Bánatos szívvel az Úr előtt

Ma reggel csendes misét végeztem a régi rítus szerint templomunk oltáránál. Gyászmisét választottam a közelmúltban elhunyt ismerősökért, hívekért imádkozva. Szintén a nap folyamán elvégeztem a gyászszolozsmát is a meghalt hívekért. Reggel még nem sejtettem, hogy délután milyen hírrel szembesülök. Az internetről tudtam meg egy szerzetes növendék, egy fiatalember, Vince testvér és édestestvérének tragikus halálhírét. Ezek szerint reggeli imádságomban már ők is benne voltak.

Látom magam előtt Vince testvér arcát, amint ül az előadóteremben. Hétről hétre. Sosem hiányzik. Látom ahogy jegyzetel. A szünetben mindenki kimegy, ő bennmarad, beszélgetünk sok mindenről. A szemináriumi gyakorlatra is bejelentkezett. A régi rítusú mise latin szövegeit olvassuk. Készülődés valami nagyon fontosra, valami nagyon szépre, az örökkévalóságra is... Tanítás után többször is együtt bandukolunk a Káptalan utcán keresztül, én a magyarajkú tanár a városi buszra és aztán vonattal haza, ő a szlovák fiatalember, szerzetes pedig haza a kapucinus kolostorba. Tanár és diák, magyar és szlovák, egyházmegyés pap és szerzetes, testvérek Krisztusban. A kolostor mellett szétválnak utaink. Mégis ugyanahhoz a Krisztushoz kötődik életünk.

Kedves Testvérem, bánatos a szívem elmeneteleden. Egy újabb Requiem bemutatására készülök, Érted és édes Testvéredért. Esedezve sok sok keresztény katolikus testvéretekkel együtt a boldog örök életet attól, aki azt egyedül megadhatja, aki maga a Feltámadás és az Élet. 

Nyugodjatok békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen.

HALOTTI ZSOLOZSMA ÉS GYÁSZMISE DOBSZAY LÁSZLÓÉRT

2011 szeptember 12-én 19 órai kezdettel  a Szent Mihály Laikus Káptalan szervezésében az augusztus 26-án elhunyt Dobszay László tanár úrért végzett halotti zsolozsmán és gyászmisén vehettünk részt Budapesten, a II. kerületi Krisztus Király-templomban. A helyszín sajátossága, hogy Dobszay tanár úr ebben az utcában lakott, tehát nem véletlenül esett a választás éppen erre a templomra. Ritka szép napsütéses forró délután érkeztünk és a próbákig még maradt egy fél óra, hogy elidőzzünk a bejáratnál.

A lépcső tetején a földi és mennyei világ válaszfalaként várt a vaskos ajtó. A templomba belépve a sötét főhajóba ragyogó megvilágított szentély képe fogadott. Az oltárhoz vezető lépcsők tetején az aranyszínű tabernákulum és az alatta nyugvó rögtönzött ravatal fekete kontrasztja. Eszembe jutott a számtalan jegyzet, cikk és írás, melyen keresztül a tanár úr engem is megszólított, s a liturgiát oly egyszerűen megszerettette. Nem ismertem személyesen, de nagy tisztelője vagyok mindazért, amit hátra hagyott, s a legkevesebb amit érte tehettünk, hogy itt voltunk, leróhattuk kegyeletünket és imádkoztunk a lelki üdvéért.

A szertartássorozat az előrejelzett program szerint az esztergomi rítus, illetve a hagyományos római rítus liturgikus formáit követte: a vesperással kezdve, majd három nokturnussal végzett matutínum és laudessel folytatódott, végül pedig sollemnis gyászmisével és absolutioval fejeződött be, mintegy 3 és fél órás aktív éneklés mellett. A misét Kovács Ervin Gellért premontrei atya celebrálta, Balogh Károly perbetei plébános diakónusi és Józsa Attila galántai esperes plébános szubdiakónusi segédletével, ill. a CLSMA oltárszolgálatával. A szertartások menetét Földváry Miklós István jóvoltából a külön erre a célra összeállított Officium defunctorumból követhettük, melyből mintegy 70 példány állt rendelkezésre és mind el is fogyott. Kevés kivétellel, e szép számban megjelent tisztelői a szertertás hosszúsága ellenére mindvégig maradtak. Ahogy a szervezők ígérték, valódi egész éjszakás virrasztásnak tűnt, de a szó jó értelmében persze. A virrasztó zsolozsma gregoriánban énekelt válaszos zsoltárai és az olvasmányok Jób könyvéből a szívünkig hatoltak: „Mert hogyha egyszer lefekszem a porba, hiába keresel, többé nem leszek.”... „Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy kicsit, mielőtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék országából. A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is fekete éjszaka.” ... "A napnak kitér az éj - így szokták mondani -, közel a fény, amely elűzi a sötétséget."

Köszönet a Szent Mihály Laikus Káptalannak, hogy mindez ilyen igényes szinten megvalósulhatott és a szertartásokon részt vehettünk. S ha ugyan szervezésileg a kissé szűkös liturgikus tér okozott is kellemetlenségeket a mozgás terén, mégis úgy gondolom, hogy a cél a lehetőségekhez mérten méltóképpen teljesült: Dobszay tanár úrért imádkoztunk, érte ajánlottuk fel a misét, érte virrasztottunk. Nyugodjék békében.