A zsolozsma,
mint nyilvános istentisztelet.
Laikus káptalanunk egyik
feladatának a zsolozsma egyéni és közös imádkozását, valamint
a zsolozsma nyilvános istentiszteletként történő ünnepélyes végzését tartjuk. Ez utóbbi sajnos ritka jelenség
Közép-európai térségünkben. Még a székesegyházakban is csak nagy ritkán
zeng a zsolozsma. (Sajnos egyetlen egyet sem tudok felsorolni , ahol
napirenden lenne székesegyházi kari énekes zsolozsma, akármilyen irányban
keresek.) S ahol van is nyilvános
istentiszteletként megtartott zsolozsma, ott sem örvend túl nagy látogatottságnak a hívek részéről. Talán
csak egy-egy kiemelt alkalommal vesznek részt zsolozsmán nagyobb tömegek. Inkább gyakoribb a zsolozsma
otthoni imádkozása, ami nyilván életszerűbb lehet a mai időkben. Ugyanakkor, ha
megfigyeljük Egyházunk zsolozsmára vonatkozó kérését, nagyon ajánlja legalább
a vecsernyék ünnepélyes végzését még a plébániatemplomokban is!
„Boldog város, Padernborn!“
Padernborn nevével kétszer is
találkoztam a napokban. A múlt szerdán ugyanis régi rítusú misét
celebrálhattam Szent Apollinárisz ünnepén, s ugyanezen a napon van
Szent Liborius ünnepe is, amelyről a tridenti mise egy másik könyörgésben
emlékezik meg. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, ki is volt Szent
Libóriusz. Pius Parsch egyházi évről
szóló köteteit használom ilyen kérdések megválaszolásakor. Szent Liboriusz Tours-i szent Márton barátja,
kortársa volt, Caenomanum (Le Mans) püspöke, akinek ereklyéi a IX.
században Padernbornba kerültek, s itt lett az egyházmegye védőszentje. Ez
az ereklye-átvitel hatékonyan segítette a szászok megtérítésének munkáját.
Padernborn székesegyháza már korábban felkeltette érdeklődésemet.
Németországban ugyanis sok székesegyház őrzi középkori vonásait, s így jó
támpontot nyújthat a liturgikus terekkel foglalkozók számára ezek
tanulmányozása. Most azonban Padernborn más úton jutott ismét szemem elé, mert
a hétvégén volt a „Liborifest“, amelyet ünnepélyes főpapi vesperással
nyitottak meg. Ennek videofelvételére figyeltem fel a német katolikus
hírportálon járva.
Főpapi vecsernye Padernbornban tanulságokkal
A 64 perces videofelvétel
megtekintése jó érzéssel töltött el. Padernborn hagyományos
vecsernyeliturgiából jelesre vizsgázott! A felvétel itt megtekinthető.
Klasszikus zsolozsmaszerekezet – egészséges egyházmegyés öntudat
Először is kiemelném, hogy egy
klasszikus római rítusú latin vecsernyének lehettem tanúja (5 zsoltár, capitulum, Himnusz, verzikulus,
Magnificat, Oratio, Benedictio Pontificalis). Dícséretes, hogy miközben sok
helyütt a megújított Liturgia horarum nevében tűzzel-vassal
kiirtották a hagyományos vecsernyét, van egy egyházmegye amely felvállalja
ezt, csakis azért, hogy elénekelhesse Szent Liboriusz középkori eredetű officiumát
(antifónáit, téteteleit), amelyet sajátjának tart. Látni, hogy ennek az
egyházmegyének van múltja, van hagyománytudata, van egészséges önérzete,
ugyanakkor a latin nyelv és a hagyományos zsolozsmaszerkezet által a római rítushoz tartozik.
Megtapasztalható volt az egyetemes római és a helyi sajátosság egyensúlya. (Vajjon eljön-e az idő, amikor boldog örömmel
és büszkeséggel fogunk mi magyar katolikusok vagy volt esztergomi egyházmegyés
papok, hívek esetleg egy-egy jeles
alkalommal hagyományos esztergomi
zsolozsmát énekelni, de úgy, hogy közben nem lesz senkiben ellenérzés?)
Összegyűlve a védőszent ereklyéje körül
A szertartás elején Szent
Libórius ereklyetartójának transzlációja történt az altemplomból,
a székesegyház kiemelt szentélyének oltárára. Itt csak a kitörő taps
volt egy picit szokatlan, amellyel a nép az ereklye megérkezését és elhelyezését
fogadta, de sokat kifejez, a védőszent felett érzett örömből.
Középpontban az Úr dicsérete
Majd egy teljesen latin nyelvű
vecsernye, amelyet nem szakított meg
semmilyen predikáció és kommentár. Ez nagy dolog, ma, amikor mindent
kommentálunk, agyonmagyarázunk, s amikor a prédikátorok szeretnek
középpontban lenni! Kiemelném még az ünnepélyes dallamú
Deus in adiutorium-ot, a gyönyörű verzikulust, és Benedicamus Domino-t.
„Szent, művészi és egyetemes“
módon
Az öt zsoltárantifónát
a stallumok egy-egy dignitása intonálta, palástba (cappa) öltözött
korátorok intonálták a gregorián zsoltározást. A hívekkel
a Dómkórus váltakozott (A Dómkórus
- amelyet liturgikus ruhába öltözött férfiak és gyerekek alkotnak), s ez
a kórus nagyszerű minőségben, többszólamon énekelte a zsoltárverseket. A magyar Népzsolozsmát művelőknek nagyon ismerősek az antifónák és a dallamok, hiszen
a római egyház egy liturgikus nyelvet beszél, mégha vannak is nyelvjárásai
a liturgikus éneknek. A nagyszerű orgonistának
csupán a harsogó hangerőt rónám fel, de igazából kár a megjegyzésért.
„Clerus cum populo“
Ami szintén nem mellékes,
a hívek nagy serege vett részt ez
ünnepen; sokak ajkán látni az aktív részvételt, az éneket, mások belső
figyelemmel azaz aktivitással követték a gyönyörű liturgiát. Kiemelném,
hogy a papság kórusöltözetben vett részt a vecsernyén, tájainkon már
majdnem elfelejtjük, hogy van kórusöltözet.
Hiteles katolikus liturgia – teljes és csorbítatlan katolikus hit
– hiteles katolikus élet
A padernborni hagyományos
ízű vecsernye öröméhez már csak az adhatna nagyobb örömet, ha tudnám, hogy ez
a helyi egyház ugyanilyen buzgósággal
vallja, őrzi és igyekszik élni a teljes katolikus hitet. Bízom
benne, hogy ez így van, vagy legalábbis sokan dolgoznak rajta, s remélhetőleg
csak jobb irányban fognak a dolgok változni Padernbornban és másutt
is.
Felix Paderae civitas, Boldog város, Padernborn, őrizd hitedet, buzgóságodat Szent Libórisuz oltalma alatt!