Egy plébános életében sokféle áldás és szentelmény kiszolgáltatására kerül sor. Ilyen alkalmakkor rácsodálkozunk az áldó imádságok szépségére, a hit és az élet kapcsolatára. Szerencsére az áldásoknál is lehet használni a hagyományos imádságokat, szertartásokat a Rituále Romanum szerint, amelynek a legújabb időkig voltak helyi változatai is, mint pl. a Rituale Strigoniense – az Esztergomi Rituále.
A hagyományos szertartású áldások közül már kétszer megtapasztaltam a gyakorlatban a a szenteltvíz-készítés gyönyörű vízkereszti szertartását. A Rituale Strigoniense imájával áldottam meg egy restaurált klasszicista szekrénybe épített új mechanikus orgonát a somorjai plébániatemplomban. Egy faluvégi festett pléh-Krisztus keresztet is hagyományos szertartással áldottam meg Bősön. S legutóbb egy sétahajót, és 5 csónakot Galánta közelében.
Nyers fordításban közlöm az áldás szövegének egy részét blogunk olvasóinak, kívánva hogy nyári utazásaik, hajózásaik közepette részük legyen a kért oltalomban.
V. Segítségünk az Úr nevében.
R. Aki az eget és a földet alkotta.
V. Az Úr legyen veletek.
R. És a te lelkeddel
Könyörögjünk.
Légy kegyes, Uram, a mi esedezéseinkhez, és + áldd meg ezt a hajót a te szent jobboddal és mindazokat akik ebben utaznak: miként méltóztattál megáldani a vízözönön járkáló Noé bárkáját: nyújtsd nekik, Uram a te jobbodat, miként nyújtottad a tengeren járó Péter apostolnak, és küldd szent Angyalodat a mennyből, aki megszabadítsa és megőrizze azt mindig mindennemű veszélytől, mindazokkal, akik rajta lesznek: és szolgáidat- elűzvén tőlük a szerencsétlenségeket- a mindig óhajtott kikötőbe, nyugodalmas úttal segítsd….
