Szent István király ünnepének előestéjén találkoztunk. Ismételten meghívtál Pozsonyba, a rád bízott magyar hívekhez, misézzek, predikáljak nekik népünk fővédőszentjének ünnepén. Ez idén már a második meghívás volt részedről. Az első egy nagyböjti lelki nap megtartására szólt, szintén pozsonyi híveid részére. Kérted, hogy a rózsafüzérről készüljek. Nekem is nagyon jót tett a készület. A lelki nap visszahatott rám is. E két alkalommal találkozhattunk hosszú idő után, s egy kicsit bepillanthattam életedbe, szolgálatodba, lelkedbe. Bár egy faluból származunk, s mindketten a krisztusi papságban részesedtünk, de mégis ritkán találkoztunk. Mindkettőnk járta a maga útját, és végezte feladatait a szolgálati helyein. Gondoltunk egymásra ugyan imádságban, ugyanazért a szent ügyért fáradoztunk, de a találkozások elkerültek bennünket. De az idén Neked köszönhetően kétszer is találkoztunk, de nem sejtettem, hogy a földön egyben utoljára. Hogy kilenc nappal Szent István ünnepe után el kell köszönnünk Tőled.
 |
| Konrád atya |
Kubovics János Konrád ferences szerzetes a falunkból származó papok sorába lépett, amikor 1998-ban Pozsonyban pappá szentelték. Kovács Vencel esztergomi főegyházmegyés pap, Dr. Miklós Antal székesfehérvári kanonok, Kubovics Tibor sao-paulo-i bencés szerzetes, áldozópap után következett a felszentelési sorrendben és az evilágból való eltávozásban is. S közben példát adott kitartani a hitben minden nehézségek közepette, s példát adott népünk szeretetében és szolgálatában is.
Kezembe veszem a fényképalbumot, az egyik képen diakónusként asszisztálok Konrád atya papszentelésén és elsőmiséjén. Még diákkoromban, amikor magamban dédelgettem a papi hivatás vágyát, az akkori Konrád testvér, ferences kispap hazalátogatása mindig nagy öröm volt számomra és újabb és újabb buzdítás a hivatásban való kitartásra. A Gondviselés ajándékának tekinthető, hogy éppen Konrád atya elmenetelekor egy mácsédi fiatal testvérünk belépett a papnevelő szemináriumba. Konrád atya átadta a stafétát.
Kedves Szülőfalum, egykor elbocsátottad fiadat a nagyvilágba, hogy tanuljon, készülődjön, dolgozzon, szolgáljon. Most a te Fiad visszatért hozzád megpihenni. Teste temetőd csendjében várja a feltámadást. Lelke reményünk szerint annál van, aki a mennyet és a földet teremtette, s aki Szent Fia kereszthalála és feltámadása által megváltott minket a bűnből és az örök halálból. Lelke nyugodjon meg az Atya házában és ölén, Jézus Szent Szívén és a Szentlélek fényében, a Szentháromság egy Isten boldogító színelátásában legyen része. Ezért fohászkodnak Konrád atya tisztelői, hívei, szülőfalunk népe imádságos szeretettel.
Józsa Attila esperes, plébános, Galánta
