2015. augusztus 26., szerda

Liturgikus tábor Galántán

Az idén először került megendezésre Szlovákiában a hagyományos liturgia iránt térdeklődők tábora. Miután 2007.07.07-én Őszentsége, XVI. Benedek pápa kiadta a Summorum Pontificum kezdetű rendelkezését, nálunk is egyre többen akadnak -papok és laikusok egyaránt-, akik meg akarják ismerni Anyaszentegyházunk gazdag kincseit, élő hagyományait. Ez a megismerés sokaknál idővel átalakul a hit megélésének formájává és a szentségi élet részévé válik.

Káptalanunk tagjai már 2010-től rendszeresen résztvettek a hagyományos liturgia magyarországi táborain. Voltunk Gödöllőn, Szegeden, Szombathelyen, Perbetén, Vácott és Sopronban is. Innen jött az ötlet, hogy ha Magyarországon működnek ezek a találkozások, meg kellene próbálni Szlovákiában is megszervezni egy hasonló tábort. Tudtuk, hogy több helyen végzik a hagyományos liturgiát, ismertünk is pár papot és hívőt egyaránt, de nem tudhattuk előre, lesz-e érdeklődés a kezdeményezésünk iránt.

  A kezdeti határozatlanság miatt nem sok időnk maradt a szervezésre. Szétküldtük a meghívókat. Az első liturgikus tábor helyszíne Galánta lett. Itt minden adott volt, amire szükségünk volt. Elsősorban egy -a hagyományos liturgiát ismerő és szerető- pap. Másodszor egy megfelelő szállás. A galántai City Hotelben voltunk elszállásolva. Azonkívül, hogy közel van a templomhoz, itt kitűnő feltételeket biztosítottak számunkra: a szobákon kívül egy nagy kongresszusi termet is volt módunk használni. Itt voltak az előadások, az imaórák és a kötetlen, ismerkedő beszélgetések is.

A tábor augusztus 21-én kezdődött. Dél körül találkoztunk a plébánián, majd átvonultunk a hotelba ebédre. Ebéd után a hagyományos szentmise ünnepi formájának (ún.missa sollemnis-nek) bemutatásmódjáról tartott előadást Józsa Attila galántai esperes. Ezt rögtön gyakorlati próba is követte, hiszen nehéz megjegyezni mindazokat a feladatokat, liturgikus cselekményeket, amelyeket a ünnepi szentmise keretében a szent szolgálattevőknek (szubdiakónus, diakónus, pap) és az asszisztenciának (ceremóniamester, akolitusok, turifer) el kell végezniük.

A szentmise 19:00-kor kezdődött. Sranko László atya mutatta be, neki segédkeztek mint diakónus Takács Dénes atya, és mint szubdiakónus Eliáš Jozef atya. A szentmise votív szentmise volt a Szent
Keresztről. Pozsonyből jött énekeseknek köszönhetően megszólalt a szentmise eredeti propriuma. Ritka az ilyen alkalom, kevés helyen tud elhangzani szentmiséken az az ének, amit az Anyaszentegyházunk előír. Általában mi hívek -és papok is- beérjük a szentmiseének pótlásával. Pénteken Galántán felzendült a latin introitus, graduale, offertórium és a communio is. Fontos, hogy a misét énekeljük, és ne csak a misén énekeljünk.

A hagyományos rítus nem ismeri a koncelebrációt, ezért a résztvevő papok külön külön is miséztek a fő- illetve a mellékoltárokon. Furcsa, és mégis felemelő érzés volt látni, ahogyan egyszerre 3 csendes szentmisét is bemutatnak a templomban. Mint azokban az időkben, amikor még egy-egy plébánián több pap is szolgált. Ez azon is elgondolkoztatja az embert, hogy bizony a szentmisének határtalan értéke van akkor is, ha egy emberekkel megtelt székesegyházban, díszes pompával mutatják be, de akkor is, ha a pap a mellékoltárnál, egy ministránssal mutatja be a szentmisét. A szentmise értéke független a hívek számától, érzéseitől, aktivitásától.

A szentmise prédikáció nélkül is egy óráig tartott. Utána jól esett egy kis vacsora a hotelban. Ezt követően újra lehetőség nyílt ismerkedni, beszélgetni. Szinte mindenki a liturgiáról, az Isten tiszteletéről beszélt. Micsoda nagy kincseket kapunk mi az Egyháztól! Szeressük és óvjuk a szent liturgiát, annak minden előírását, mert általa tudunk bekapcsolódni a mennyei liturgiába!

Szombaton 07:30-kor kezdtük el a laudest, szent István királyról, a galántai plébániaközösség védőszentjéről. Ezt szlovák nyelven énekeltük. A reggeli után újra az esperes úr beszélt nekünk. Elsősorban a régi rítus, az ún. extraordinaria helyzetéről, lehetőségeiről, kilátásairól, nem utolsósorban gondjairól beszélt. Mindannyian szinte lélegzetelállva hallgattuk, mert éreztük és tudtuk, hogy amit mond, az nem egy elmélet csupán, hanem a mindennapi élet tapasztalatai. Amit akkor és ott mondott nekünk, annak súlya volt.

Ezekután átvonultunk a templomba. Még az ünnepélyes szentmise előtt bemutatta a maga csendes szentmiséjét a többi pap. Újra három szentmisét mutattak be a templomban. (Ekkor döbbentem rá, hogy bizony milyen szegényes az a templom, amelyben nincsenek mellékoltárok!) A szombati ünnepélyes szentmisét Takács Dénes atya mutatta be, diakónusként Balogh Károly atya,
subdiakónusként Viliam Zemančík atya segédkezett.

A szombati napra esett Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepe. Újra felhangzott az Anyaszentegyházunk által előírt latin proprium. Az orgonát -ugyanúgy mint pénteken- Ternócky István orgonaművész szólaltatta meg.

A szentmise után döbbentünk rá, hogy milyen gyorsan elfutott az a pár óra, amit együtt eltölthettünk. Már csak az ebéd maradt hátra. A „Csóka” étteremben ebédeltünk. Aki tehette, maradt még ez ideig és megbeszéltük az átélt élményeket. Abban egyetértettünk, hogy jövőre újra meg kell szervezni a tábort. Ha lehet, akár 5-6 naposra is.

A tábor megszervezése több érdekes dologra is rávilágított. Elsősorban itt arra gondolok, hogy a hagyományos liturgia iránt nagyon erős az érdeklődés országszerte: több mint 30 laikus és 7 pap vett részt a táborban. Szlovákia legkülönbözőbb helyeiről jöttek papok, hívek egyaránt: a kassai, szepesi, zsolnai, nyitrai, pozsonyi és nagyszombati egyházmegyékből. Általában a fiatalabb papok, és a fiatalabb hívek között terjed a liturgia rendkívüli formája, ami nagy bizakodásra ad okot. Másodsorban az is megmutatkozott, hogy templomaink mennyire kevéssé vannak felszerelve a hagyományos liturgia végzésére. Még a tábor megszervezése közben az egyik legnagyobb gondot a megfelelő dalmatikák (két piros és két arany) beszerzése okozta. A zsinat utáni reformok bevezetésénél sok „felesleges” liturgikus ruha került tűzre, sok áldoztatórács került ki a templomainkból. Ezen a téren rengeteg még a munka előttünk. Igazi kihívás ez a régi rítusú közösségek számára.

A tábor alatt több elképzelés, ötlet született. Most itt az idő, hogy mindent alaposan átgondolva, mérlegelve, meg is valósítsunk párat ezek közül - semmit sem téve elébe Isten dicséretének!

A szervezők nevében:
Gál István