2011 szeptember 12-én 19 órai
kezdettel a Szent
Mihály Laikus Káptalan szervezésében az augusztus 26-án elhunyt Dobszay
László tanár úrért végzett halotti zsolozsmán és gyászmisén vehettünk részt Budapesten, a II. kerületi Krisztus
Király-templomban. A helyszín sajátossága, hogy Dobszay
tanár úr ebben az utcában lakott, tehát nem véletlenül esett a választás éppen
erre a templomra. Ritka szép napsütéses
forró délután érkeztünk és a próbákig még maradt egy fél óra, hogy elidőzzünk a
bejáratnál.
A lépcső tetején a földi és mennyei világ
válaszfalaként várt a vaskos ajtó. A templomba belépve a sötét főhajóba
ragyogó megvilágított szentély képe fogadott. Az oltárhoz vezető lépcsők
tetején az aranyszínű tabernákulum és az alatta nyugvó rögtönzött ravatal fekete
kontrasztja. Eszembe jutott a számtalan jegyzet, cikk és írás, melyen keresztül a tanár úr engem is megszólított, s a liturgiát oly egyszerűen megszerettette. Nem ismertem
személyesen, de nagy tisztelője vagyok mindazért, amit hátra hagyott, s a
legkevesebb amit érte tehettünk, hogy itt voltunk, leróhattuk kegyeletünket és imádkoztunk a lelki üdvéért. 
A szertartássorozat az előrejelzett program szerint az esztergomi rítus, illetve a
hagyományos római rítus liturgikus formáit követte: a vesperással kezdve, majd három
nokturnussal végzett matutínum és laudessel folytatódott, végül pedig sollemnis
gyászmisével és absolutioval fejeződött be, mintegy 3 és fél órás aktív éneklés
mellett. A misét Kovács Ervin Gellért premontrei atya celebrálta, Balogh Károly perbetei plébános diakónusi és Józsa Attila galántai esperes plébános szubdiakónusi segédletével, ill. a CLSMA oltárszolgálatával. A szertartások menetét Földváry Miklós István jóvoltából a külön erre a célra összeállított Officium defunctorumból követhettük, melyből mintegy 70 példány állt rendelkezésre és
mind el is fogyott. Kevés kivétellel, e szép számban megjelent tisztelői a
szertertás hosszúsága ellenére mindvégig maradtak. Ahogy a szervezők ígérték,
valódi egész éjszakás virrasztásnak tűnt, de a szó jó értelmében persze. A
virrasztó zsolozsma gregoriánban énekelt válaszos zsoltárai és az olvasmányok
Jób könyvéből a szívünkig hatoltak: „Mert hogyha egyszer lefekszem a porba,
hiába keresel, többé nem leszek.”... „Vedd le rólam szemed, hadd örüljek egy
kicsit, mielőtt elmegyek, s vissza nem térek a sötétség és az árnyék
országából. A sötétség honából, hol nincs semmi rend, hol a napvilág is
fekete éjszaka.” ... "A napnak kitér az éj - így szokták mondani -, közel
a fény, amely elűzi a sötétséget."
Köszönet a Szent Mihály Laikus Káptalannak, hogy mindez ilyen igényes szinten megvalósulhatott és a szertartásokon részt vehettünk. S ha ugyan szervezésileg a kissé szűkös liturgikus tér okozott is
kellemetlenségeket a mozgás terén, mégis úgy gondolom, hogy a cél a
lehetőségekhez mérten méltóképpen teljesült: Dobszay tanár úrért imádkoztunk, érte
ajánlottuk fel a misét, érte virrasztottunk. Nyugodjék békében.
