Az ember életében nagyon fontos szerepe van a készülődésnek. Attól függően, hogy milyen fontosnak tartunk egy eseményt, annak függvényében a készülődésünk is intenzív, alapos, vagy olykor felületes, hanyag. Sokszor maga a készülődés magában hordozza az eseményből fakadó örömöt, reményt, a benne való elmélyülést. A szentmisére készülődő papnak is üdvös, ha a bemutatandó áldozatra felkészülve elimádkozza azokat az imádságokat, amelyek a misekönyvben találhatóak. Az előkészületi zsoltárokon (83., 84., 85., 115. és a 129. zsoltárok) kívül azokat az imádságokat akarjuk bemutatni, amelyeket a pap akkor imádkozik, amikor a szent ruhákat magára ölti. Ebben P. Jávor Egon O. S. B. 1964-ben, Rómában kiadott VASÁRNAPI MISEKÖNYV-ére támaszkodunk.
A vállkendőt (humerale) a pap először a fejéhez érinti, majd a vállára teríti. Az „üdvösség sisakjá”-nak jelképe (Ef 6,17). A pap, a fejéhez érintve így imádkozik: „Helyezd Uram, fejemre az üdvösség sisakját, hogy ellenálljak az ördög támadásainak.” 
A miseing (alba) fehér, nyaktól bokáig omló hosszúujjú ing. A felöltésekor mondott ima szövege: „Tégy fehérré Uram, s tisztítsd meg szívemet, hogy a Bárány vérében fehérre mosva az örök jutalom részese lehessek.”
Az öv (cingulum) rojtos végű, erős zsinór, amellyel a pap a derekán összefogja a miseinget. Azt jelképezi, hogy féken tartsuk a szenvedélyeinket, és hogy tiszták, lelkileg erősek maradjunk. Megkötésekor ezt imádkozza a pap: „Övezz körül Uram, a tisztaság övével s oltsd ki tagjaimban a szenvedély tüzét, hogy megmaradjon bennem a mértékletesség és tisztaság erénye.”
A manipulus a miseruha anyagából készült kb 10cm széles, 50cm hosszú ruhasáv, melyet a pap bal alsó karján hord a szentmise alatt. Elnevezése a „manus plena”-ból (telt kéz) ered. Szimbóluma a munkával és szolgálatkészséggel telt kéznek. Az üdvösséget ugyanis csak türelmes munkával és alázatos szolgálatkészséggel nyerhetjük el. A felöltésekor mondott ima szövege: „Engedd viselnem Uram, a könny és a fájdalom manipulusát, hogy majd ujjongással fogadhassam munkám jutalmát.”
A stóla a miseruha anyagával azonos kb 12-15 cm széles, 2-2,5 m hosszú ruhasáv. A pap a miseing fölé a vállára veti, lelógó két végét a mellén keresztezi, s a derekán a cingulum szabad végével megerősíti. A következő imádság elimádkozása közben veszi magára a pap: „Add vissza Uram, a halhatatlanság ruháját, melyet az ősszülők bűne miatt elveszítettem, s bár méltatlan vagyok, hogy szent szolgálatodat végezzem, engedd mégis, hogy elérjem az örök boldogságot.” 
A miseruha (casula) a fent említett liturgikus ruhákat elfedő, felső ruha, hátán jellegzetes keresztdíszítéssel. Felöltési imája: „Te mondtad Uram: az én igám édes és az én terhem konnyű; add, hogy úgy viseljem ezt a ruhát, hogy elnyerjem kegyedelmedet.”
(Felhasznált irodalom: P. Jávor Egon O. S. B. 1964-ben, VASÁRNAPI MISEKÖNYV, Róma, 1964)
Gál István
