Csendes misék az új év kezdetén

Az idei karácsonyi ünnepkör átadja helyét a vízkeresztnek és az azt követő ünnepi időnek. Az ünnep nagyliturgiái mellett az elmúlt három napban csendes szentmiséket végezhettem. Mivel két áldozópapunk is hazalátogatott az ünnepek között, szívesen elvégezték a napi szentmisét, így lehetőségem nyílt a csendes misék celebrálására.

A csendes misék helyszínéül a galántai templomunk mellékoltárát választottam, mégpedig azt az oltárt, amely mögött a képen a napkeleti bölcsek hódolnak az Úr Jézus előtt. Ezen az oltáron valószínűleg 1970 előtt mondták az utolsó szentmisét. Azóta csak dísz, virágtartó szerepben állt. Közben az elmúlt években felújítást nyert az oltárkép. Egy oltár akkor él, ha céljának szolgál, s miséznek rajta.

Nagyon jó volt ennél az oltárnál misézni. Az új, nagyméretű misekönyvet használtam. A templom csendjében, reggel, a zsolozsma elvégzése után. Egy kispap testvér segédkezett a ministrációval. Másodikán Jézus Szent Nevéről végeztem a szentmisét. Harmadikán Urunk körülmetélése január 1.–i ünnepnapjának szövegeivel, negyedikén pedig Jézus Szentséges Szíve votív miséjét mondtam.

A csendes mise segít az áldozópapnak a szent szövegekre való odafigyelésben. Táplálja azt a meggyőződést, hogy a szentmisét nemcsak a közösség jelenléte miatt kell bemutatni. A szentmise akkor is az Anyaszentegyház nyilvános istentisztelete, ha a nép aktuális részvétele nélkül mutatják be.

Nagy ajándék volt ez a három nap, s hogy az ünnepek bár szép, de fárasztó nagyliturgiái után felüdülhettem a csendes szentmise ünneplésében.

Attila plébános