„Zelus domus tuae comedit me” – „A házadért való buzgóság megemésztett engem” – ez a zsoltárrrészlet a nagycsütöröki lamentációban hangzik fel, a mi Urunkra Jézus Krisztusra vonatkoztatva, aki szerette az Atya házát. A keresztény katolikus ember az Úr Jézushoz hasonlóan szereti a templomot, amely Domus Dei - Isten háza, porta caeli - kapuja a mennynek, domus orationis - az imádság háza, domus ecclesiae - az egyház otthona is. „Boldogok akik a te házadban laknak, Uram, örökkön örökké dicsérnek Téged” - imádkozzuk a ministránsokkal együtt a szentmise előtt a 83. zsoltár szavait.
Blogunk olvasóinak most bemutatjuk a szívünknek oly kedves főoltárt, amelynél hetente a régi rítusú szentmisét ünnepeljük. Először visszapillantunk a történelembe, majd utána megismerkedünk egy váratlan fejleménnyel 1962-ből, amely jelentősen, de nem lényegében átalakította templomunk főoltárát, harmadik lépésként megismerhetjük a főoltár jelenlegi, műemléki restaurálás utáni állapotát.
Az eredeti főoltár 1800-1962 között
A galántai plébániatemplom főoltár egyidős a templommal, 1800. november 30-án Alagovich Sándor plébános áldotta meg, felszentelve 1805. szeptember 29-én volt Vilt József Ignác általános érseki helynök által.
Három vörösmárvány lépcső vezet fel magához az oltárhoz. Az áldozópap tartózkodási helyén, a felső lépcsőfokkal egy szinten, kemény fából készült suppaedaneum található. Az oltárközépen egy csillag van bevésve a pap helyén. A szilárd oltárépítmény téglából készült, márványutánzatú borítás fedi, tumba, vagyis oltárkoporsó formája van, amely arra a szokásra utal, hogy az oltárok gyakran vértanúk sírja felett épültek, s később is vértanúk ereklyéit helyezték az oltárokba. A galántai oltárba Szent Severinus és Szent Simplicius vértanúk ereklyéi lettek elhelyezve a felszenteléskor 1805. szeptember 29-én. A tabernákulum forgathatós, és előlapján Jeruzsálem Golgotáját ábrázolja a Keresztrefeszített üdvözítővel. A tabernákulum szentségi trónusát két angyal őrzi, a szentségi trónus hátterében a Jelenések könyvének Báránya van a hétpecsétes könyvvel. A tabernákulum mellett Szent Tekla és Szent Anasztázia szobrai találhatók, valamint a gyertyatartók. A főoltárépítmény hátoldalán sacrarium is található, vagyis a szent folyadékok megfelelő kiöntésére szolgáló nyílás. Az oltár felett a falon függött a templom védőszentjét, Szent István Királyt ábrázoló oltárkép, amint az országfelajánlás cselekményét végzi. A festmény 1799-ben Joseph Zanussi nagyszombati festő festette.
Az oltár környezete az idők folyamán változott. Az evangéliumi oldalon volt az eredeti sekrestye. Ezt 1939-ben oldalkápolnává alakították át, az új sekrestye pedig a főoltár mögött épült fel, számára ajtót nyitottak a szentély falán. A leckeoldal felől található az oratórium. Az oltárkép két oldalán nagyméretű szentélyablakok helyezkednek el. 1897-ben színes üvegablakok kerültek ide. A szentélyablakok a II. világháború alatt megsemmisültek, 1949-ben, a háború pusztítása után új színes üvegablakokkal pótolták: témájuk: A boldogságos Szűz Mária a kis Jézussal, és Jézus a jó Pásztor.
Az oltár környezetében falfestmények is voltak: A Szentháromság ábrázolása a szentély apszisán, a boltozaton Magyarok Nagyasszonya, az evangéliumi oldalon a keresztút XI. állomásának, a leckeoldalon pedig a keresztút XII. állomásának jelenete, mindezeket Muzsinszki Nagy Endre festőművész festette 1939-ben.
A mellékelt fotó, az 1939 utáni és 1962 előtti állapotot tükrözi, közvetlenül az 1939-as felújítás után készült. A templomot 1939. augusztus 15-én Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek áldotta meg.
Forrás:
Bukovszky László és Pekarovič Juraj: 1805-2005 A galántai Szent István király plébániatemplom 200 éve, 200 rokov kostola Svätého Štefana Kráľa. Pro renovatione n.f. Galánta, 2005
