentelési mise szervezője, azonban következetesen „ősi rítus“-sal fordítja és teszi közzé, s tegyük hozzá, nagyon szép és megtisztelő ez a cím.

A Szent András templom újraszentelésének évfordulója az esemény, amelyen sor kerül az ősi rítusú misére. A templomot annak idején felszentelő Szcitovszky prímás rendelete szerint, a Mindenszenteket megelőző vasárnap kell megtartani Komáromban a dedikációra emlékező misét.

Az idén, október 26.-án, a szentmise celebránsa é szónoka Ft. Sranko László szentantali plébános úr volt. A szentmisén laikus káptalanunk két felnőtt és két gyerek tagja ministrált. A szkólaszolgálatot a szentantali egyházközség szkólája látta el kiválóan.

E sorok írója is a szkóla énekében részt vállalva élte át a szentmisét. A celebráns odafigyelve, nyugodtsággal, fegyelmezett és szép mozgással, kiváló énekhanggal, érthető kiejtéssel, áhítattal celebrálta a szentmisét. A predikáció a szószékről hangzott el. Rövid, de az ünnepelt misztériumra épülő, ünnepi áhítatot sugárzó igehirdetés volt. Nagyon szép és összehangolt volt a ministránsok szolgálata is. A szkóla latin ordináriummal és a templomszentelési mise magyar gregorián tételeivel és értékes népénekekkel segítette a hívek résztvételét. Természetesen a résztvétel tekintetében van mit még tanulni. A régi rítusú misén kicsit másképp van a testtartások rendje s az áldoztatás módja is eltér a ma megszokottól.

Révkomárom töténelmi és hatalmas plébániatemploma, - amelynek homlokzata az utóbbi három évben csodálatosan megszépült - egyike azon jeles közép-európai templomoknak, ahol az ősi rítusú szentmise időről-időre bemutatásra kerül az Úrnak. Reméljük, hogy a rítus kisugárzása erősíteni fogja katolikus közösségeinket, mélyebb lelkiségre segíteni a papságot és híveket. Köszönet a szervezőknek és a közreműködőknek. 

Attila plébános Galánta

Felix Paderae civitas!

A zsolozsma, mint nyilvános istentisztelet.

Laikus káptalanunk egyik feladatának a zsolozsma egyéni és közös imádkozását, valamint a zsolozsma nyilvános istentiszteletként történő ünnepélyes végzését  tartjuk. Ez utóbbi sajnos ritka jelenség Közép-európai térségünkben. Még a székesegyházakban is csak nagy ritkán zeng a zsolozsma. (Sajnos egyetlen egyet sem tudok felsorolni , ahol napirenden lenne székesegyházi kari énekes zsolozsma, akármilyen irányban keresek.) S ahol van is nyilvános istentiszteletként megtartott zsolozsma, ott sem örvend túl nagy  látogatottságnak a hívek részéről. Talán csak egy-egy kiemelt alkalommal vesznek részt zsolozsmán nagyobb  tömegek. Inkább gyakoribb a zsolozsma otthoni imádkozása, ami nyilván életszerűbb lehet a mai időkben. Ugyanakkor, ha megfigyeljük Egyházunk zsolozsmára vonatkozó kérését, nagyon ajánlja legalább a vecsernyék ünnepélyes végzését még a plébániatemplomokban is!

„Boldog város, Padernborn!“

Padernborn nevével kétszer is találkoztam a napokban. A múlt szerdán ugyanis régi rítusú misét celebrálhattam Szent Apollinárisz ünnepén, s ugyanezen a napon van Szent Liborius ünnepe is, amelyről a tridenti mise egy másik könyörgésben emlékezik meg. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, ki is volt Szent Libóriusz. Pius Parsch  egyházi évről szóló köteteit használom ilyen kérdések megválaszolásakor.  Szent Liboriusz Tours-i szent Márton barátja, kortársa volt, Caenomanum (Le Mans) püspöke, akinek ereklyéi a IX. században Padernbornba kerültek, s itt lett az egyházmegye védőszentje. Ez az ereklye-átvitel hatékonyan segítette a szászok megtérítésének munkáját. Padernborn székesegyháza már korábban felkeltette érdeklődésemet. Németországban ugyanis sok székesegyház őrzi középkori vonásait, s így jó támpontot nyújthat a liturgikus terekkel foglalkozók számára ezek tanulmányozása. Most azonban Padernborn más úton jutott ismét szemem elé, mert a hétvégén volt a „Liborifest“, amelyet ünnepélyes főpapi vesperással nyitottak meg. Ennek videofelvételére figyeltem fel a német katolikus hírportálon járva.

Főpapi vecsernye Padernbornban tanulságokkal

A 64 perces videofelvétel megtekintése jó érzéssel töltött el. Padernborn hagyományos vecsernyeliturgiából jelesre vizsgázott! A felvétel itt megtekinthető.

Klasszikus zsolozsmaszerekezet – egészséges egyházmegyés öntudat

Először is kiemelném, hogy egy klasszikus római rítusú latin vecsernyének lehettem tanúja (5 zsoltár, capitulum, Himnusz, verzikulus, Magnificat, Oratio, Benedictio Pontificalis). Dícséretes, hogy miközben sok helyütt a megújított  Liturgia horarum nevében tűzzel-vassal kiirtották a hagyományos vecsernyét, van egy egyházmegye amely felvállalja ezt, csakis azért, hogy elénekelhesse Szent Liboriusz középkori eredetű officiumát (antifónáit, téteteleit), amelyet sajátjának tart. Látni, hogy ennek az egyházmegyének van múltja, van hagyománytudata, van egészséges önérzete, ugyanakkor a latin nyelv és a hagyományos zsolozsmaszerkezet  által a római rítushoz tartozik. Megtapasztalható volt az egyetemes római és a helyi sajátosság egyensúlya.  (Vajjon eljön-e az idő, amikor boldog örömmel és büszkeséggel fogunk mi magyar katolikusok vagy volt esztergomi egyházmegyés papok, hívek  esetleg egy-egy jeles alkalommal hagyományos esztergomi zsolozsmát énekelni, de úgy, hogy közben nem lesz senkiben ellenérzés?)

Összegyűlve a védőszent ereklyéje körül

A szertartás elején Szent Libórius ereklyetartójának transzlációja történt az altemplomból, a székesegyház kiemelt szentélyének oltárára. Itt csak a kitörő taps volt egy picit szokatlan, amellyel a nép az ereklye megérkezését és elhelyezését fogadta, de sokat kifejez, a védőszent felett érzett örömből.

Középpontban az Úr dicsérete

Majd egy teljesen latin nyelvű vecsernye, amelyet  nem szakított meg semmilyen predikáció és kommentár. Ez nagy dolog, ma, amikor mindent kommentálunk, agyonmagyarázunk, s amikor a prédikátorok szeretnek középpontban lenni! Kiemelném még az ünnepélyes dallamú Deus in adiutorium-ot, a gyönyörű verzikulust, és Benedicamus Domino-t.

„Szent, művészi és egyetemes“  módon

Az öt zsoltárantifónát a stallumok egy-egy dignitása intonálta, palástba (cappa) öltözött korátorok intonálták a gregorián zsoltározást. A hívekkel a Dómkórus  váltakozott (A Dómkórus - amelyet liturgikus ruhába öltözött férfiak és gyerekek alkotnak), s ez a kórus nagyszerű minőségben, többszólamon énekelte a zsoltárverseket. A magyar Népzsolozsmát  művelőknek nagyon ismerősek  az antifónák és a dallamok, hiszen a római egyház egy liturgikus nyelvet beszél, mégha vannak is nyelvjárásai a liturgikus éneknek. A nagyszerű orgonistának csupán a harsogó hangerőt rónám fel, de igazából kár a megjegyzésért.

„Clerus cum populo“

Ami szintén nem mellékes, a hívek nagy  serege vett részt ez ünnepen; sokak ajkán látni az aktív részvételt, az éneket, mások belső figyelemmel azaz aktivitással követték a gyönyörű liturgiát. Kiemelném, hogy a papság kórusöltözetben vett részt a vecsernyén, tájainkon már majdnem elfelejtjük, hogy van kórusöltözet.

Hiteles katolikus liturgia – teljes és csorbítatlan katolikus hit – hiteles katolikus élet

A padernborni hagyományos ízű vecsernye öröméhez már csak az adhatna nagyobb örömet, ha tudnám, hogy ez a helyi egyház ugyanilyen buzgósággal  vallja, őrzi és igyekszik élni a teljes katolikus hitet. Bízom benne, hogy ez így van, vagy legalábbis sokan dolgoznak rajta, s remélhetőleg csak jobb irányban fognak a dolgok változni Padernbornban és másutt is. 

Felix Paderae civitas, Boldog város, Padernborn, őrizd hitedet, buzgóságodat Szent Libórisuz oltalma alatt!

Egy szép régi felvétel a klasszikus római rítus fénykorából

 Ízleljétekés lássátok, hogy milyen édes az Úr! Boldog az az ember, ki Őbenne bízik.

Elsőáldozás a  kosúti templomban.

A képet rendelkezésre bocsátotta Bocskai György.

Feltámadt az Úr, alleluja

Szent Keresztjét fölvevé és a poklot megtöré.
Hatalomba öltöze, harmadnapra fölkele.
Alleluja, alleluja, alleluja.

V. Az Úr országol ékességbe öltözött *
hatalomba öltözött és erővel övezte fel magát.

Szent Keresztjét fölvevé és a poklot megtöré.
Hatalomba öltöze, harmadnapra fölkele.
Alleluja, alleluja, alleluja.

V. Mondjátok el a nemzeteknek alleluja,
R. Hogy az Úr a keresztfáról országol, alleluja.

Könyörögjünk! 

Védelmezz minket, Urunk, sokszor tapasztalt atyai kegyességeddel, hogy mi, akik Egyszülötted kínszenvedése által lettünk megváltva, az ő föltámadásán vigadozzunk. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Az ételben való dobzódásnak veszedelmes ártalmirúl

            Az emberi nemzet gyükerét paradicsomban, egyéb vétkekkel együtt, torkossággal férgesítette elsőben az ördög. Mert addig mutogatá Éva anyánknak a tilalmas gyümölcs szépségét; addig dicséré gyönyörűséges ízit; addig köszörülé torkát és nyelvét; addig viszketteté gyomrát; addig hitegeté kívánságát és csalogatá akaratját, hogy beléharap a veszett asszony: együtt az almával a pokol horgát elnyelé, az ördög mérget beszívá, mely az egész emberi nemzetnek fogát megvásolván, keserűségének ártalmas ízit most is szájunkban hagyta. Azért a torkosság, mellyel testünknek kedvét keressük és mértéktelen dobzódással hizlaljuk, mint őstűl maradt betegség, úgy belénk oltatott, hogy valamint testünket le nem tehetjük, míg élünk; úgy a torkosságnak esztenétül és perzselésétűl üresen nem maradhatunk, hanem házi ellenségünket táplálván, mindennapi bajvívásunkkal ellene tusakodunk.

            De mivel a második Ádám, az új világ atyja, a Krisztus Jézus azért jött e földre, hogy elrontsa az örgöd alkotmányát: úgy rendelé teljes életének folyását, hogy torkosságnak és dobzódásnak gyökerét megszáraztaná példájával és józanságra vezetne tanításával. Azért ha prédikáláshoz akart kezdeni: negyvennapi böjtöléssel száraztotta ártatlan testét. Ha imádkozni tanított: nem egyebet, hanem kenyeret parancsolt, hogy Istentűl kérjünk testi táplálásunkra. Azt is pedig mindennapit, azaz nem innepnapra süttött, szép zsemlyét, hanem közkenyeret, melyhez künnyebben és gyakrabban juthatunk: akarván ezzel is oktatni, hogy táplálásunkkal megelégedjünk; torkosságunk gyönyörködtető eledelt ne kívánjunk. Ha erkölcsünket törvényével igazgatta: azt hagyta, hogy sok étellel és részegséggel ne terjeltessünk. Ha lakodalomba ment: oly helyre ment, ahol a bor idején elfogyott. Ha szomjúhozott: epét és ecetet kóstolt, mely kedvetlenítette, nem édesgette torkát. Ha enni akart: egy darab sült halacskával és lépesmézzel elégedett. Ha vendéglette a sokaságot: öt árpakenyérrel és két halacskával vendéglette; noha csak a férfiak is ötezren voltak, asszonynépek és gyermekeken kívül. Másszor hét kenyérrel és egynéhány halacskával, gyermekek és asszonyokon kívül négyezer embert vendéglett. Sohult drága étkekkel, különböző nyalánkságokkal nem vendéglette követőit.

            Hogy azért mi is a józan és mértékletes életet megtanuljuk; hogy torkunkat zabolára fogjuk és hasunkat a szükségnek circalomjára vegyük: mai tanúságunkat a torkosság veszedelmének és a mértékletes józanság szépségének ismértetésére határozom. Másodszor megmondom, mint büntetődnek -mind itt s mind a másvilágon-, akik hasoknak és torkoknak szolgálnak. Harmadszor a mértékletes életnek böcsületit említem röviden. Legyetek figyelmetesek, és amit hallotok, oltsátok szűvetekbe, vegyétek erkölcsötökbe!

            Az  írástudó doktorok azt tanítják, hogy a torkosság, ételnek-italnak rendetlen és müdatlan mértékletensége. De hogy most a nagy italnak vétkességérűl ne szüljunk, mivel errűl másutt volt tanúságunk: ételbeli torkossággal ötképpen vétkezik az ember, noha nem mindenkor halálos vétkekkel.

Először: Ha ki parancsolat tilalmazása ellen eszik valamit. Így vétkeztek első szüleink, a tiltott gyümölcs ételében, így vétkezett ama próféta, kinek Isten parancsolta vala, hogy Bételben ne egyék.  Ugyanezen vétekben részesek, akik vagy fogadások ellen, vagy az anyaszentegyház tilalma ellen esznek valamit. Mert Isten parancsolatja az, hogy amit néki fogadunk, megteljesítsük. És hogy az anyaszentegyház szavát szófogadással vegyük. Másodszor: Vétkezik, aki szüksége és természeti ereje felett sokat eszik: mert ebből vagy egészségének ártalma, vagy lelki dolgainak akadékja szokott következni.... Harmadszor: Vétkezik, aki szokatlan, gyenge, drága, gyönyörködtető nyalánkságokra vagy csemegékre szaggat; nem egészsége oltalmáért, hanem torka gyönyörködtetéséért; és hogy az újonnan gondolt ételektűl a sok zabálás miatt megúnakozott és fáradott gyomrát ébressze és izgassa a telhetetlen ételre. Ilyen vétekben volt részek a Héli pap fiainak; kiknek émelygett gyomrok az áldozatokban főtt húsra: hanem hogy magok szája ízi szerént, kedvesben főzetnének, nyersen vonták elaz áldozatot. Ilyenek voltak a zsidók is, kik nem elégedvén a mennyei kenyérrel: torkosságra való eledelt kívántak. Ilyenek (úgymond szent Jeronimus) most is sokan vannak. Parasztházban születtek, alig tölthették ugató gyomrukat közkenyérrel, de egyházi állapotra jutván, a zsemlyét sem szeretik: sok nyalánkságokkal keresik kedvét torkoknak.... Negyedszer: Vétkezik, aki többször eszik, hogysem illenék az üdőt nem tartván az ételben, valamikor eszébe jut, ottan zabálik és nyalakodik.... Ötödször: Az étel módjában lehet vétek, mert a torkosságban nem annyira kell arra nézni, mit eszik az ember, mint az étel módját. Az ördög Ádámot almával csalá, Krisztust száraz kenyérrel kísérté, Ézsaut lencsével veszté. Azért aki mohón és nyalánkon eszik;aki elméjével ételre vetemedik és abban csak gyönyörködést keres; aki nem szükségére, hanem torok gyönyörködtetésére; nem az élet megtartására, hanem a test kedvére néz ételében: kétség nélkül vltek vagyon dolgában. Mert noha az Isten az eledelekbe gyönyörűséget elegyített, és lehetetlen, hogy aki kedvvel eszik, kedves ízek gyönyörűségét ne érezze: de lehetséges az, hogy nem teljességgel ezért a gyönyörűségért együnk: nem mindaddig együnk, míg gyönyörűség vonna. Vétkeznek tehát, akik azért élnek, hogy egyenek, nem azért esznek, hogy éljenek: kiknek gyakorta nyelveken fogrog ama minden öröm a hústel és borital, azért együnk-igyunk, majd meghalunk. Ebben vétke volt Filoxenusnak, ki azt bánta, hogy oly hosszú torka nincsen, mint a gólyának; hogy tovább tartana az elnyelt falat íze és gyönyörűsége: és azt gyakran mondotta, hogy mennél drágább az étek, annál jobb ízűnek tetszik.

            Úgy eláradott és közönségessé lett most a torkosság, hogy noha némelyek a részegséget bűnnek tartják, de az ételben való mértéktelenséget véteknek sem álítják: azért lakásoknak idejét, mértékét, módját a torkok és gyomrok kívánságára hagyták. De a Szentélek a dobzódást veszedelmes bűnnek hirdeti. Minekutána azt mondotta volna Szent Pál, hogy a test cselekedeti nyilván vannak: a fajtalanság, bálványozás, harag, gyilkosság, részegség, ételi dobzódás; azt veti utána: akik efféléket cselekszenek, Isten országát nem bírják. Mert akik Krisztus hívei, testeket megfeszítik, vétkeivel és kívánságivalegyetemben. Látod-e, hogy a paráznasággal, gyilkossággal és egyéb undok vétkekkel egy pórázra köti Szent Pál az ételben való torkosságot? Vészed-e eszedbe, hogy Isten országából kirekeszti, Krisztus hívségétűl elszakasztja, aki az ételben testének kívánságit követi?

            Ugyanezen szent Pál erősen megparancsolja, hogy a setétség cselekedetit eltávoztassuk. Számlálván ezeket a cselekedeteket, előlveti az ételben való torkosságot, mintha azt mondaná: mivel első romlása embernek ételtől esett, először is ételben kell embernek magát megmértékelni, azután a fajtalanságot távoztatni. Itt is a cégéres vétkek között fő helyt ád Szent Pál a dobzódásnak, és azt pokolbéli setétségből áradott gonoszságnak nevezi. Noha testünkre gondot kell viselnünk, de tilalom alatt vagyon, hogy ez a gondviselés ne légyen a test szerént, hanem az okosságnak és az Isten törvényének mértéke szerént.

            Nagyobb és hatalmasb rútsággal nem bélyegezheti a torkosságot, mint Szent Júdás apostol bélyegezte, ki elsőben nagy jajt kiált azokra, kik Káin, Bálaám és Kóre nyomdokán járnak. Azután magyarázza, kik legyenek ezek. Ezek, úgymond, akik ételekkel mocskoltatnak, félelem nélkül lakoznak, magokat legeltetik. Tudjátok jól, hogy Káin gyilkos, Bálaám bálványozó, Kóre pártütő volt. Azt mondja azért Szent Júdás, hogy a dobzódók ezek után indultak, ezeknek útjokon járnak. Mert gyilkosa magának a torkos ember, mivel betegség vagyon a sok ételben: és sokan meghalnak torkosságokért. Bálványozóknak és Krisztus kereszti ellenségének nevezi Szent Pál azokat, kik hasoknak szolgálnak, mert ezeknek hasok istenek, végek veszedelem. Végre, aki testét hizlalja, lelke ellen pártoltatja: miképpen aki ezt sanyargatja, lelkének engedelmessége alá hodoltatja. Mivel azért ennyi gonoszság foglaltatik a dobzódásban, méltán parancsolja a böécs, hogy ne légyünk mohók az ételben, ne öntsük minden kedvünket arra: hanem a mértékletességet kövessük életünkben.

            Tovább azért is tilalmas a tobzódás, mert bár ugyan sok szép jóságok légyenek is emberben, de mihent a torkosság közikbe akad, mint Ézsaut, kiforgatá minden áldasiból, úgy az ember lelkéből  kirekeszt minden tekéletes erkölcsöt. Azért írja Szent Gergely, hogy az asszíriai király konyhamestere rontotta el Jeruzsálemet és a templomot, mert mibennünk a has a konyhamester, ki ha erőt vészen, minden gonoszságok magvát belénk hinti. Azért mondja a bölcs, hogyha engedsz kívánságidnak, örömet szerzesz ellenségidnek. Mennél inkább zsírosítod a földet, annál inkább neveli a beléesett magvakat: a mi testünk is annál inkább kövéredik a jóllakással. Az Izráel fiaival egy jóllakás mind elfelejteté, valami csudatételit látták, valami kegyelmességét vették vala az Istennek, és mihent megtelék hasok, játszani kezdének, azaz amint Szent Pál magyarázza: bálványozának, és Isten elhagyván, arnyborjút imádának. Ládd-e, mire viszi embert a dobzódás? A bálványozást játéknak tartja a teli has, és mihent meghízik, ottan hátrarúg.

            Sok rút vétkek valának Sodomában: mindazok gyököre a kenyérételnek bévsége volt, azt mondja az Isten. Szent Dávid házasságtörésbe esék, mert ebédi jóllakása után szemlélé Betsabét. Aki szolgáját gyengélteti, fejére neveli; aki testét jól tartja, száján nem tarthatja. Mert a Szent Jeronimus mondása szerént: a teli has fészke és forrása a bujaságnak. És nincs oly nagy tüze Etna hegyének, mint az ifjú ember velejének, mikor jó étkekkel és borral felgyújtatik. Erre nézve írja Tertullianus, hogy a torkosság toldalékja a bujaság. Azért vagyon a has végén a szeméremtest. A bévséges ételen megyen alá a fajtalanság, és csuda, ha torkosság nélkül találtatik a kacérság. Mihent   első szüléink torkosságba esének, mindjárt kitetszék a testek szemérme. Méltán fogja tehát egymás mellé Szent Pál a böjtöt és a tisztaságot: mert a fajtalanság útitársa a torkosságnak és majd csak hasveréssel hidegedik.

            Végezetre: A természet törvénye és az igaz okosság vezérlése arra mutat, hogy rút éktelenség az eledelek torkossága. Vajon micsoda az éhség? Egy betegség, mely ha sokáig tartana és gyakor orvosságokkal nem enyhíttetnék, megölné az embert. Ennek a betegségnek orvossága az étel. Annak okáért úgy kell az eledelhez nyúlnunk, úgymond Szent Ágoston, mint az orvossághoz. Bolondság volna, ha az orvosságokat torkosságért, és a doktorok mesterségéből adatott jó ízekért enné valaki, és nem az egészségért. Tehát az eledelt sem kell egyébért venni, hanem testi táplálásért, és így se többe, se különbet ne együnk, hanem ami és mennyi szükséges és alkalmatos táplálásunkra. Tovább: A természet az oktalan állatoknak nagy szájat adott: az embert nagyságáshoz képest minden állatok között legkisebb szájjal ékesítette. Ismértetvén ezzel is, hogy ha az oktalan állatok az ételben telhetetlenek is (noha a disznótúl megválva azok sem oly mohón zabálnak), de az emberbenn a száj nem a dobzódásnak, hanem mértékletes szükség eszköze. Erre nézve a pogány bölcsek is a természet vezérlésétűl taníttatván, feltalálván azt, hogy nem emberhez illendő a dobzódás, és akik utat nyitottak a torkosságra, megbüntették. Azért aki az étkeknek különböző ízadásárúl könyvet írt vala, nemcsak könyvét megégetteté Severus császár, de magát is érdeme szerént akarta büntetni, ha el nem szökött volna.

            Ha a dobzódás büntetését megtekintjük, három rendbéli csapásit találjuk. Első magátúl a torkosságtól származik, mint gonosz fának ártalmas gyümölcse. Másik Isten haragjából árad e világon. Harmadik a másvilágra tartatik.

            A torkosság maga büntetője és hóhéra a dobzódónak, kik a kevés gyönyörűséget sok kínokkal fizetik. Elsőben azt írja a bölcs, hogy aki vendégeskedő jóllakásokban gyönyörködik, meg nem gazdagodul; sőt fogyatkozott állapotra jut, mert valami hozzájő, azt feneketlen zsákon által kamaraszékbe tölti, és a jóllakások által gazdag örökségek elröpülnek, mint ezt gyakor példákban látjuk.

            Ennek felette a torkosság mérge a testnek, melyet sok betegségekkel hamar elfogyat, mert sok étel megterheli és betegségbe ejti a testet: sőt ember életét rövidítvén, kifogyatja a világból. Amely hajóra több terhet raknak, hogysem amennyit viselhet, lenyomja és elsillyeszti: úgy a mi testünk is veszedelembe esik, ha sok étellel terheltetik. Ki tudná előszámlálni: mennyi betegségek nevekednek a torkosságból? Honnan van a köszvény és a kólika? Honnan a szem- és főfájások? Honnan a sok nedvességek, ha nem a mértéktelen ételből, italból? Akik parasztétellel laknak, mindenkor erősebbek: a falusiak a városiaknál, a szegények a gazdagoknál alkalmatosbak a munkára; későbben fáradnak el, ritkábban betegeskednek, künnyebben szenvedik a hideget. Világ teremtésétűl fogva, úgymond Szent Jeronimus, az özönvízig húst nem ettek az emberek, megelégedtek a füvekkelés gyümölcsökkel, melyet Isten rendelt vala nékik. Akkor leghosszabb ideig éltek, és egészségesen éltek az emberek. Azután a halat és húst megengedé Isten, és ottan megrövidüle az emberek élete.

            Nemcsak életét fogyatja embernek a dobzódás, hanem elméjét és okosságát is tompítja. Azért mondja Szent Jeronimus, hogy a kövér hasnak hegyes elmélkedése nincsen, mert a kövér hájban, mint annyi sárban elmerült lélek nem a mennyei dolgokrúl, hanem húsrúl és kérődésrűl gondolkodik.  /Pázmány Péter prédikációi, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987/ (folyt. köv)

            

Káptalani szentmise Szent Balázs napján

Szent Balázs napján a káptalani szentmisét Ft. Barsi Balázs ferences atyáért mutatta be Józsa Attila esperes plébános. Káptalanunk ezúton is kifejezte iránta érzett szeretetét és háláját. Képek a szentmiséről:

A Jó Isten bőséges áldása, a Szűzanya oltalma kísérje Balázs atyát továbbra is áldozatos munkájában!

Ferenc pápa "ad orientem!"

Íme, minden napra egy meglepetés Ferenc pápánk jóvoltából!

Urunk megkeresztelkedése ünnepén a mai szentmisét Novus ordo formában, de "ad orientem" mutatta be a Szentatya a Sixtus-kápolnában.

Forrás: Fr. John Zuhlsdorf