Folytatódott 2017-ben is a középkori esztergomi zsolozsma kiadása

"Fáradságos munka édes gyümölcsei": MRH kiadványok 2018 februárjában 

Folytatódott a középkori esztergomi liturgikus úzus zsolozsmájának kiadása

A 2017-es évben tovább bővült a középkori Magyarország liturgikus emlékeit Déri Balázs szerkesztésében kiadó  Monumenta Ritualia Hungarica  sorozat/ Series Practica - gyakorlati kiadványainak sora.

Megjelentek az esztergomi zsolozsma-proprium vízkereszt utáni, nagyböjti és a szenvedés idejének anyagát magában foglaló kötetei. Összesen tehát 5 kötet áll eddig rendelkezésre.

A következő szakemberek dolgoztak a kiadáson: Nényei Sára, Csonka Szabina Babett és Földváry Miklós István, Szolíva Gábriel OFM, Szőnyi Éva Júlia, Varga Benjámin, Mezey János, Déri Balázs.

Nem egyszerű vállalkozás ez: átírás, szöveggondozás, kottagrafika, szerkesztés és lektorálás, a zenei anyag gondozása, közreműködés, kötetenként 5-6 ember munkáját figyelmét igényli.

A szakembereknek közösségünk nevében ezúton is köszönetünket és hálánkat fejezzük ki, a fáradságos munka oly édes gyümölcséért.

Feltáruló kincs- az esztergomi zsolozsma

Végre teljességében és hozzáférhetően követhető lesz a római-esztergomi zsolozsma a teljes egyházi éven át.

Gyakorlottságot szerezni

Természetesen a kötet használata gyakorlottságot feltételez a zsolozsmát illetően. A hiányzó gyakorlottság azonban utánajárással és tanulással, főként állandó  imádsággal megszerezhető.

A kötetek jelentősége:

A kötetek jelentősége a magyarországi és egyetemes liturgiatörténet megismerése szempontjából vitathatatlan.  A római zsolozsma fejlődése csúcsszakaszából egy egyetemes és egyszerre regionális rítus zsolozsmateljessége tárul fokozatosan elénk saját  dallamvilágával. Az esztergomi zsolozsma köteteiből papíron megismerhető a rítus imaanyaga és imanyelve, s akár életre is kelthető az egyéni és közösségi imádságban is.

Az esztergomi zsolozsma nagy kincse az eredeti római  zsoltárrend és a gregorián hazai változata.

A dícséret áldozata - időnk odaajándékozása

 

szerzetesi kórus - a zsolozsma éneklésének helye a templom közepén a vyšší brod-i cisztercita templomban

Tény, hogy jelentős időt és energiát kell fordítani a zsolozsma ezen formájának elsajátítására és  rendszeres imádkozására. Az idő rendszeres odaajándékozása nélkül nem praktizálható. Ezért valószínűleg nem lesz túl sok gyakorlója, rajongója inkább lehet, azok köréből is, akik életkörülményeik és helyzetük miatt a zsolozsma egyéb formáit imádkozzák egyébként kötelesen, szívesen, örömmel, küzködve, harcolva, odaadással.  Józsa Attila, ógyallai plébános

 

Gyertyatartó a Lamentációkhoz - az ötödik kötet tartalmazza az Officium tenebrarum változó anyagát

Íme, az eddigi kiadványok jegyzéke:

Breviarium Strigoniense. Proprium de tempore Adventus (editio ad experimentum), (Monumenta Ritualia Hungarica, Series Practica IV/A),  Argumentum,  ELTE- BTK, Latin Tanszék, Budapest 2016, 154 oldal, ISBN 978-963-446-758-8

Breviarium Strigoniense. Proprium de tempore Nativitatis (editio ad experimentum), (Monumenta Ritualia Hungarica, Series Practica IV/b),  Argumentum,  ELTE- BTK, Latin Tanszék, Budapest 2016, 187 oldal, ISBN 978-963-446-785-4

Breviarium Strigoniense. Proprium de tempore post Epiphaniam (editio ad experimentum), (Monumenta Ritualia Hungarica, Series Practica IV/c),  Argumentum,  ELTE- BTK, Latin Tanszék, Budapest 2017, 191 oldal, ISBN 978-963-446-786-1

Breviarium Strigoniense. Proprium de tempore Quadragesiamae (editio ad experimentum), (Monumenta Ritualia Hungarica, Series Practica IV/d),  Argumentum,  ELTE- BTK, Latin Tanszék, Budapest 2017, 178 oldal, ISBN 978-963-446-787-8

Breviarium Strigoniense. Proprium de tempore Passionis (editio ad experimentum), (Monumenta Ritualia Hungarica, Series Practica IV/e),  Argumentum,  ELTE- BTK, Latin Tanszék, Budapest 2017, 174 oldal, ISBN 978-963-446-790-8

Liturgikus tábor Galántán

Az idén először került megendezésre Szlovákiában a hagyományos liturgia iránt térdeklődők tábora. Miután 2007.07.07-én Őszentsége, XVI. Benedek pápa kiadta a Summorum Pontificum kezdetű rendelkezését, nálunk is egyre többen akadnak -papok és laikusok egyaránt-, akik meg akarják ismerni Anyaszentegyházunk gazdag kincseit, élő hagyományait. Ez a megismerés sokaknál idővel átalakul a hit megélésének formájává és a szentségi élet részévé válik.

Káptalanunk tagjai már 2010-től rendszeresen résztvettek a hagyományos liturgia magyarországi táborain. Voltunk Gödöllőn, Szegeden, Szombathelyen, Perbetén, Vácott és Sopronban is. Innen jött az ötlet, hogy ha Magyarországon működnek ezek a találkozások, meg kellene próbálni Szlovákiában is megszervezni egy hasonló tábort. Tudtuk, hogy több helyen végzik a hagyományos liturgiát, ismertünk is pár papot és hívőt egyaránt, de nem tudhattuk előre, lesz-e érdeklődés a kezdeményezésünk iránt.

  A kezdeti határozatlanság miatt nem sok időnk maradt a szervezésre. Szétküldtük a meghívókat. Az első liturgikus tábor helyszíne Galánta lett. Itt minden adott volt, amire szükségünk volt. Elsősorban egy -a hagyományos liturgiát ismerő és szerető- pap. Másodszor egy megfelelő szállás. A galántai City Hotelben voltunk elszállásolva. Azonkívül, hogy közel van a templomhoz, itt kitűnő feltételeket biztosítottak számunkra: a szobákon kívül egy nagy kongresszusi termet is volt módunk használni. Itt voltak az előadások, az imaórák és a kötetlen, ismerkedő beszélgetések is.

A tábor augusztus 21-én kezdődött. Dél körül találkoztunk a plébánián, majd átvonultunk a hotelba ebédre. Ebéd után a hagyományos szentmise ünnepi formájának (ún.missa sollemnis-nek) bemutatásmódjáról tartott előadást Józsa Attila galántai esperes. Ezt rögtön gyakorlati próba is követte, hiszen nehéz megjegyezni mindazokat a feladatokat, liturgikus cselekményeket, amelyeket a ünnepi szentmise keretében a szent szolgálattevőknek (szubdiakónus, diakónus, pap) és az asszisztenciának (ceremóniamester, akolitusok, turifer) el kell végezniük.

A szentmise 19:00-kor kezdődött. Sranko László atya mutatta be, neki segédkeztek mint diakónus Takács Dénes atya, és mint szubdiakónus Eliáš Jozef atya. A szentmise votív szentmise volt a Szent

Keresztről. Pozsonyből jött énekeseknek köszönhetően megszólalt a szentmise eredeti propriuma. Ritka az ilyen alkalom, kevés helyen tud elhangzani szentmiséken az az ének, amit az Anyaszentegyházunk előír. Általában mi hívek -és papok is- beérjük a szentmiseének pótlásával. Pénteken Galántán felzendült a latin introitus, graduale, offertórium és a communio is. Fontos, hogy a misét énekeljük, és ne csak a misén énekeljünk.

A hagyományos rítus nem ismeri a koncelebrációt, ezért a résztvevő papok külön külön is miséztek a fő- illetve a mellékoltárokon. Furcsa, és mégis felemelő érzés volt látni, ahogyan egyszerre 3 csendes szentmisét is bemutatnak a templomban. Mint azokban az időkben, amikor még egy-egy plébánián több pap is szolgált. Ez azon is elgondolkoztatja az embert, hogy bizony a szentmisének határtalan értéke van akkor is, ha egy emberekkel megtelt székesegyházban, díszes pompával mutatják be, de akkor is, ha a pap a mellékoltárnál, egy ministránssal mutatja be a szentmisét. A szentmise értéke független a hívek számától, érzéseitől, aktivitásától.

A szentmise prédikáció nélkül is egy óráig tartott. Utána jól esett egy kis vacsora a hotelban. Ezt követően újra lehetőség nyílt ismerkedni, beszélgetni. Szinte mindenki a liturgiáról, az Isten tiszteletéről beszélt. Micsoda nagy kincseket kapunk mi az Egyháztól! Szeressük és óvjuk a szent liturgiát, annak minden előírását, mert általa tudunk bekapcsolódni a mennyei liturgiába!

Szombaton 07:30-kor kezdtük el a laudest, szent István királyról, a galántai plébániaközösség védőszentjéről. Ezt szlovák nyelven énekeltük. A reggeli után újra az esperes úr beszélt nekünk. Elsősorban a régi rítus, az ún. extraordinaria helyzetéről, lehetőségeiről, kilátásairól, nem utolsósorban gondjairól beszélt. Mindannyian szinte lélegzetelállva hallgattuk, mert éreztük és tudtuk, hogy amit mond, az nem egy elmélet csupán, hanem a mindennapi élet tapasztalatai. Amit akkor és ott mondott nekünk, annak súlya volt.

Ezekután átvonultunk a templomba. Még az ünnepélyes szentmise előtt bemutatta a maga csendes szentmiséjét a többi pap. Újra három szentmisét mutattak be a templomban. (Ekkor döbbentem rá, hogy bizony milyen szegényes az a templom, amelyben nincsenek mellékoltárok!) A szombati ünnepélyes szentmisét Takács Dénes atya mutatta be, diakónusként Balogh Károly atya,

subdiakónusként Viliam Zemančík atya segédkezett.

A szombati napra esett Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepe. Újra felhangzott az Anyaszentegyházunk által előírt latin proprium. Az orgonát -ugyanúgy mint pénteken- Ternócky István orgonaművész szólaltatta meg.

A szentmise után döbbentünk rá, hogy milyen gyorsan elfutott az a pár óra, amit együtt eltölthettünk. Már csak az ebéd maradt hátra. A „Csóka” étteremben ebédeltünk. Aki tehette, maradt még ez ideig és megbeszéltük az átélt élményeket. Abban egyetértettünk, hogy jövőre újra meg kell szervezni a tábort. Ha lehet, akár 5-6 naposra is.

A tábor megszervezése több érdekes dologra is rávilágított. Elsősorban itt arra gondolok, hogy a hagyományos liturgia iránt nagyon erős az érdeklődés országszerte: több mint 30 laikus és 7 pap vett részt a táborban. Szlovákia legkülönbözőbb helyeiről jöttek papok, hívek egyaránt: a kassai, szepesi, zsolnai, nyitrai, pozsonyi és nagyszombati egyházmegyékből. Általában a fiatalabb papok, és a fiatalabb hívek között terjed a liturgia rendkívüli formája, ami nagy bizakodásra ad okot. Másodsorban az is megmutatkozott, hogy templomaink mennyire kevéssé vannak felszerelve a hagyományos liturgia végzésére. Még a tábor megszervezése közben az egyik legnagyobb gondot a megfelelő dalmatikák (két piros és két arany) beszerzése okozta. A zsinat utáni reformok bevezetésénél sok „felesleges” liturgikus ruha került tűzre, sok áldoztatórács került ki a templomainkból. Ezen a téren rengeteg még a munka előttünk. Igazi kihívás ez a régi rítusú közösségek számára.

A tábor alatt több elképzelés, ötlet született. Most itt az idő, hogy mindent alaposan átgondolva, mérlegelve, meg is valósítsunk párat ezek közül - semmit sem téve elébe Isten dicséretének!

A szervezők nevében:
Gál István

Ősi rítus szerint – természetesen Révkomáromban

Az utóbbi hét évben már megszoktuk, hogyha meghívó érkezne ezzel a kifejezéssel, hogy „szentmise az ősi rítus szerint“ , akkor ki sem kell írni a város nevét, ahova a meghívó szól- már tudjuk, hogy Révkomáromról van szó.

A ritus antiquus kifejezést leginkább a régi rítus kifejezéssel szokták visszadani, Stubendek László Révkomáromból, aki a komáromi plébániatemplom kántora és a felszentelési mise szervezője, azonban következetesen „ősi rítus“-sal fordítja és teszi közzé, s tegyük hozzá, nagyon szép és megtisztelő ez a cím.

A Szent András templom újraszentelésének évfordulója az esemény, amelyen sor kerül az ősi rítusú misére. A templomot annak idején felszentelő Szcitovszky prímás rendelete szerint, a Mindenszenteket megelőző vasárnap kell megtartani Komáromban a dedikációra emlékező misét.

Az idén, október 26.-án, a szentmise celebránsa é szónoka Ft. Sranko László szentantali plébános úr volt. A szentmisén laikus káptalanunk két felnőtt és két gyerek tagja ministrált. A szkólaszolgálatot a szentantali egyházközség szkólája látta el kiválóan.

E sorok írója is a szkóla énekében részt vállalva élte át a szentmisét. A celebráns odafigyelve, nyugodtsággal, fegyelmezett és szép mozgással, kiváló énekhanggal, érthető kiejtéssel, áhítattal celebrálta a szentmisét. A predikáció a szószékről hangzott el. Rövid, de az ünnepelt misztériumra épülő, ünnepi áhítatot sugárzó igehirdetés volt. Nagyon szép és összehangolt volt a ministránsok szolgálata is. A szkóla latin ordináriummal és a templomszentelési mise magyar gregorián tételeivel és értékes népénekekkel segítette a hívek résztvételét. Természetesen a résztvétel tekintetében van mit még tanulni. A régi rítusú misén kicsit másképp van a testtartások rendje s az áldoztatás módja is eltér a ma megszokottól.

Révkomárom töténelmi és hatalmas plébániatemploma, - amelynek homlokzata az utóbbi három évben csodálatosan megszépült - egyike azon jeles közép-európai templomoknak, ahol az ősi rítusú szentmise időről-időre bemutatásra kerül az Úrnak. Reméljük, hogy a rítus kisugárzása erősíteni fogja katolikus közösségeinket, mélyebb lelkiségre segíteni a papságot és híveket. Köszönet a szervezőknek és a közreműködőknek. 

Attila plébános Galánta

Egy szép régi felvétel a klasszikus római rítus fénykorából

 Ízleljétekés lássátok, hogy milyen édes az Úr! Boldog az az ember, ki Őbenne bízik.

Elsőáldozás a  kosúti templomban.

A képet rendelkezésre bocsátotta Bocskai György.

Visszatekintés 2013-ra

Régi rítusú szentmisék

Heti rendszerességgel

Hatvannégy alkalommal volt szentmise az ősi forma szerint, amelyben szolgálattal, ministrációval vagy jelenléttel részt vettek laikus káptalanunk tagjai. Ötvenhét alkalommal a galántai plébániatemplom adott helyet ezeknek a szentmiséknek, hét alkalommal pedig  egy-egy másik templomban helyszínen, mint pl. Szombathelyen, egyszer Kecskeméten, egyszer Nagymácsédon, kétszer Szentantalban, egyszer Máriavölgyben.

Különleges hétfő reggelek

A szentmisék továbbra is leggyakrabban hétfő reggel hat órai kezdettel voltak megtartva. Ez egy olyan időpont, amikor mindenki ráér, amikor semmi sem szokott közbejönni. Egyben szép indítása a munkahétnek, kezdeni az Úr oltáránál. Vágyódunk rendszeresen vasárnapi szentmisére is a régi rítus szerint, ez egyelőre a jelenlegi pillanatban, - figyelembe véve élethelyzetünket, lehetőségeinket - nem biztosítható.

Hit-liturgia-élet

Sok szép élmény, komoly tapasztalat gyűlt össze a régi rítusú  szentmise ünneplésével kapcsolatban. Még nagyok mindent kell megtanulni, felfedezni, elmélyülni. Különösen fontos törekedni a hit, ünneplés és élet összhangjára, hiszen nem csupán liturgiai kérdésréol van szó.

A szükséges felszerelés

Immár vannak ízléses kánontábláink, egy nagyon szép kiadású és méretű oltármisekönyvünk, a gyászmisét szolgáló külön misekönyvünk. Az Angliából megrendelt miseruhakollekció nagy segítséget jelent. Immár egységes, tiszta, jó minőségű, szép miseruhában ünnepelhetünk, van kehelyvélum, burza,  manipulus, minden szükséges eszköz. Még nagyon jó lenne, ha  lennevászon alba, mert csak műszálasakat lebhet kapni. Szerencsére cingulus és birétum már általában ismét kapható.

Hiányzó dolgok

Hiányoznak Galántán a mellékoltárok lépcsői, s főleg a szentélyrekesztő  hiányát érezzük a legjobban, amely nagyon segítené a szentáldozás méltó kiosztását. Egyelőre térdepelők és egy hosszú fehér terítő segítségével próbálunk alkalmas körülményeket teremteni.  A műanyag borítású olajlámpák sem nagyon lelkesítenek minket, sajnos most ezek divatja tombol, s megfelelő  gyertyákból sincs nagy kínálat.  Különböző színű antependiumokra is szükség lenne, hogy az oltárok ne csupaszon álljanak, hanem liturgikus díszbe öltöztetve.  Éppenséggel nem hiányzik, hanem ott van, - de esztétikailag és liturgiailag is zavart okoz - a szentélybe csak utóbb elhelyezett mozgatható asztaloltár, amely korlátozza a mozgást a szentély síkságán, látványban és gyakorlatilag is megduplázza az oltárok számát, pedig egy templomszentélyben egy oltárnak illene lennie.  Nem könnyű az asszisztencia egy utólagosan odahelyezett oltárasztal kerülgetésével. Remélhetőleg az előbb említett nehézségek előbb-utóbb megoldást nyernek a gyakorlatban.

Zsolozsma

A zsolozsmát eddig is havonta egyszer igyekeztünk elénekelni.  Messze járunk a Szent Mihály Laikus Káptalan gyakorlatától, hiszen ők nyilvános istentiszteletként, latinul és most már  huzamosabb időn keresztül rendszeresen végzik.

Káptalanunk számára jelenleg a Népzsolozsma kötet virrasztó zsolozsmái, reggeli dícséretei, vecsernyéi és kompletórium anyaga  tűnik alkalmas, énekelhető, végezhető megoldásnak. Ez alapozhatja meg a továbbfejlődést zsolozsmagyakorlatunk területén.  Ugyanakkor szeretnénk a zsolozsmát kiemelten és  életünk szerves részeként tekinteni és művelni.

Szolgálat az Egyházban

Jelmondatokban néhány cél:

A keresztény család,  mint az Egyház számára fontos valóság megélése

Ministrálás – a ministránsszolgálat fontossága és művelése

Szkóla –  a liturgikus énekkincs tanulása, éneklése, tanítása, gyakorlása

Tisztelet, megbecsülés az egyházi rend szolgálata iránt, ima papi hivatásokért

A katolikus hit terjesztése, tanúságtétel, az Egyház egységéért  való buzgólkodás 

Testvéri közösség

  

Blogunk Olvasótól egy fohászt kérünk közösségünk számára. 

Szívből köszönjük. 

Attila plébános

Magasság és mélység 2013/2

Elmélkedések napról napra

Visszagondolva diákkoromra nagy áldásnak tartom, hogy plébánosunk nemcsak a zsolozsma szeretetére nevelt bennünket, hanem egyúttal a napi reggeli elmélkedésre is. Kaptunk is tőle két szlovák nyelvű  könyvecskét, amelyből naponta végezhettük az elmélkedéseket, az egyik címe nagyon tetszett: Szólj, Uram, hallja a te szolgád.

Nagy áldás, hogy magyar nyelven is létezik olyan könyv, ami a napi szentírási szakaszokhoz közöl elmélkedéseket. Barsi Balázs ferences atya és Telek Péter-Pál: Magasság és mélység című sorozatáról van szó, amely napra készen, a megújított római szertartásrend szent szakaszaihoz ad segítő és inspiráló gondolatokat. Ezek a gondolatok a ferences kolostor csendjében, az ott felhangzó zsoltáros istentisztelet összefüggésében láttak napvilágot. Magam is tanúja voltam  néhányszor ennek az imádságos, Szentlélekkel átitatott csöndnek és reggeli órának, amikor az elmélkedések megfogannak és világra jönnek. E kötet által, pedig mások számára is segítik Isten igéjének megértését, befogadását, segítenek belepillantani hitünk magasságaiba és mélységeibe.  Isten igéje pedig formál, nevel, alakít, táplál és éltet, vezet bennünket. A liturgia szeretete és gyakorlása nem nélkülözheti, sőt egyenesen feltételezi a lelki életet, az Isten szavához való ragaszkodást, hűséget, engedelmességet. Barsi Balázs atya élete, papi, szerzetesi szolgálata nemcsak a liturgia szeretetéhez nyújt támpontot sokunknak, de prédikációi, elmélkedései a lelki életünk számára is nagy kincset jelentenek.

Ajánljuk a Magasság és mélység című kötetet, blogunk minden olvasójának. 

Attila plébános

Egy emlékezetes keresztelőről

„Vagy nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra,

az Ő halálára keresztelkedtünk meg? 

Mert eltemettettünk vele együtt a keresztség által a halálba: 

hogy valamint Krisztus föltámadott halottaiból az Atya dicsősége által,

úgy mi is az élet újságában járjunk.“ /Róm 6,3-4/

Egy számunkra nemcsak kedves, de nagyon fontos eseményről még nem számoltunk be a kedves olvasónak. Most ezt a mulasztásunkat szeretnénk pótolni. 

Ádvent első vasárnapjának vigíliáján az egyik káptalani család legkisebb tagja részesült a keresztség szentségében a Rituale Strigoniense szerint. A keresztséget Józsa Attila galántai esperes plébános szolgáltatta ki Nagymácsédon, a helyi plébános úr - Dobrý László atya - jóságos engedélyével. Ez a keresztelő több szempontból is jelentőséggel bírt. A nagymácsédi hívők körében – a liturgikus reform bevezetése óta - ez volt az első olyan alkalom, hogy keresztséget a hagyományos formában, a Rituale Strigoniense szerint szolgáltatták ki. Ezenkívül nekünk, a laikus káptalan tagjainak is felhívta a figyelmünket arra, hogy a szentmiséken és a zsolozsmákon kívül is lehet és kell is szép liturgikus alkalmakat, szentelményeket találni az élet különböző alkalmaira, eseményeire. 

Mindezeken túl ez a keresztelő elsősorban a kis Simon számára bírt legnagyobb jelentőséggel, aki Isten gyermekévé lett, aki megtisztult az áteredő bűntől, tagja lett a Római szent és katolikus Anyaszentegyháznak, megkapta az isteni erényeket. „Örvendezzetek, egek, és ujjongj, föld, azok fölött, akik meg lesznek hintve izsóppal és meg fognak tisztulni a szellemi izsóp által, annak erejében, akit szenvedése közben nádszállal ás izsóppal itattak meg. Örvendjenek a mennyei erők is! Készülődjenek azok a lelkek, akik a szellemi Vőlegénnyel akarják eljegyezni magukat.” /Jeruzsálemi szt. Kürillosz/

„Készítsétek el az Úr útját,
tegyétek egyenesekké az ő ösvényeit.“/Mt 3,3/

„Ne tekintsd puszta víznek a fürdőt,
hanem lásd benne a vízzel adott szellemi kegyelmet is“
/Jeruzsálemi szt. Kürillosz/

„És lehet bármily erényes a cselekedeteiben valaki, 
ha nem kapja meg víz által a pecsétet, 
az sem mehet be a mennyek országába.” 
/Jeruzsálemi szt. Kürillosz/ 

„Bevezetett engem a király hálószobájába“ /Én 1,4/.
„Örvendezik lelkem az Úrban,: az üdvösség ruháját adta rám,
és az örvendezés öltözetét. Mint vőlegénynek koronát tett a fejemre,
és mint menyasszonyt dísszel ékesített. /Iz 61,10/

„Amit kezdettől hallottatok, maradjon az bennetek, 
ha bennetek marad amit kezdettől hallottatok, 
ti is a Fiúban és az Atyában maradtok“ /1 Jn 2,24/ 

A Római Kánon megbecsülése

A Szent Mihály Laikus Káptalan blogján az elmúlt napokban jelent meg egy tanulmány fordítása három részletben, a tanulmány középpontjában a Római Kánon sorsa áll. Az írás szakavatott szerző Cassian Folsom professzor tollából bemutatja mi történt ezzel az ősi és a római szertartás miséjére rendkívül jellemző imádsággal az utolsó 50 évben. Az írás címe: „Az egyetlentől a sok kánonig” csak ajánlhatjuk mindenkinek átolvasásra, tanulmányozásra ezt azt írást, rendkívül tanulságos.

Az 1980-as években voltam ministráns szülőfalumban. Tanúsíthatom, hogy akkor hétfőtől szombatig plébánosunk naponta a misén a Római Kánont imádkozta. A megújított liturgia új eucharisztikus imái csak vasárnap kerültek sorra: a kismisén a II. eucharisztikus ima, a nagymisén a III. eucharisztikus ima. Tehát egy mátyusföldi buzgó katolikus közösség nagyrészt a Római Kánon szövegével találkozott a megújított szertartásrenden belül is. Magam is erre felfigyeltem, és soha nem jellemzett a Római Kánon elutasítása vagy kritizálása. Az elmúlt 13 papi évem alatt sűrűn használtam a Római Kánont s nemcsak hétköznap, hanem ünnepnap is. Megerősíthetem viszont azt, hogy a gyakorlatban nagyrészt mellőzés éri a Római Kánont. Az eucharisztikus ima latin nyelvű végzését pedig még papi körökben is sokszor értetlenséggel fogadják, legyen szó akár a rövid eucharisztikus imákról.

A Római Kánon mélyebb megértésében nagy segítséget nyújtott Mezey László professzor úr tanulmánya, amely foglalkozik a Római Kánon szerkezetével, szövegével, kifejezéseivel. A szerző nagy tisztelettel és nagy tudással nyúl a szöveghez. Mezey professzor szövegmagyarázatának fényében viszont érezzük, hogy a Római Kánon ma hivatalos fordítása azért nem a legjobban sikerült.

A jelenlegi helyzetre vonatkoztatva tetszik a tanulmány szerzőjének javaslata, amelyet ő maga nem nevez radikálisnak. Javasolja, hogy általában és leggyakrabban a Római Kánont imádkozzuk. A többi megengedett eucharisztikus imát pedig kivételképpen, ha szükséges.

Az ősi szertartásban, a tridenti misében ilyen dilemma és választás nincs. Ott a Római Kánon, latinul, mint a római rítus gyöngyszeme és drágakincse biztos hellyel rendelkezik. Az áldozópapnak pedig az marad, hogy használja és imádkozza, imádkozva felfedezze, megismerje és egyre jobban szeresse. A hívek pedig a Sanctus énekével, csendes figyelemmel, leborulással és az imádás és hódolat jelével fogadják Őt, aki az Atya nevében jő közénk minden szentmisében.

Attila plébános

A tridenti mise az egész Egyház kincse

XVI. Benedek pápa

Pápánknak, XVI. Benedek pápának többek között azt köszönhetjük, hogy volt bátorsága és határozottsága kijelenteni, hogy a római szentmise ősi formája, amelyet Szent V. Piusz pápa 1570-es misekönyve rögzített az újkor számára, s amelyet legutóbb XXIII. János pápa tekintélyével adtak ki 1962-ben, azaz 50 éve, az az egész Egyház kincse.

Már-már úgy tűnt az elmúlt években, hogy az ősi miseforma, a megújított római rítusra való átmenetet követően csak egyes nosztalgiázó lovagok, nemesek, a régmúlt iránt nosztalgiázó idősek, vagy peremen lévő radikálisok, fundamentalista körök, politikai jobboldali radikálisok, monarchisták meg hasonló szervezetek és kánonjogi értelemben vett szakadárok, szedeszvakantisták védjegyévé lesz a jövőben. 

A legújabb pápai és szentszéki rendelkezések (Summorum pontificum apostoli levél, Universae Ecclesiae instrukció) elovasása után néhány dolog világossá válik. 

1. A Szentatya nagy becsben tartja a római rítus korábbi és megújított formáját. Elvárja minden esetben a rájuk vonatkozó szabályok megtartását. Az ünneplés művészetére neveli a híveket. A folytonosság és szeres fejlődés jelszavával újat és régit egyaránt megbecsül az Egyházban. 
2. A Szentatya senkit sem kényszerít a római rítus korábbi formájának celebrálására, de elvárja mindenkitől a következőket: 

• mindenki tartsa az Egyházban nagy kincsnek, 
• legyenek nyitott szívvel az ősi rítus iránt,
• segítsék azt a folyamatot, hogy a rendkívüli forma természetes legyen, 
• a papok legyenek képesek, készek az ősi rítus megismerésére.

Meggyőződésem, hogy a Szentatya ezekkel a rendelkezésekkel ki akarja húzni a régi rítust a szélsőségek fogságából, s az egyensúlyra, s a folytonosságra törekszik az Egyház életében. Vannak, akik már ott tartanak, hogy azt állítják, hogy a II. Vatikáni Zsinat előtt nem volt élet az Egyházban, más csoportok viszont azt hiszik, hogy az élet már a XX. század elején megállt. Nagyon bölcs a Szentatya, nagyon sokak miatt és sok dolog miatt kell szenvednie, de ő biztos gondolatokkal ad irányt a mai időkben élő Egyháznak. Mert ő ma a Péter, aki megerősíti testvéreit a hitben.

Attila plébános

A Summorum Pontificum hatása életemben

Immár öt év telt el a címben említett apostoli levél megjelenése óta. A római rítus korábbi és hagyományos formája kapott tág lehetőséget általa. Milyen hatással volt rám és papi életemre ez a pápai dokumentum?

1. Bátorító hatással volt rám, s nagyot lendített azon, hogy a régí rítusú szentmisét megtanuljam. Sajnos erre sem a papnevelő intézetekben, sem a gyakorlati életben nem volt addig lehetőségem. 

2. Segít, hogy fokozatosan kiiktassam a gyakorlatból mindazokat a dolgokat, amelyek rossz berögződöttségekből, divatok hatásából, vagy kompromisszumokból származnak. El kell ugyanis ismernem, hogy a liturgia szeretete és tanulmányozása ellenére nem egy rossz szokás berögződött celebrálásomba, magatartásomba. Sokszor kellő ismeretek híján, vagy félinformációk alapján. 

3. Beszereztem vagy ajándékba kaptam a régi rítus celebrálásához szükséges misekönyvet, rituálét, breviáriumot, oltártáblákat. 

4. Előkerültek, s a munkaasztalomra kerültek a régi rítushoz szükséges segédkönyvek, mint pl. a Szunyogh-misszále, Graduale Romanum, Liber usualis, Graduale Hungaricum, Éneklő Egyház, Lectionarium, Graduale Strigoniense, Missale Strigoniense és hasonló kiadványok. 

5. Feléledt az érdeklődésem a skolasztikus dogmatika, erkölcsteológia iránt. 

6. Megalakult környékünkön a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan, amelynek tagjai szívesen segédkeznek a régi rítus szolgálatában, igyekeznek azt megismerni, s azzal másokat is megismertetni. A Káptalan tagjaiban segítőket, barátokat kaptam. 

7. Megszilárdult a hétfő reggeli régi rítusú mise, amely egyúttal alkalmat nyújt arra, hogy a káptalani tagok rögzítsék a ministrálás és asszisztálás rendjét. Rendszeres celebrálás nélkül lehetetlen megismerni, megtanulni a régi rítust és elmélyülni benne. 

8. Elkészültek a latin-magyar, latin-szlovák misefüzetek, amelynek segítségével a hívek tanulmányozhatják és követhetik a régi rítusú misét. 

9. Elkészítettem nagyon sok ünnep szöveg- és énekanyagát, ezek számítógépben és nyomtatva is rendelkezésre állnak. 

10. Néhány alkalommal vasárnapi nagymise idején a hívek nagyszámú részvételével ünnepeltük a régí rítusú szentmisét. Sok visszajelzés érkezett a régi rítusú mise nagy hatásáról és szépségéről. 

11.A köznapokra eső parancsolt ünnepeken van régi rítusú szentmise templomunkban. 

12. Segíthettük a régi rítus megismertetését más egyházközségekben is és a szlovák nyelvű terület felé is. 

13. Sok tapasztalatot nyertem a régi és a megújított szertartásrend tekintetében. Egyfajta lelkiismeretvizsgálathoz és korrekcióhoz segít ez a tapasztalat. 

14. Még nagyon sok mindent kell megtanulnom, elsajátítanom, megértenem. Nemcsak liturgiai kérdésről van ugyanis szó csupán. 

Köszönet a Szentatyának a Summorum Pontificumért! S köszönet mindekinek akitől tanulhattam az elmúlt években.

Józsa Attila plébános

2007.07.07 - A Summorum Pontificum nyilvánnosságra hozásának napja

2007. július 7-én Őszentsége, XVI. Benedek pápa kiadta a Summorum Pontificum kezdetű motu propriót. Ezzel a törvényerejű rendelkezéssel a pápa biztosította a papok és a hívek számára a jogot az 1962-es, Boldog XXIII. János pápa által kiadott misekönyv szerinti liturgiához és a korábban kiadott rituáléhoz. Erről a számunkra –és minden bizonnyal az egész Egyház számára- fontos dokumentumról szeretnénk megemlékezni egy rövid idézettel Castrillon Hoyos bíborostól, aki akkor az Ecclesia Dei pápai bizottság elnöke volt : 

Castrillon Hoyos bíboros

"A Summorum Pontificum „nem olyan adomány, mely kizárólag azoknak szólna, akiket „tradicionalistáknak” neveznek; nem, ez adomány az egész katolikus egyház számára. És ezt a szabadon felajánlott adományt a Szentatya nyújtja az Egyháznak a plébániák alkotta csodálatos struktúrája által azokban a templomokban, ahol a papok és a káplánok az Eucharisztiát celebrálják. Krisztus helytartójának akaratából nekik el kell fogadniuk azoknak a híveknek a petícióit és kéréseit, akik ezt a misét kívánják, és biztosítaniuk kell számukra. S még akkor is, amikor nincs sem specifikus kérés, sem folyamodvány, lehetővé kell tenniük, hogy mindenki hozzájuthasson az Egyház régi liturgiájának e kincséhez. Ez a motu proprio elsőrendű célja: a spirituális és teológiai gazdagság. A Szentatya azt akarja, hogy ez a miseforma rendszeressé váljon a plébániákon azért, hogy ilyen módon fiatal közösségek is megbarátkozzanak ezzel a rítussal” / E szavakat Hoyos bíboros 2008-ban mondta, a Daily Telegrapf 2008. június 14-én hozta le. Mi Geffroy, Christophe: XVI. Benedek és „a liturgikus béke”, Budapest, 2011, könyvből idéztük./

Káptalani előzmények – KSZJT

Nemrégen gimnazista kofferem kutatása után kezdtem. Sajnos kutatásom nem járt sikerrel. A koffer eltűnt. Benne egy csomó irattal, füzettel. Lehet, hogy még egyszer valahonnan előkerül? Ezek az iratok 2-3 év lenyomatát őrizték 1987-1989-ből amelyek a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan szerény előzményének tekinthetünk. A mai laikus káptalani mozgolódásunk ugyanis nincs teljesen előzmények nélkül. E sorok írója és káptalanunk egyik tagja további néhány fiatal bevonásával már alapiskolás korunkban alapítottunk egy kis titkos társaságot. Keresztelő Szent János Szerzet, majd rövidesen nevet változtatva Keresztelő Szent János Társulat (KSZJT) lettünk. Készítettünk szabályzatot, volt jegyzőkönyvünk valamint egy kis „breviáriumunk”, ezenkívül őriztük az egymás közötti levelezéseket.

A Társulat célja az volt, hogy katolikus hitünket minél jobban gyakoroljuk. Ennek keretében a szabályzatban és a „breviáriumunkban” összegyűjtöttük a naponta végzendő imádságokat és gyakorlatokat. Hitünk megélésben inspirált bennünket szülőfalunk védőszentje Keresztelő Szent János, akinek főleg vértanúságát, fejevételét ülte meg nagy fénnyel az egyházközség. Találkozásaink alkalmával nagyon sokat beszélgettünk hitünk kérdéseiről, 12-14 éves fiatalok egymás között. Igyekezetünk összegyűjteni a környékünkben lévő templomok és szakrális kisemlékek adatait, feliratait is. A Társulat egyik célja volt, barátaink osztálytársaink közelebb hozása a hitük gyakorlásához. Családi házunkban közös imádságokat is szerveztünk. Felejthetetlen számomra, hogy legalább 2 alkalommal lourdes-i kilencedet végeztünk, ahol elimádkoztuk a rózsafüzért és további szép imádságokat és énekeket. Volt olyan nap, amikor 15-20 fiatal szorongott házunk egyik szobájában a közös imádságon. 

A társulatunk működése nem tartott sokáig, mindössze 2-3 évig, de nem is szűnt meg teljesen. Éppen akkor, amikor gimnáziumba mentünk, kaptunk egy olyan lelkipásztort, aki minket középiskolás fiatalokat felkarolt. A plébánián otthon voltunk. Sokat ministráltunk. Havonta fiataloknak szóló katekéziseken vettünk részt. Az egész hittant átvettük. Nyáron táborozások voltak. Megtanított minket a zsoltárok és a zsolozsma imádkozására is. Nem hiányzott a közösségi életből a sport, mozgás és a játék sem. Nagyon szép zarándoklatokban volt részünk. Nem voltunk többé magunk megérzéseire hagyatva. Volt papi vezetés életünkben. 

A mai káptalani életünk is hasonló szeretne lenni: fiatalok, családos keresztények zsoltározó imaszövetségben szeretnénk élni papjainkkal egységben. Egyúttal a liturgiát akarjuk életünk középponti eseményének tudni. Szivesen felvállaljuk Benedek pápával való egységben a római rítus hagyományos ősi formájának a megbecsülését, gyakorlását. A káptalani tagok egy része ministrál, valamint szkólában énekel és énekes szolgálatot vállal a liturgián. Összeköt minket a katolikus hitünk megélésére való törekvés, valamint hogy barátainkat is segítsük hitük gyakorlásában. Mindezt szeretnénk a közösségi élet és találkozás szép alkalmaival megerősíteni, mint közös programok, kirándulások, találkozások, családok közösségeként is működni. Mindebben számítunk a közelünkben lévő áldozópapok szolgálatára, segítségére, vezetésére, együttműködésére. 

J.A.

Egy lelkigyakorlat évfordulójára - Pünkösd 2011, Sümeg

A szkóla Balázs atyával

2011 februárjában szinte lehetetlen feladat elé állítottuk Barsi Balázs atyát. Azt kértük tőle ugyanis, hogy fogadjon minket Sümegen az év első felében egy lelkigyakorlatos hétvégére. Mivel már elég későn szóltunk neki, a hétvégéi pedig rendre el voltak foglalva, eléggé kis eséllyel számolhattunk hogy sikerül fogadnia minket. A helyzetet Balázs atya oldotta meg. Pünkösdkor volt az egyedüli szabad hétvégéje és ő ezt az ünnepi hétvégéjét is feláldozta értünk. Megigérte, hogy az Ötvenedik napon vele együtt ünnepelhetjük Sümegen a Pünkösdöt. Nagyon megörültünk a jó hírnek. Megörültünk, mert szeretjük Balázs atyát. Megörültünk, mert szeretünk megérkezni Sümegre. Szeretjük elfoglalni ideiglenes szobáinkat. Szeretjük a kolostor folyosóit, lépcsőit. Szeretjük a forrásokat. Szeretjük az igaz tanítást. Szeretjük az igazságot.

Az emlékezetes szentmise

Balázs atya azok közé a papok közé tartozik, akik a Szentatya kívánsága szerint szivesen fogadják a hívek azon kérését, hogy a szentmisét az 1962-es misekönyv szerint mutassák be. Ezért is kértük meg Őt, hogy az Ünnep vigíliáját az 1962-es misekönyv szerint ünnepeljük. Megegyeztünk vele, hogy erre a szentmisére elkészítjük az éneklapokat, amelyek tartalmazzák a propriumot és az ordináriumot is. Igazi „lélekvárássá“ lett a füzet készítése, az énekek begyakorlása. Szerettük volna, ha a szentmisén az Egyház előírt énekei szólalnának meg. Ebben nagy segítséget kaptunk Józsa Attila esperestől, akinek sikerült úgy intézni, hogy 2 napot ott legyen velünk Sümegen. 

Felkészülés közben

Örömteli várakozással, tágasra nyitott szívekkel és nem utolsósorban az elkészített énekfüzetecskékkel indultunk Sümegre. Megérkezésünkkor - a püspöki palota borospincéjét kihagyva - a kolostorba siettünk. A szivélyes fogadtatást követően gyorsan elrendeztük a dolgainkat, hogy mielőbb hallhassuk Balázs atya előadásait. Pünkösd lévén nem is lehettek másról ezek az előadások, mint a Lélekről, aki feltámasztotta halottaiból a mi Urunkat, Jézus Krisztust. A Bölcsesség, az Értelem, a Tudás, a Jótanács, az Erősség, a Jámborság és az Istenfélelem Lelkéről. Az előadások, az elmélkedések és az énekes imaórák váltakozása, nyugodt folyása adta meg ezeknek a napoknak a gerincét. Ebbe a rendbe szervesen belefonódott szombaton a hagyományos rítusú szentmise. Ezen a nagymácsédi szkóla látta el az énekes szolgálatot. 

Fontos része a Sümegi lelkigyakorlatos napoknak a Balázs atyával való négyszemközti beszélgetés lehetősége és a bűnbánat. Tapasztalatból írjuk, hogy egy megtérő bűnösnek jobban örülnek Sümegen (is) mint 99 igaznak. Hitünkben megerősődve, felbuzdulva és bűnbánó szívvel, telve Istenfélelemmel vettünk részt a vasárnapi Pünkösdi szentmisén. A szentmise után a déli imaóra eléneklésével végetért a lelkigyakorlat. Az ünnepi ebéd után indultunk haza. 

Még egy év elmúltával is, ha azokra az előadásokra gondolunk, az emmauszi tanítványok jutnak eszünkbe, mert „lángolt a szívünk, amikor beszélt... és kifejtette az Írásokat “ 

„Az Úr Lelke betölté a földkerekséget, alleluja, s ki mindeneket összetart: annál vagyon a Szó értelme, alleluja, alleluja.“

Gál István

In basilica Sancti Emmerami

Egy szép élményt osztanék meg a kedves olvasóval. Tegnap Nyitrán tartottuk a Hittudományi karunk pedagógiai értekezletét. Ennek kapcsán főpapi misén vettünk részt a Szent Emmerám bazilkában és székesegyházban. Különleges élmény volt ezen a történelmi helyen részt venni szentmisén. 

Gyönyörű természeti környezet  

A nyitrai vár

Túlzás nélkül állítható, hogy a nyitrai várszékesegyház, a Szent Emmerám bazilika a történelmi Magyarország területének legszebb fekvésű főtemplomai közé tartozik. Meglátásom szerint egyedül az esztergomi bazilika és székesegyház fekvése, elhelyezkedése előzi meg szépségben, s valami módon talán még a győri bazilika követi. Hasonló szép fekvése volt – legalábbis nekem úgy tűnik – az ősi egri várszékesegyháznak, amelynek ma már csak az alapjai láthatók. A nyitrai várszékesegyház a Zobor-hegy árnyékában, a síkság és a Nyitra folyó fölé emelkedő különálló magas dombtetőn helyezkedik el. Mint egy ékkő a tájon. A legtöbb irányból gyönyörűen látszódik. Valóságosan felkapaszkodni szükséges annak, aki a templomot meg akarja látogatni. Valóban felmegyünk az Úr házába. 

A történelmi rétegek
A másik tapasztalat, amelyet Nyitrán szereztem: a bazilikában békésen megférnek egymás mellett a történelmi múlt rétegei: Szent Emmerám patrónus, Szent Cirill és Metód, Szent István király és Szent László király, Szent Zórád és Benedek remeték, akik a Nyitrai Egyházmegye védőszentjei, s akiknek az ereklyéi tisztelettel őriztetnek. 

A szentély bejárata a szentélyráccsal

Egy harmonikus és méltó liturgikus tér a káptalani élet számára 

A bazilika mostanában belülről teljes felújításon esik át. Csodálatos látni az újonnan feltárt románkori ülőfülkéket, immár 9 van belőlük, ezek a zsolozsma középkori megbecsüléséről árulkodnak. Nyitrának mind a mai napig létezik káptalanja is. Ismét megerősödtem abban a tapasztalatban, hogy a székesegyházak elsősorban nem nagy tömegek befogadására épültek, bár legtöbbször erre is alkalmasak. A székegyház elsősorban a püspök egyházban betöltött szerepének megjelenítője, egyúttal a káptalani testület otthona, ahol a káptalani élet, s benne az igényes és mintaszerű liturgia: a zsolozsma és miseliturgia naponta történik. Gyönyörű a bazilika újonnan feltárt reneszánsz pasztofóriuma is. De a reneszánsz és többségében barokk építészeti réteghez tartozó oltárok, festmények is mind lenyűgözőek. A kanonoki stallumok is gyönyörűen fel vannak újítva. A székesegyház szinte szomjasan várja, hogy a hagyományos rítus helyet kaphasson benne, vajon mikor jön el ennek is az ideje? 

A püspökség tárlata

Maga a székesegyház környezete is nagyon szép, a várfalak, a püspökvár, a vár alatt elterülő szemináriumi és kanonoki negyed. Külön élmény volt, hogy az egyébként nem látogatható püspöki palotát is megtekinthettük, valamint élvezhettük a lenyűgöző kilátást a püspöki rezidencia erkélyéről. Szép kiállítás is várja a látogatókat Nyitrán, a püspökvár udvarán berendezett látogatóközpontban. Itt nemcsak az egyházmegye történetébe nyerhető bepillantás, hanem a gyönyörű szakrális tárgyakkal lehet találkozni. 

A Nyitrai Egyházmegyének azt kívánhatjuk, hogy legyen büszke erre a sok kincsre, történelmi örökségre, tudja megőrizni és jó szívvel bemutatni a világnak. S hogy a székesegyház bazilika mindig teljesíthesse azt a küldetést, amit alapítói, gyarapítói neki szántak. 

J. Attila

A Kecskeméti Liturgikus Kör Galántán - 1. rész

A piarista szkóla

Gödöllőn találkoztunk először, a régi rítus kedvelőinek találkozóján. A Kecskeméti Liturgikus Kör számomra egészen addig csak egy szép és színvonalasan szerkesztett weblapot jelentett. Sok anyagot találni ott a régi rítusról, a mise- és énekrendről, melyek alapjául szolgáltak káptalanunk misefüzetéhez is. Meglepődtem, hogy Talmácsi József, a Liturgikus Kör vezetője milyen érdeklődéssel kísérte figyelemmel füzetünk megjelenését. Váltottunk pár eligazító e-mailt, ami azonban elég volt ahhoz, hogy tudomást szerezve részvételünkről, József is felutazzon Gödöllőre. Valahogy így kezdődött...

Mise a dómban

Az utánpótlás

Beszélgetéseink folyamán rájöttünk, hogy egymás mellett, de egymásról mit se tudva szinte ugyanazokat a mérföldköveket vettük, a régi rítushoz való közeledésben számtalan ponton egyezett a két káptalan életútja. Például mindketten szeptember 14-én, bár igaz, hogy egy év eltolódással (2009-2010) vállalkoztunk az első régi rítusú mise celebrációjára, ugyanúgy szívesen szerkesztjük a blogot, az énekrendeket, füzeteket, kedveljük a magyar nyelvű zsolozsmát stb. S mivel amúgyis testvérvárosokból jöttünk, úgy éreztük, abszolúte kézenfekvő, hogy a két Kodály város, Galánta és Kecskemét közötti barátságot lelkiekben is érdemes lenne gazdagítani. Így nagyon megörültünk, hogy József ígéretét nem feledve kézbe vette a kezdeményezést, és még Advent előtt jelezte, hogy Húsvét után meglátogatnak minket.

A szent pillanat

Káptalanunk protectora, Józsa Attila esperes plébános vállalta az oroszlánszerepet a szervezésben, és a tőle megszokott merész óvatossággal nem kisebb célt tűzött ki elénk, mintsem hogy a nagyszombati Szent Miklós dómban mutasson be régi rítusú szentmisét a Kecskeméti Piarista Szkóla támogatásával. Káptalanunk történetében is ez volt az első eset, hogy a püspöki székhely szomszédságában mindez megvalósulhatott, a dómban a kecskemétiek érdeméből felhangzó énekek pedig a liturgia szépséges voltáról tettek újfent tanúbizonyságot. Sem orgona, sem egyéb hangszer, csupán a gregorián hangzott fel és többszólamú liturgikus énekek, mégis az emberi szívet arra a „tágasságra vezette”, ahol az Úr megérinthette. Felemelő élmény volt, amit a helyiek véleménye is nyugtázott.

A barokk oltár

A dómon kívül látogatást tettünk még a Keresztelő Szent János székesegyházban is, ahol a több mint 20 méter magas fából faragott impozáns barokk oltár nyűgözött le bennünket. Az esperes úrnak köszönhetően ízelítőt kaphattunk az egykor itt zajló liturgia történetéből és a helyi kántor jóvoltából meghallgathattuk az orgonát is. A régi rítus hívei és szimpatizánsai mindezekután egy kis humorral fűszerezve ellátogattunk a püspöki Galériába, ahol éppen a régi és új miseruhákból nyílt egyfajta „összehasonlító” kiállítás azzal a céllal, hogy fellelhető-e a folytonosság ezen szent ruhadarabok fejlődésében. Nos, mi ezt bármilyen jóindulattal is közelítettük meg, nem találtunk fejlődést, csak egy hirtelen és ízlésmentes stílusváltást. A kiállított régi darabok kivétel nélkül felbecsülhetetlen értékű művészi alkotások voltak. Örültünk, hogy mindezt a kiállítás rendezője ilyen bátran felvállalta. A kirándulás többi részéről a plébánia blogján lehet olvasni.

Kompletórium

Az első napot vacsorával zártuk és egy kellemes, baráti hangulatú ismerkedés és beszélgetés vette kezdetét. Az idő ugyan vajmi kevés volt arra, hogy igazán közel férkőzzünk egymáshoz, de jó társaság gyűlt össze, jó helyen és jó célból. Igyekeztünk, hogy barátaink is oldódjanak és otthon érezzék magukat nálunk is. Oldószerként szerény mennyiségű ribizlibort szolgáltunk fel a hölgyek nem kis örömére. Miután a kompletóriumot közösen elénekeltük még vagy 2 órán át tartott a beszélgetés, s csupán a fáradtság és a másnapi vasárnapi szentmisére való készülődés tudata vett erőt rajtunk, hogy illenék nyugovóra térnünk. Nehéz de örömteli szívvel váltunk hát el, s izgatottan vártuk a folytatást...

A galántai plébániatemplom főoltára 2. rész (1962 -1965)

1962-ben nem várt fejlemények befolyásolták a galántai templom főoltárának alakulását. 

A megmentett barokk oltár átköltöztetése 

Volt Galántán az Eszterházy kastély közelében egy impozáns barokk kápolna a Fájdalmas Anya tiszteletére, amely 1741-ben épült, s a pestis járvány elleni védőszentek szobrai is jelen voltak benne. Ennek a kápolnának a története még nincs elégségesen feldolgozva. Sajnos ezt a kápolnát 1962-ben bezárták, majd a rákövetkező évben eltávolították. A kápolnából a barokk főoltár nagy részét 1962 decemberében átmentették a plébániatemplomba. A plébániatemplom Szent István Király főoltárképét áthelyezték a templomhajóba, a lebontott kápolna oltárépítményét pedig ráépítették a galántai templom főoltárára. Ezt az állapotot három felvétel is őrzi, 1962-65 között készült felvételeken, karácsonyi, húsvéti díszítésben. A felvételek arról is tanúskodnak, hogy a II. Vatikáni Zsinat alatti években a templomok berendezése teljesen a hagyományos volt, s természetesen a liturgia is a hagyományos formák szerint történt. 

A felvételekről szépen látszik az áldoztatórács, amelyet 1990-es években távolítottak el, valamint érdemes odafigyelni, hogy a főoltár előtt milyen szép tágas hely marad az asszisztenciára. Ezt a planumot - síkságot ugyanis a hatvanas évek végétől új liturgikus tárgyakkal zsúfolják tele majd a megújulás jegyében, megszüntetve a szentélyteret, és félreállítva a hagyományos oltárt. A lebontott kápolnából a plébániatemplomba átkerült a kápolna négy barokk padja, amelyekből kettő stallumszerűen lett elhelyezve a főoltár két oldalán.

Ordo missae füzet: latinul-szlovákul

Hatvanadvasárnapra jelent meg Laikus Káptalanunk közreműködésével a hagyományos rítusú misék számára készült ordo missae füzetünk latin-szlovák kiadása 150 példányban.

Bár káptalanunk tagjai szinte kizárólag magyarok, miséinket azonban nemcsak magyar hívek látogatják. Néhány alkalommal a régi rítusú miséinket szlovák katolikus hívek jelenlétében is ünnepeltük már. Kétnyelvű misefüzetünk éppen a szlovák híveknek, testvéreinknek szeretne segítséget nyújtani a hagyományos szertartású szentmise megismeréséhez, és annak ünnepléséhez. Füzetünk létrehozásánál káptalanunk szlovák barátaira és kispapjainkra is  gondoltunk, akiknél meglátásom szerint élénk érdeklődés mutatkozik a hagyományos rítus iránt. Gyakorlatilag azonban alig van segédanyag annak megismeréséhez.

Köszönet káptalanunk tagjainak a füzet előkészítéséért, a nyomtatás megszervezéséért. Kérjük a kedves Olvasót, mondjon el a füzet kiadóiért egy zsoltárt.

Laus Deo.

Józsa Attila

esperes-plébános Galánta

Preparatio ad missam

A szent ruhák felöltésekor mondott papi imádságok

Az ember életében nagyon fontos szerepe van a készülődésnek. Attól függően, hogy milyen fontosnak tartunk egy eseményt, annak függvényében a készülődésünk is intenzív, alapos, vagy olykor felületes, hanyag. Sokszor maga a készülődés magában hordozza az eseményből fakadó örömöt, reményt, a benne való elmélyülést. A szentmisére készülődő papnak is üdvös, ha a bemutatandó áldozatra felkészülve elimádkozza azokat az imádságokat, amelyek a misekönyvben találhatóak. Az előkészületi zsoltárokon (83., 84., 85., 115. és a 129. zsoltárok) kívül azokat az imádságokat akarjuk bemutatni, amelyeket a pap akkor imádkozik, amikor a szent ruhákat magára ölti. Ebben P. Jávor Egon O. S. B. 1964-ben, Rómában kiadott VASÁRNAPI MISEKÖNYV-ére támaszkodunk. 

A vállkendőt (humerale) a pap először a fejéhez érinti, majd a vállára teríti. Az „üdvösség sisakjá”-nak jelképe (Ef 6,17). A pap, a fejéhez érintve így imádkozik: „Helyezd Uram, fejemre az üdvösség sisakját, hogy ellenálljak az ördög támadásainak.” 

A miseing (alba) fehér, nyaktól bokáig omló hosszúujjú ing. A felöltésekor mondott ima szövege: „Tégy fehérré Uram, s tisztítsd meg szívemet, hogy a Bárány vérében fehérre mosva az örök jutalom részese lehessek.” 

Az öv (cingulum) rojtos végű, erős zsinór, amellyel a pap a derekán összefogja a miseinget. Azt jelképezi, hogy féken tartsuk a szenvedélyeinket, és hogy tiszták, lelkileg erősek maradjunk. Megkötésekor ezt imádkozza a pap: „Övezz körül Uram, a tisztaság övével s oltsd ki tagjaimban a szenvedély tüzét, hogy megmaradjon bennem a mértékletesség és tisztaság erénye.” 

A manipulus a miseruha anyagából készült kb 10cm széles, 50cm hosszú ruhasáv, melyet a pap bal alsó karján hord a szentmise alatt. Elnevezése a „manus plena”-ból (telt kéz) ered. Szimbóluma a munkával és szolgálatkészséggel telt kéznek. Az üdvösséget ugyanis csak türelmes munkával és alázatos szolgálatkészséggel nyerhetjük el. A felöltésekor mondott ima szövege: „Engedd viselnem Uram, a könny és a fájdalom manipulusát, hogy majd ujjongással fogadhassam munkám jutalmát.” 

A stóla a miseruha anyagával azonos kb 12-15 cm széles, 2-2,5 m hosszú ruhasáv. A pap a miseing fölé a vállára veti, lelógó két végét a mellén keresztezi, s a derekán a cingulum szabad végével megerősíti. A következő imádság elimádkozása közben veszi magára a pap: „Add vissza Uram, a halhatatlanság ruháját, melyet az ősszülők bűne miatt elveszítettem, s bár méltatlan vagyok, hogy szent szolgálatodat végezzem, engedd mégis, hogy elérjem az örök boldogságot.” 

A miseruha (casula) a fent említett liturgikus ruhákat elfedő, felső ruha, hátán jellegzetes keresztdíszítéssel. Felöltési imája: „Te mondtad Uram: az én igám édes és az én terhem konnyű; add, hogy úgy viseljem ezt a ruhát, hogy elnyerjem kegyedelmedet.” 

(Felhasznált irodalom: P. Jávor Egon O. S. B. 1964-ben, VASÁRNAPI MISEKÖNYV, Róma, 1964)

Gál István