2012. június 22., péntek

Káptalani előzmények – KSZJT

Nemrégen gimnazista kofferem kutatása után kezdtem. Sajnos kutatásom nem járt sikerrel. A koffer eltűnt. Benne egy csomó irattal, füzettel. Lehet, hogy még egyszer valahonnan előkerül? Ezek az iratok 2-3 év lenyomatát őrizték 1987-1989-ből amelyek a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan szerény előzményének tekinthetünk. A mai laikus káptalani mozgolódásunk ugyanis nincs teljesen előzmények nélkül. E sorok írója és káptalanunk egyik tagja további néhány fiatal bevonásával már alapiskolás korunkban alapítottunk egy kis titkos társaságot. Keresztelő Szent János Szerzet, majd rövidesen nevet változtatva Keresztelő Szent János Társulat (KSZJT) lettünk. Készítettünk szabályzatot, volt jegyzőkönyvünk valamint egy kis „breviáriumunk”, ezenkívül őriztük az egymás közötti levelezéseket.

A Társulat célja az volt, hogy katolikus hitünket minél jobban gyakoroljuk. Ennek keretében a szabályzatban és a „breviáriumunkban” összegyűjtöttük a naponta végzendő imádságokat és gyakorlatokat. Hitünk megélésben inspirált bennünket szülőfalunk védőszentje Keresztelő Szent János, akinek főleg vértanúságát, fejevételét ülte meg nagy fénnyel az egyházközség. Találkozásaink alkalmával nagyon sokat beszélgettünk hitünk kérdéseiről, 12-14 éves fiatalok egymás között. Igyekezetünk összegyűjteni a környékünkben lévő templomok és szakrális kisemlékek adatait, feliratait is. A Társulat egyik célja volt, barátaink osztálytársaink közelebb hozása a hitük gyakorlásához. Családi házunkban közös imádságokat is szerveztünk. Felejthetetlen számomra, hogy legalább 2 alkalommal lourdes-i kilencedet végeztünk, ahol elimádkoztuk a rózsafüzért és további szép imádságokat és énekeket. Volt olyan nap, amikor 15-20 fiatal szorongott házunk egyik szobájában a közös imádságon. 

A társulatunk működése nem tartott sokáig, mindössze 2-3 évig, de nem is szűnt meg teljesen. Éppen akkor, amikor gimnáziumba mentünk, kaptunk egy olyan lelkipásztort, aki minket középiskolás fiatalokat felkarolt. A plébánián otthon voltunk. Sokat ministráltunk. Havonta fiataloknak szóló katekéziseken vettünk részt. Az egész hittant átvettük. Nyáron táborozások voltak. Megtanított minket a zsoltárok és a zsolozsma imádkozására is. Nem hiányzott a közösségi életből a sport, mozgás és a játék sem. Nagyon szép zarándoklatokban volt részünk. Nem voltunk többé magunk megérzéseire hagyatva. Volt papi vezetés életünkben. 

A mai káptalani életünk is hasonló szeretne lenni: fiatalok, családos keresztények zsoltározó imaszövetségben szeretnénk élni papjainkkal egységben. Egyúttal a liturgiát akarjuk életünk középponti eseményének tudni. Szivesen felvállaljuk Benedek pápával való egységben a római rítus hagyományos ősi formájának a megbecsülését, gyakorlását. A káptalani tagok egy része ministrál, valamint szkólában énekel és énekes szolgálatot vállal a liturgián. Összeköt minket a katolikus hitünk megélésére való törekvés, valamint hogy barátainkat is segítsük hitük gyakorlásában. Mindezt szeretnénk a közösségi élet és találkozás szép alkalmaival megerősíteni, mint közös programok, kirándulások, találkozások, családok közösségeként is működni. Mindebben számítunk a közelünkben lévő áldozópapok szolgálatára, segítségére, vezetésére, együttműködésére. 

J.A.