Látom magam előtt Vince testvér arcát, amint ül az előadóteremben. Hétről hétre. Sosem hiányzik. Látom ahogy jegyzetel. A szünetben mindenki kimegy, ő bennmarad, beszélgetünk sok mindenről. A szemináriumi gyakorlatra is bejelentkezett. A régi rítusú mise latin szövegeit olvassuk. Készülődés valami nagyon fontosra, valami nagyon szépre, az örökkévalóságra is... Tanítás után többször is együtt bandukolunk a Káptalan utcán keresztül, én a magyarajkú tanár a városi buszra és aztán vonattal haza, ő a szlovák fiatalember, szerzetes pedig haza a kapucinus kolostorba. Tanár és diák, magyar és szlovák, egyházmegyés pap és szerzetes, testvérek Krisztusban. A kolostor mellett szétválnak utaink. Mégis ugyanahhoz a Krisztushoz kötődik életünk.
Kedves Testvérem, bánatos a szívem elmeneteleden. Egy újabb Requiem bemutatására készülök, Érted és édes Testvéredért. Esedezve sok sok keresztény katolikus testvéretekkel együtt a boldog örök életet attól, aki azt egyedül megadhatja, aki maga a Feltámadás és az Élet.
Nyugodjatok békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen.
