Őrzők, vigyázzatok a strázsán - egy traditalálkozó margójára

Akaratlanul is ez az Ady vers jutott eszembe, amikor végiggondoltam az elmúlt hétvége eseményeit és a Szent Mihály Laikus Káptalan kezdeményezésére Gödöllőn megvalósult laikus káptalanok találkozójának üzenetét. A találkozó némi kis humorral a „tradi“ jelzőt viseli lévén, hogy a hagyományos rítust kedvelők csoportosulásai gyűltek egybe a Földváry családnál: elsősorban a házigazdák (CLSMA), a szegedi Szent György Alapítvány, a Kecskeméti Liturgikus Kör és a nagymácsédi Keresztelő Szent János Laikus Káptalan tagjai. Kis ízelítőt kaphattak abból, ami a tulajdonképpeni céljuk is, hogyan lehet kis laikus csoportokon keresztül átörökíthetővé tenni a hagyományos liturgiát, mindezt törés nélkül, kellő igényességgel és a legapróbb sejtre, a családra alapozva. 

Jelenet a filmből

A premontrei gimnázium kollégiumában a Watchmen in the Night c. filmet néztünk végig, mely szintén a régi rítust végző francia bencés szerzetesek (Le Barroux) egy napját mutatta be, stílusosan idealizálva ugyan, de művészi igényességgel kihangsúlyozva a lényegi pontokat. Történelmi párhuzamot vonva a szerzetesi és klerikus berendezkedés és fejlődés mellett a káptalani feladatok hasonlóságára utalt Földváry Miklós előadásában, melyet a film megtekintése után tartott. A szerzetesi központok a történelem folyamán átvészelték az Egyházat ért különféle viszontagságokat, sőt számtalanszor meg is reformálták azt, gondoljunk csak Szent Benedekre vagy Szent Ferencre. A szerzetesi rend a káptalannal abban hasonló, hogy bár tagjai közt vannak klerikusok, de elsősorban laikus csoportról van szó. A liturgia azon részeit, melyek nem kötődtek egyértelműen a klérushoz, átvállalhatta magára és így az őrzők csoportjaként, az éjszakában is az egy igaz Istent szolgálva, végezték például a zsolozsmát. 

A zsolozsma lelki hatásairól, mindennapi végzéséről, a mai konzum alapú életmód megváltoztatásáról, illetve a munkavégzés módjáról folytattuk az elmélkedést szintén a szerzetesi napszakok beosztásának mintájára. Bármennyire is furcsa, mindez a renden kívüli mindennapi életben is megoldható. A 3-4 órás hóraciklusok kiragadják az embert a stresszes környezetéből a munkaszenvedélyéből és figyelmét újra az Istenre irányítják. A zsolozsma rendszert visz az életbe, biztosítja a szakadatlan kapcsolatot Istennel és szüntelen imádsággá változik, így a rákövetkező munka már nem mint önálló tevékenység, hanem az imádság kiterjedésévé válik, a hórák körülölelik. Ha másként nem is megy, a reggeli és esti dicséret végzése melegen ajánlott. Az olyan csoportok, mint például a laikus káptalan, de akár egy család is, ahol mindezt fel tudják vállalni, az imádság kerül a középpontba, ehhez alkalmazkodik a munkatempó, a családi élet ritmusa is és nem pedig fordítva. A hasonlóság a szerzetesi életformával nemcsak szembeötlő, de szerepében is egyaránt oly jelentős.

Azonkívül szükséges, hogy a családi fészek ne alvóhelyünk legyen csupán, ahova munka után pár órára hazamegyünk. Igyekezzünk otthon is a belső teret úgy kialakítani, hogy az az imádság és az élet helye is lehessen. A családi élet hangsúlya kerüljön házon belülre és ne tartsunk fenn több kapcsolatot, mint amennyit elbírunk (facebook, twitter, skype, stb.), és jó, ha a barátok is e rendszerben otthon érzik magukat. A káptalanok találkozója maga is ebben a légkörben valósult meg. Péntek este kompletóriummal kezdtünk, majd szombat reggel a 7 órai laudest régi rítusú szentmise követte, utána egy terjedelmes több órás séta a parkban, mely során volt alkalmunk tovább ismerkedni és beszélgetni, majd az ebéd, a filmvetítés és az előadás következett, amelyet vesperással zártunk. 

A mi részünkről a találkozó igen nagy jelentőséggel bírt, házigazdáink nagyon jó példával járnak előttünk. Van mit tanulnunk tőlük és ők önzetlenül megosztják velünk tapasztalataikat. Az ösvényt már tapossák, a mi dolgunk felsorakozni és járni rajta. Mindezt látni és hallani felejthetetlen élmény volt. Attila atyát idézve „jó, hogy vagytok”. Örzők, vigyázzatok a strázsán...