A bor megáldása Szent János napján

A káptalani hagyományokhoz hűen természetesen az idén is sort kerítettünk a Szent János áldásra, hogy azzal az apostol Efezusban véghezvitt csodájára visszaemlékezvén megáldjuk a bort, ezzel megakadályozva annak romlását. Az áldás kitér mindazokra, akik a megáldott borral kapcsolatba kerülnek, fogyasztják, így a romlást, legyen az erkölcsi vagy fizikai, ők is elkerülik, természetesen, ha a fogyasztásban is a mértékletességre törekszünk. Ez az emberiség történetével szinte egyidős ital, melyet a Biblia is mintegy 500-szor emleget, mindig is egyfajta misztériumot jelentett, de átlényegülése által a keresztény liturgiában kapta kétségtelenül a legfontosabb szerepet, a mi Urunk Jézus Krisztus hagyatékaként a szentmiseáldozatban.

Az efezusi csoda, melyet Szent János apostol vitt véghez, a mérgezett ital ártó hatását iktatta ki,
amikoris János a mi Urunk Jézus Krisztus Istenségét bizonyítandó a beléje vetett hit erejével azt kiitta, mégsem ártott neki. A csodáról egy kis meglepetésként az Érdy kódexből idézünk egy kis magyar csemegét:

„Annak utána, mikoron meg es Ázsiában prédikállana, az bálványisten papi fejedelmi azt megbosszúlván, megfogák Szent Jánost, és kezdék vinni Diana istenasszonynak templomához, hogy áldoznék az bálványnak. Kiknek mondá Szent János: ha az ti istenteknek nevével Krisztusnak egyházát eltörhetitek, hát kész vagyok áldozni. Avagy ha Krisztusnak nevében az templomot eltörhetem, hát higyjetek az Krisztusban.

Mikoron az köznép neki engedett vóna, Szent János imádságot tévén ottan az egész templom fondamentomából elesék. Azt látván Aristodemos nevű papi fejedelem, nagy háborúságot indojta az nép között. És látván azt Szent János, mondá: óh Aristodemos, mit akarsz, hogy tegyek. Ottan felele: ha azt akarod, hogy higyjek az Jézusban, ime mérget adok innod... Ha semmi veszedelmet nem szenvedendesz, ottan tudom, hogy bizony Isten az te istened. Mondá Szent János: tedd meg. Mondá őneki: egyebeknek adom először, kik mikoron el nem szenvedhetendik, te es inkább megrettenj tőle. Kére azért két halálra való embereket az bírótul, és mikoron nekik megadta vóna inniok, ottan meg ketten meghalának. Szent János es kezében véve az pohárt és szent keresztnek jegyét vetvén őreá, ottan megivá, és semmi sérelmet nem szenvede. Ottan azért mindnyájan Úristent kezdék dicsérni. Monda esmég Aristodemus papi fejedelem: méges egy kétség vagyon énbennem. Ha ezeket feltámasztandod, kik az méreg miatt meghalának, hát bizonnyal hiszem. Ottan Szent János adá

neki az ő kentesét, mondván: menj el, vesd a megholtakra, mondván: Krisztusnak apostola bocsátott engemet tihozzátok, hogy Úrjézusnak nevében támadjatok fel. És mind azt tette volna, ottan feltámadának...” (Érdy kódex)

A János áldásról részletesebben egy korábbi bejegyzésünkben itt és a Szent Mihály Laikus Káptalan oldalán itt is található bővebb információ. A János áldás óvja meg minden mértéktartó borfogyasztónkat, hogy valóban a szívét vidámítsa meg és ne az eszét vegye el.

Események nyár elején (2015. április-július)

Húsvét óta eltelt időszakot tekintjük át blogbejegyzésünkben. Blogunk olvasói számára talán úgy tűnik, hogy kicsit elaludt, lelassult a közösségünk élete, a háttérben azonban történnek az események.

Nehézségek a hétfő reggeli szentmise megtartásában. 
Május elejétől nehézségekbe ütközött a hétfő reggeli "káptalani" szentmise bemutatása. Egyrészt kántor urunk lábtörése miatt csaknem két hónapig  nélkülöznünk kellett a rendszeres orgonista szolgálatot, másrészt számomra is annyi szentmise ünnep volt május-júniusban, hogy nem maradt kapacitás a hétfő reggeli szentmisére. Még így is sikerült azonban egy-egy ünnepen megtartania szentmisét. Az egyik ilyen alkalom védőszentünk Keresztelelő Szent János ünnepének vigíliája volt

Közös zsolozsma
Mennybemenetel ünnepéhez és Keresztelő szent János ünnepéhez kapcsolódóan sor került a közös imaórákra. 

Ministránszolgálat

Káptalanunk tagjai ministránsszolgálatot vállaltak több ünnepségen is.
Szentantali búcsú:
A szentantali kegyhely jubileumi búcsúünnepségén a szombat éjjeli szentmisén ministráltak június 20.-án. Számomra is mindig nagy élmény ezen a kegyhelyen misét mondani. Külön ajándék, hogy Srankó atya kiváló orgonajátéka kíséri a szentmise bemutatását.
Primíciós szentmise:
Egy újmisés fiatal pap paszentelése után egy nappal mutatott be primíciós szentmisét, ahol az asszisztenciában vettek részt ministránsaink, mindez nyitra városában történt.
Requiem Tóth Domonkos püspökért
Egy további Requiem-misén is oltárszolgálatot teljesítettek, Nagysurány városában. 

Közös utak
Közösségünk egy-egy tagja elkísért az albai papszentelésre valamint   Wigratzbadba. Ezek az utak szép lehetőséget adtak a közös beszélgetésre és imádságra is. Hiszen tapasztaljuk, hogy mindegyikünknek nagyon szoros az időbeosztása, sok a feladata és kötelezettsége. Így felértékelődnek a közös alkalmak.


Baráti  összejövetelek:
Az elmúlt hónapok alkalmat biztosítottak néhány kötetlenebb baráti összejövetelre is.  Szerencsére ezek sem a semmiről szólnak. Sok komoly és szép téma kerül elő ezeken a találkozókon.

Blogunk olvasóitól kérünk egy fohászt közösségünk számára. Köszönjük.   Attila plébános

Évkezdet - 2015

Az új esztendőben  a régi rítus jegyében néhány szép alkalmat ismét sikerült megtartanunk "káptalani" körben

Vízszentelés Vízkereszt ünnepén:
 

A háromkirályok hódolata, Galánta, oltárkép 18.sz.vége

Ez alkalommal is megtapasztaltuk, milyen fontos a rítus állandósága. Mivel a szertartás részletes, nagybetűs, magyar nyelvű szövegkönyvét már két éve elkészítettük a hívek részére, így elegendő volt előhúzni a szertartásfüzetet. Két éve mennyi munkát adott a füzet előkészítése, most pedig, milyen jó volt újra felhasználni. Megtapasztaltuk azt is, hogy az állandó tartalom is mily fontos. Nem nekünk kell újra-meg újra kitalálnunk a liturgiát, nem mi barkácsoljuk. Elérkezik hozzánk Egyházunk megszentelt gyakorlatából, hagyományából. A szertartás végzése is könnyebb, ha már korábban végeztük. Első alkalommal, bizony nem is olyan egyszerű a szertartást asszisztenciával, s az előírt módon elvégezni. Minden ismétlés által egyre jobban átélhetjük a szertartás szépségét. 

A szertartás csaknem egy órás. A Mindenszentek litániája vezeti be. van benne egy vespereásra hasonlító szakasz zsoltárokkal és a Szűzanya hálaénekével. A vízszentelés a régi rítus általános vízszenteléséből megszokott és azokon felüli papi imádságok alkotják, exorcista és benedikáló imádságok. A szertartás végén  a Te Deum éneke alatt a pap meghinti a híveket végig a templomon.

Mi a Te Deumot nem a megszokott Hozsanna 276A változat szerint, hanem  az Éneklő Egyház  által is közölt erdélyi gyakorlatból  dokumentált  dallamal énekeltük. Gyönyörű! Az egy hordónyi vízkereszti szentelvíz is az utolsó cseppjéig elfogyott.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe

 Bár a doktori dolgozatomat is ennek az ünnepnek a töténetéből, liturgiájából készítettem, mégis csak másodszor celebrálhattam életemben  a teljes szertartást a régi rítus szerint. Tapasztalataim:

- amit az ember a régi kódexek lapjairól, kiolvas, elképzel, azt a valóságos régi rítusú celebráció által egészen testközelben megtapasztalja, átéli.
- az egyház rítusai nagyon átgondoltak, a szertartások ceremóniáiban nincsenek felesleges dolgok. 
- nagyon szépek a gyertyaszentelő imádságok, a középkor sokkal töbet ismer belőlük, mint akár az újkori Missal Romanum.
-nagyon szép mozzanat a gyertyák kiosztása
-a gyertyák háromszoros meggyújtása a szertartás során, egész különleges ragyogást ad az ünnepnek. A processzióban, az evangélium alatt, és a kánon idején ragyognak a szép viaszgyertyácskák.
-milyen nagy dolog, hogy a szép latin énektételek ma már magyar nyelven is hozzáférhetők. S miközben a latint egyáltalán nem vetjük ki, de  megszólalhatnak az énekek magyarul, főleg a hívek részvételét megsegítve.

Hétfő reggeli szentmisék

Tovább folynak a hétfő hajnali 6:00 órakor tartott régi rítusú szentmisék, amelyek főleg az asszisztencia méltó oltárszolgálatát segítik elő. Egyúttal mindig valamely káptalani szándékra ajánlhatom fel a szentmiséket. Nagy ajándék, hogy mindig velünk van orgonistánk, kántor urunk, így énekes misét tarthatok. Tudunk fejlődni az ordinárium énekeiben is. Már jól megy a Missa de beata, a Missa cunctipotens, és a Missa mundi. A hétfő reggeli szentmiséknél is nagyon jól jönnek a már korábbi években elkészített énekrendek. A hívek is hűségesek a szentmiséhez. 15-30 fő között van a számuk, télen a sötét és  rossz időjárás bizony néha megnehezítette számukra is a részvételt.  A szentmisét követő káptalani reggeli, alkalmat nyújt rövid találkozásra, s így indulhat el a munkahét. 

Kérjük támogatóink imádságát az új esztendőben is.   Attila plébános

Visszatekintés 2014-re

Régi rítusú szentmisék

-Ötvenhat alkalommal volt szentmise az ősi forma szerint, amelyben szolgálattal, ministrációval vagy jelenléttel részt vettek laikus káptalanunk tagjai. Ez tíz szentmisével  kevesebb, mint az előző évben.

-Ezek a szentmisék egyrészt hétfő reggelenként voltak, de a Fájdalmas Szűzanya éve alkalmából  latin-szlovák votív misét is celebráltam szombati napokon.  A szentmisék között voltak csendes szentmisék is, amelyeket a Szent Antal oltárnál mutattam be, hiszen ebben az évben vissaállíttatuk a mellékoltárlépcsőket. A legnagyobb szabású régi rítusú szentmise a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén volt bemutatva templomunkban.

- A közösség férfi tagjai ministráns szolgálatot teljesítettek Galántán kívül is, egy alkalommal az őszi nagybúcsún Mária-völgyben, a szentantali kegyhely búcsúján nyáron és ősszel, a komáromi Szent András templom felszentelési ünnepén október végén, és a sümegi lelkigyakorlatunkon.

Hiányzó dolgok

Tavalyi blogbejegyzésünkben írtuk, hogy hiányoznak Galántán a mellékoltárok lépcsői. Nos ez a gond megoldódott, mert restaurátorunk visszaállította a mellékoltárok lépcsőit. Az eredeti vörösmárvány fokok kerültek vissza. Látványnak is szebb, és immár nem a levegőben lógnak az oltárépítmények.
 A szentélyrekesztő  hiányát továbbra is érezzük. Egy ilyen szép szentélyrekesztő nagyon segítené a szentáldozás méltó kiosztását. Egyelőre térdepelők és egy hosszú fehér terítő segítségével próbálunk alkalmas körülményeket teremteni.

Zsolozsma

A zsolozsmát eddig is havonta egyszer igyekeztünk elénekelni.   Közösségünk számára jelenleg a Népzsolozsma kötet virrasztó zsolozsmái, reggeli dícséretei, vecsernyéi és kompletórium anyaga  tűnik alkalmas, énekelhető, végezhető megoldásnak. Ez alapozhatja meg a továbbfejlődést zsolozsmagyakorlatunk területén.  Ugyanakkor szeretnénk a zsolozsmát kiemelten és  életünk szerves részeként tekinteni és művelni. Összes programjaink során énekeljük, imádkozzuk a zsolozsma egy-egy hóráját.

 

Szolgálat az Egyházban

Jelmondatokban néhány cél:

A keresztény család,  mint az Egyház számára fontos valóság megélése

Ministrálás – a ministránsszolgálat fontossága és művelése

Szkóla –  a liturgikus énekkincs tanulása, éneklése, tanítása, gyakorlása

Tisztelet, megbecsülés az egyházi rend szolgálata iránt, ima papi hivatásokért

A katolikus hit terjesztése, tanúságtétel, az Egyház egységéért  való buzgólkodás 

Testvéri közösség

Különleges programok

-Néhányan bekapcsolódtunk  a Vácon megrendezett nyári liturgikus tábor életébe.

-Októberben csapaterősítő családi kiránduláson vettek részt közösségünk tagjai.

-Lelkigyakorlatot szervezett káptalanunk laikus vezetője, erre november 14-16 között került sor Sümegen. 

-Előkészületben van a halotti szolgálatot segíteni célzó füzetünk, amelynek 40 oldalas javítóváltozatán dolgozunk.

Értékelés

-Régi rítusú szentmiséink celebrálása egyértelmű igényből fakad: Igenis, vannak a környéken hívek, akiknek fontos a római rítus ősi formája és szeretnének élni az adott lehetőségekkel. Az is tény, hogy a gyakorló hívek  megértéssel és érdeklődéssel fogadják az ősi rítus időnkénti felbukkanását. Az egyes szentmisék után pozitív visszajelzésekkel találkozunk, fiatalabbak és idősek részéről is, megérinti őket az ősi rítus  szépsége, méltósága. Természetesen itt-ott találkozni lehet ellenhangokkal is. Érdekes, leggyakrabban a klerikusok részéről. Egyesek félve az általuk  ismeretlen rítustól tartózkodóak, mások  veszélyt sejtenek és ezért óvatosságra intenek, egyesek visszarendeződésre gondolnak, mások számára ez a világ immár véglegesen elmúlt és egy new age épül az egyházban is. 

 Miséim nagy részét, 94 százalékát, az elmúlt évben a megújított rítus szerint végeztem.Összefügg ez azzal, hogy 5 helység 5 templomának gondja van rajtam. Ehhez képest az a pár szentmise amit a régi rítus szerint celebrálok elenyésző.  Ráadásul a misék túlnyomó többsége nem is kiemelt időpontokban van. Igazán nem nagyon mondható el, hogy plébániánk a régi rítus terén nagy előremenetelre tett volna szert.

-Másik dolog, hogy a zsolozsmának még mindig nincs az Egyházban olyan becsülete, mint azt a hivatalos dokumentumok ajánlják, elvárják. Nem része rendszeres istentiszteleti életünknek. A klerikusi zsolozsmázás is inkább magánúton történik.

A jövő évben javulhatnánk a közös zsolozsma nyilvános istentiszteletként való végzésében, itt rendszeres templomi alkalmakra gondolok. A régi rítusú szentmisékben pedig heti rendszerességet szeretnénk tartani, s mindezeket a kincseket    elmélyíteni és megosztani a töbiekekkel. 

Blogunk Olvasóitól egy fohászt kérünk közösségünk számára. 

Szívből köszönjük. 

Attila plébános

Káptalani szentmise Szent Balázs napján

Szent Balázs napján a káptalani szentmisét Ft. Barsi Balázs ferences atyáért mutatta be Józsa Attila esperes plébános. Káptalanunk ezúton is kifejezte iránta érzett szeretetét és háláját. Képek a szentmiséről:

A Jó Isten bőséges áldása, a Szűzanya oltalma kísérje Balázs atyát továbbra is áldozatos munkájában!

Visszatekintés 2013-ra

Régi rítusú szentmisék

Heti rendszerességgel

Hatvannégy alkalommal volt szentmise az ősi forma szerint, amelyben szolgálattal, ministrációval vagy jelenléttel részt vettek laikus káptalanunk tagjai. Ötvenhét alkalommal a galántai plébániatemplom adott helyet ezeknek a szentmiséknek, hét alkalommal pedig  egy-egy másik templomban helyszínen, mint pl. Szombathelyen, egyszer Kecskeméten, egyszer Nagymácsédon, kétszer Szentantalban, egyszer Máriavölgyben.

Különleges hétfő reggelek

A szentmisék továbbra is leggyakrabban hétfő reggel hat órai kezdettel voltak megtartva. Ez egy olyan időpont, amikor mindenki ráér, amikor semmi sem szokott közbejönni. Egyben szép indítása a munkahétnek, kezdeni az Úr oltáránál. Vágyódunk rendszeresen vasárnapi szentmisére is a régi rítus szerint, ez egyelőre a jelenlegi pillanatban, - figyelembe véve élethelyzetünket, lehetőségeinket - nem biztosítható.

Hit-liturgia-élet

Sok szép élmény, komoly tapasztalat gyűlt össze a régi rítusú  szentmise ünneplésével kapcsolatban. Még nagyok mindent kell megtanulni, felfedezni, elmélyülni. Különösen fontos törekedni a hit, ünneplés és élet összhangjára, hiszen nem csupán liturgiai kérdésréol van szó.

A szükséges felszerelés

Immár vannak ízléses kánontábláink, egy nagyon szép kiadású és méretű oltármisekönyvünk, a gyászmisét szolgáló külön misekönyvünk. Az Angliából megrendelt miseruhakollekció nagy segítséget jelent. Immár egységes, tiszta, jó minőségű, szép miseruhában ünnepelhetünk, van kehelyvélum, burza,  manipulus, minden szükséges eszköz. Még nagyon jó lenne, ha  lennevászon alba, mert csak műszálasakat lebhet kapni. Szerencsére cingulus és birétum már általában ismét kapható.

Hiányzó dolgok

Hiányoznak Galántán a mellékoltárok lépcsői, s főleg a szentélyrekesztő  hiányát érezzük a legjobban, amely nagyon segítené a szentáldozás méltó kiosztását. Egyelőre térdepelők és egy hosszú fehér terítő segítségével próbálunk alkalmas körülményeket teremteni.  A műanyag borítású olajlámpák sem nagyon lelkesítenek minket, sajnos most ezek divatja tombol, s megfelelő  gyertyákból sincs nagy kínálat.  Különböző színű antependiumokra is szükség lenne, hogy az oltárok ne csupaszon álljanak, hanem liturgikus díszbe öltöztetve.  Éppenséggel nem hiányzik, hanem ott van, - de esztétikailag és liturgiailag is zavart okoz - a szentélybe csak utóbb elhelyezett mozgatható asztaloltár, amely korlátozza a mozgást a szentély síkságán, látványban és gyakorlatilag is megduplázza az oltárok számát, pedig egy templomszentélyben egy oltárnak illene lennie.  Nem könnyű az asszisztencia egy utólagosan odahelyezett oltárasztal kerülgetésével. Remélhetőleg az előbb említett nehézségek előbb-utóbb megoldást nyernek a gyakorlatban.

Zsolozsma

A zsolozsmát eddig is havonta egyszer igyekeztünk elénekelni.  Messze járunk a Szent Mihály Laikus Káptalan gyakorlatától, hiszen ők nyilvános istentiszteletként, latinul és most már  huzamosabb időn keresztül rendszeresen végzik.

Káptalanunk számára jelenleg a Népzsolozsma kötet virrasztó zsolozsmái, reggeli dícséretei, vecsernyéi és kompletórium anyaga  tűnik alkalmas, énekelhető, végezhető megoldásnak. Ez alapozhatja meg a továbbfejlődést zsolozsmagyakorlatunk területén.  Ugyanakkor szeretnénk a zsolozsmát kiemelten és  életünk szerves részeként tekinteni és művelni.

Szolgálat az Egyházban

Jelmondatokban néhány cél:

A keresztény család,  mint az Egyház számára fontos valóság megélése

Ministrálás – a ministránsszolgálat fontossága és művelése

Szkóla –  a liturgikus énekkincs tanulása, éneklése, tanítása, gyakorlása

Tisztelet, megbecsülés az egyházi rend szolgálata iránt, ima papi hivatásokért

A katolikus hit terjesztése, tanúságtétel, az Egyház egységéért  való buzgólkodás 

Testvéri közösség

  

Blogunk Olvasótól egy fohászt kérünk közösségünk számára. 

Szívből köszönjük. 

Attila plébános

Visszatekintés a nyárra

Blogunk kedves látogatói bizonyára tapasztalták, hogy a legutóbbi bejegyzésünk június 25-én keletkezett. Egyedül a szentmisék időpontjain mutatkozott meg az életjel káptalanunk körül. Talán többen gondolták, hogy, úgy látszik elfogyott a lelkesedés és a kitartás közösségünkből. Minden jó dolog körül egyébként is kulcskérdés a jóban való kitartás és megmaradás. Káptalanunk esetében nem a lelkesedés és kitartás hiányáról van szó. Inkább arról, hogy mindegyikünk nagyon elfoglalt, hiszen intenzíven éli papi vagy családos hivatását, mindennapi munkáját és részt vesz egyházközsége életében is. Az én papi életem és káptalanunk tagjaié sem zajlik kizárólag a régi rítus keretei között. Ugyanakkor továbbra is nagyon örülünk és lelkesedünk minden alkalomnak, amikor a régi rítus szeretetében is találkozhatunk. 

Visszatekintve a nyári időszakra az alábbiakban foglaljuk össze tevékenységünket:

• Keresztelő Szent János születésnapját zsolozsmával és szentmisével ünnepeltük meg. Az énekes zsolozsmát a nagymácsédi plébániatemplomban imádkoztuk el. 
• Káptalanunk három tagja elkísért a szombathelyi liturgikus táborba, ahol három csodálatos napot töltöttünk. Az esztergomi zsolozsma megismerésének és imádkozásának szenteltük mi is ezeket a napokat. 
• A régi rítus szerint megkereszteltem Tamás János kisfiút, aki káptalanunk egyik családjába születt be negyedik gyermekként. A keresztelő után a család kérésére missa cantata volt a nagymácsédi templom Szent Kereszt oltáránál. A család meghívására szép délutánt és estét töltöttünk együtt, amelyet az esztergomi vasárnapi vecsernye és kompletórium imádkozásával koronáztunk meg. Kérjük Aquinói Szent Tamás és Keresztelő Szent János könyörgését számukra. 
• A nyári hónapokban 10 szentmisét tartottunk az ősi rítus szerint, pl. Havas Boldogasszony napján, Urunk színeváltozásán, s Nagyboldogasszony ünnepén is. 
• Esztergomi kirándulás, vacsora és baráti találkozás volt Peter papnövendékkel, aki a Szent Péter Papi Testvériség (FSSP) németországi szemináriumában elvégezte az első bevezető évet.
• Aszisztencia - szolgálat szeptember 8.-án délelőtt a máriavölgyi kegyhelyen szeptember missa sollemnis alkalmával. Celebráns egy fiatal, doktoranduszi tanulmányait végző pap, Viliam atya volt a nyitrai egyházmegyéből.
• Aszisztencia – szolgálat szeptember nyolcadikáról kilencedikére virradóra a felsőcsallóközi Szentantal kegyhelyen. Missa sollemnis amelyet Károly atya celebrált, László atya nagyszerű orgonálása és a szentantali szkóla csodálatos éneke mellett, s amelyen a szubdiakónusi szolgálatot láttam el. 
• Szeptember 14-én, a Szent Kereszt Felmagasztalásán missa cantata a galántai plébániatemplomban, megemlékezve a Summorum Pontificum apostoli levél hatályba lépésenek 6. évfordulójáról
• Szeptember 15-én Missa cantata a szlovák hívek nagyszámú részvételével a galántai plébániatemplom Fájdalmas Anya oltáránál. 
• Requiem mise Ft. Konrád ferences atyáért, aki szülőfalunkból Nagymácsédról származott, s nemrég hunyt el az Úrban.

Blogunk Olvasóitól egy fohászt kérünk közösségünk számára. Szívből köszönjük. Attila plébános

Testvérvárosunkban, Kecskeméten jártunk

Tavaly húsvét után egy héttel a kecskeméti piarista templom liturgikus kórusa látogatott el Mátyusföldre. Az idén  a Plébánia és a Kórus meghívására Mátyusföld szívéből tettünk látogatást Kecskeméten. Huszonkét fős csapatunk egy nagy családközösséget alkotott. Köszönet Flórián Szabó Zoltán plébános atyának és Talmácsi József tanár úrnak utunk gondos megszervezéséért, a vendégszeretetért és a szép programért.

Jézus Szent Szíve ünnepén a délutáni magyar szentmise után indult el csapatunk Kecskemétre. A késői érkezés és pihenés után szombaton kezdődött gazdag programunk.

A piarista templom és rendház

Zoltán plébános úr bemutatta a piarista plébániatemplomot. Tekintélyes méretű templom, főoltára, szószéke, mellékoltárai  Kecskemét barokk ékességeinek számítanak. A felvidéki piarista kapcsolatok is tetten érhetők, hiszen  a főltár és a szószék Privigyéről érkezett ide anno. Nagy örömöt okozott, hogy a nagyszombati Könnyező Szűz Mária kegyképének korabeli másolata is itt áll a templomban, egy szép kápolnában. Plébános úrtól sok-sok érdekességet tudtunk meg a templom többi oltáráról is.  Megtapasztaltuk, hoyg a piarista szerezetes papok nemcsak az ifjúság oktatásához neveléséhez értenek, hanem a kecskeméti nép és a környékbeli emberek számára is lelki szigetet jelentetenek, s aktívan kivették és kiveszik részüket a lelkipásztorkodásból.

A városháza

Kecskemét szíve és a városháza

Az egész csapatnak nagyon tetszett Kecskemét belvárosa, főtere. kellemes lombok allatt sétálhat az ember, a gyerekek nagyon örültek a szökőkútnak, és a város főterén álló kilométerkőnek is. Örömmel fedeztük fel rajta Galánta nevét is. A városháza belső terei a magyar országgyűlés pesti épületére emlékeztetnek. Csodálatos szépségű díszterem, szép előcsarnok, folyosók, lépcsőház, mindenütt a művészet, s a magyarság alakjai képekben. A harangjáték és dallamai  Kecskemét jellegzetes vonását jelentik, én is egész nap dúdolgatom dallamait.

Zsolozsma és szentmise

A Barackvirágos Mária kép
(Nagytemplom)

Szombat délelőtt még zsoltározunk egyet, majd régi rítusú szombati Mária-misét celebrálok a piarista templom főoltáránál, a káptalani tagok segédletével. A Liturgikus kórus kórusöltözetben tiszta és szép énekkel kíséri a szent áldozat bemutatását, ahogy ezt már tavalyi látogatásukkor is tapasztaltuk, a liturgiához szervesen illeszkedik énekük. Nagy kincs egy ilyen liturgikus kórus! S nagy dolog, ha egy egyházközségnek van igénye erre. 

Az öregtemplom

Az öregtemplom nagytemplomot jelent igazán. Hatalmas, székesegyház méretű templom, kellemes belső térrel, ízléses térelrendezéssel, kiváló orgonával, és egy hatalmas nagyharanggal. A kilátás a toronyból lenyűgöző. 

A Kodály intézet

A Kodály Intézet

A főtéren álló Barátok temploma melleti egykori ferences kolostor ad méltó helyet a Kodály Intézetnek. Sipos Soma fiatal tanár úr barátságos  stílusban mutatta be a házat, s az Intézet munkáját küldetését. Majd Kodály Zoltán életéről és művéről tartott izgalmas  áttekintést, amelynek során az előadás mellett, saját énekével, CD-felvétellel, és filmrészlettel is közelebb hozta hozzánk Kecskemét és Galánta nagy személyiségét.  Egy szép Kodály-borsúrával is gazdagodtunk látogatásunk végén. 

Arborétum

A Cifra palota

Kecskemét zöld tüdeje az Arborétum. A délután hátralevő részét itt töltöttük. A gyerekek a játszótéren, a felnőttek pedig sétálva, beszélgetve, pihenve. 

Vacsora, imádság és beszélgetés

Az este a találkozás, beszélgetés, jókedv jegyében telt. Előkerültek a finomságok. Az idő gyorsan elszaladt,  de akik még bírták esti sétát tettek a vasút felé vezető új sétálóutcán.

Kecskeméti vasárnap:

A reggeli dicséret után, a piarista gimnáziumot mutatta be Nagy Attila igazgató úr. Ezután még jutott idő egy utolsó főtéri sétára, kávézásra, fagylaltra. A piarista templom deles miséjén vettünk  részt, amelynek sajátossága az volt, hogy a megújított szertartásrend szerint, de a hívekkel egyirányba tekintve mutattatott be, ahogy ez a deles misén szokás. A szentmisét egy utolsó finom ebéd követte, majd csapatunk hazaindult. 

Káptalanunk és barátai

Szívbeli köszönet még  egyszer vendéglátóinknak, és adja Isten, hogy legközelebb találkozhassunk a Felvidéken. 

A Szent János napi bormegáldás

A bor a kezdetektől fogva közösségépítő szerepet töltött be káptalanunk életében. Még az alapítás előtt több ízben is amatőr borkóstolókra került sor egyes tagok családjainál, és ismerkedtünk nemcsak magával a borkultúrával, borvidékekkel, a jellgzetes ízekkel és illatokkal, de ezen alkalmakkor került sor tartalmas baráti beszélgetésekre, sőt előadásokra is. Így a bor gasztronómiai szeretete mellett a mi esetünkben a kellő mértéktartás mellett inkább a bor ilyesfajta alkalomteremtő, összegyűjtő erejéről szólt. A gasztronómiától a liturgiáig így sokminden a terítékre került és egy testvéri közösséghez, a káptalanhoz vezetett. Mivel borkészítéssel is foglalkozunk, ezért vetődött fel idén az a gondolat, hogy az új bor szent János áldásban részesüljön, s mindazokat, akik ezt fogyasztani fogját, töltse el szeretettel és Isten áldásával. Szent János napján, december 27-én ezért különleges káptalani szertartásra került sor Nagymácsédon. De mit is jelent a szent János áldás?

„Régi hagyományból tudjuk, hogy szent János egyszer megmérgezett italt ivott, s midőn ő szokása szerint ivás előtt azt keresztvetéssel megáldaná, a mérges ital nem ártott neki. Azért, midőn a pap a bort szenteli s megáldja, kéri a jó Istent, hogy ő, mint minden áldások kutfeje és atyja, isteni malasztja által őrizzen meg minket minden testi és lelki veszélytől, s mindazokat, kik e szentelt borból isznak, áldja meg ideig s örökké tartandó javakkal. Azonfölül a bor a szeretet jelképe; azért néhol a pap megáldott bort nyujt a jelenlévőknek ivásul, mondván: „Igyátok sz. János szeretetét.“... „igyátok sz. János áldását,“ vagy ti elváláskor egymásnak azt kívánjátok, hogy sz. János áldása maradjon veletek: ez annyit tesz, mintha mondanátok: Távol legyen tőlünk minden fondorkodás, harag vagy viszálkodás és irigység; s italunktól távol legyen minden ártalom; sőt mértékletes és békes legyen egész éltünk; szeressük Istent és szeressük egymást, mint János; áldjuk egymást, jót kívánjunk és jót tegyünk egymásnak, mint János.“ (A Romai Katholika Anyaszentegyház ünnepeinek szertartásai, Szaniszló József, Szombathely, 1847)

A szertartás a Rituale Strigoniense szerint latinul történt. Az ünnepélyes megáldás után természetesen az új bor kóstolásra is került egy kátalani hidegtálas vacsora mellett. A karácsonyi ünnepi hangulatot az együtt elénekelt vesperás és kompletórium koronázta meg. Jó volt a karácsonyt is megosztani, egy kicsit együtt lenni, ünnepelni, szent János áldásával eltelni...

Peregrinatio Fidei - a „hit zarándokútja”

Úton vagyunk. Jelképesen és valóságosan egyaránt. A katolikus ember számára ez az „úton járás”, a lét átmeneti időszaka az örök Haza felé, mely a zarándoklatokban nagyon jól kifejeződik. Az ember az úton elgondolkodik az Élet felől és szemlélődése az Igazság felé fordul. A zarándoklatok ezért a Hit megerősödésének nagyon jó alkalmai. Számtalan ismert megtérést, csodás gyógyulást sorolhatnánk fel, mely Európa ismert zarándokhelyein történtek. 

Ezért különös öröm számunkra, hogy a Hit Évének kezdetén, testvérközösségünk a Szent Mihály Laikus Káptalan is zarándoklatot szervez Mátraverebély-Szentkútra Szent Mihály főangyal napja alkalmával. A Hit Évének kapujában sajátos módon, a római rítus rendkívüli formájával, és meggyőződésünk szerint is az új evangelizáció alkalmas eszközével várják a zarándokokat zsolozsmára és főpapi szentmisére, melyet Dr. Varga Lajos váci segédpüspök mutat majd be. A programmal kapcsolatos bővebb tájékoztatást az ez alkalomra készített weboldalon, a peregrinatio.hu oldalon lehet olvasni. 

Ezt a hagyományteremtő szándékot szeretnénk mi is legalább lelkiekben támogatni. Ezért ugyancsak szeptember 29-én Galántán 2 alkalommal is csatlakozunk a zarándokok hitbeli megerősödéséhez és megújulásához 2 régi rítusú szentmise bemutatásával a magyar és szlovák hívek nem kis örömére.

A Summorum Pontificum hatása életemben

Immár öt év telt el a címben említett apostoli levél megjelenése óta. A római rítus korábbi és hagyományos formája kapott tág lehetőséget általa. Milyen hatással volt rám és papi életemre ez a pápai dokumentum?

1. Bátorító hatással volt rám, s nagyot lendített azon, hogy a régí rítusú szentmisét megtanuljam. Sajnos erre sem a papnevelő intézetekben, sem a gyakorlati életben nem volt addig lehetőségem. 

2. Segít, hogy fokozatosan kiiktassam a gyakorlatból mindazokat a dolgokat, amelyek rossz berögződöttségekből, divatok hatásából, vagy kompromisszumokból származnak. El kell ugyanis ismernem, hogy a liturgia szeretete és tanulmányozása ellenére nem egy rossz szokás berögződött celebrálásomba, magatartásomba. Sokszor kellő ismeretek híján, vagy félinformációk alapján. 

3. Beszereztem vagy ajándékba kaptam a régi rítus celebrálásához szükséges misekönyvet, rituálét, breviáriumot, oltártáblákat. 

4. Előkerültek, s a munkaasztalomra kerültek a régi rítushoz szükséges segédkönyvek, mint pl. a Szunyogh-misszále, Graduale Romanum, Liber usualis, Graduale Hungaricum, Éneklő Egyház, Lectionarium, Graduale Strigoniense, Missale Strigoniense és hasonló kiadványok. 

5. Feléledt az érdeklődésem a skolasztikus dogmatika, erkölcsteológia iránt. 

6. Megalakult környékünkön a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan, amelynek tagjai szívesen segédkeznek a régi rítus szolgálatában, igyekeznek azt megismerni, s azzal másokat is megismertetni. A Káptalan tagjaiban segítőket, barátokat kaptam. 

7. Megszilárdult a hétfő reggeli régi rítusú mise, amely egyúttal alkalmat nyújt arra, hogy a káptalani tagok rögzítsék a ministrálás és asszisztálás rendjét. Rendszeres celebrálás nélkül lehetetlen megismerni, megtanulni a régi rítust és elmélyülni benne. 

8. Elkészültek a latin-magyar, latin-szlovák misefüzetek, amelynek segítségével a hívek tanulmányozhatják és követhetik a régi rítusú misét. 

9. Elkészítettem nagyon sok ünnep szöveg- és énekanyagát, ezek számítógépben és nyomtatva is rendelkezésre állnak. 

10. Néhány alkalommal vasárnapi nagymise idején a hívek nagyszámú részvételével ünnepeltük a régí rítusú szentmisét. Sok visszajelzés érkezett a régi rítusú mise nagy hatásáról és szépségéről. 

11.A köznapokra eső parancsolt ünnepeken van régi rítusú szentmise templomunkban. 

12. Segíthettük a régi rítus megismertetését más egyházközségekben is és a szlovák nyelvű terület felé is. 

13. Sok tapasztalatot nyertem a régi és a megújított szertartásrend tekintetében. Egyfajta lelkiismeretvizsgálathoz és korrekcióhoz segít ez a tapasztalat. 

14. Még nagyon sok mindent kell megtanulnom, elsajátítanom, megértenem. Nemcsak liturgiai kérdésről van ugyanis szó csupán. 

Köszönet a Szentatyának a Summorum Pontificumért! S köszönet mindekinek akitől tanulhattam az elmúlt években.

Józsa Attila plébános

Káptalani előzmények – KSZJT

Nemrégen gimnazista kofferem kutatása után kezdtem. Sajnos kutatásom nem járt sikerrel. A koffer eltűnt. Benne egy csomó irattal, füzettel. Lehet, hogy még egyszer valahonnan előkerül? Ezek az iratok 2-3 év lenyomatát őrizték 1987-1989-ből amelyek a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan szerény előzményének tekinthetünk. A mai laikus káptalani mozgolódásunk ugyanis nincs teljesen előzmények nélkül. E sorok írója és káptalanunk egyik tagja további néhány fiatal bevonásával már alapiskolás korunkban alapítottunk egy kis titkos társaságot. Keresztelő Szent János Szerzet, majd rövidesen nevet változtatva Keresztelő Szent János Társulat (KSZJT) lettünk. Készítettünk szabályzatot, volt jegyzőkönyvünk valamint egy kis „breviáriumunk”, ezenkívül őriztük az egymás közötti levelezéseket.

A Társulat célja az volt, hogy katolikus hitünket minél jobban gyakoroljuk. Ennek keretében a szabályzatban és a „breviáriumunkban” összegyűjtöttük a naponta végzendő imádságokat és gyakorlatokat. Hitünk megélésben inspirált bennünket szülőfalunk védőszentje Keresztelő Szent János, akinek főleg vértanúságát, fejevételét ülte meg nagy fénnyel az egyházközség. Találkozásaink alkalmával nagyon sokat beszélgettünk hitünk kérdéseiről, 12-14 éves fiatalok egymás között. Igyekezetünk összegyűjteni a környékünkben lévő templomok és szakrális kisemlékek adatait, feliratait is. A Társulat egyik célja volt, barátaink osztálytársaink közelebb hozása a hitük gyakorlásához. Családi házunkban közös imádságokat is szerveztünk. Felejthetetlen számomra, hogy legalább 2 alkalommal lourdes-i kilencedet végeztünk, ahol elimádkoztuk a rózsafüzért és további szép imádságokat és énekeket. Volt olyan nap, amikor 15-20 fiatal szorongott házunk egyik szobájában a közös imádságon. 

A társulatunk működése nem tartott sokáig, mindössze 2-3 évig, de nem is szűnt meg teljesen. Éppen akkor, amikor gimnáziumba mentünk, kaptunk egy olyan lelkipásztort, aki minket középiskolás fiatalokat felkarolt. A plébánián otthon voltunk. Sokat ministráltunk. Havonta fiataloknak szóló katekéziseken vettünk részt. Az egész hittant átvettük. Nyáron táborozások voltak. Megtanított minket a zsoltárok és a zsolozsma imádkozására is. Nem hiányzott a közösségi életből a sport, mozgás és a játék sem. Nagyon szép zarándoklatokban volt részünk. Nem voltunk többé magunk megérzéseire hagyatva. Volt papi vezetés életünkben. 

A mai káptalani életünk is hasonló szeretne lenni: fiatalok, családos keresztények zsoltározó imaszövetségben szeretnénk élni papjainkkal egységben. Egyúttal a liturgiát akarjuk életünk középponti eseményének tudni. Szivesen felvállaljuk Benedek pápával való egységben a római rítus hagyományos ősi formájának a megbecsülését, gyakorlását. A káptalani tagok egy része ministrál, valamint szkólában énekel és énekes szolgálatot vállal a liturgián. Összeköt minket a katolikus hitünk megélésére való törekvés, valamint hogy barátainkat is segítsük hitük gyakorlásában. Mindezt szeretnénk a közösségi élet és találkozás szép alkalmaival megerősíteni, mint közös programok, kirándulások, találkozások, családok közösségeként is működni. Mindebben számítunk a közelünkben lévő áldozópapok szolgálatára, segítségére, vezetésére, együttműködésére. 

J.A.

In basilica Sancti Emmerami

Egy szép élményt osztanék meg a kedves olvasóval. Tegnap Nyitrán tartottuk a Hittudományi karunk pedagógiai értekezletét. Ennek kapcsán főpapi misén vettünk részt a Szent Emmerám bazilkában és székesegyházban. Különleges élmény volt ezen a történelmi helyen részt venni szentmisén. 

Gyönyörű természeti környezet  

A nyitrai vár

Túlzás nélkül állítható, hogy a nyitrai várszékesegyház, a Szent Emmerám bazilika a történelmi Magyarország területének legszebb fekvésű főtemplomai közé tartozik. Meglátásom szerint egyedül az esztergomi bazilika és székesegyház fekvése, elhelyezkedése előzi meg szépségben, s valami módon talán még a győri bazilika követi. Hasonló szép fekvése volt – legalábbis nekem úgy tűnik – az ősi egri várszékesegyháznak, amelynek ma már csak az alapjai láthatók. A nyitrai várszékesegyház a Zobor-hegy árnyékában, a síkság és a Nyitra folyó fölé emelkedő különálló magas dombtetőn helyezkedik el. Mint egy ékkő a tájon. A legtöbb irányból gyönyörűen látszódik. Valóságosan felkapaszkodni szükséges annak, aki a templomot meg akarja látogatni. Valóban felmegyünk az Úr házába. 

A történelmi rétegek
A másik tapasztalat, amelyet Nyitrán szereztem: a bazilikában békésen megférnek egymás mellett a történelmi múlt rétegei: Szent Emmerám patrónus, Szent Cirill és Metód, Szent István király és Szent László király, Szent Zórád és Benedek remeték, akik a Nyitrai Egyházmegye védőszentjei, s akiknek az ereklyéi tisztelettel őriztetnek. 

A szentély bejárata a szentélyráccsal

Egy harmonikus és méltó liturgikus tér a káptalani élet számára 

A bazilika mostanában belülről teljes felújításon esik át. Csodálatos látni az újonnan feltárt románkori ülőfülkéket, immár 9 van belőlük, ezek a zsolozsma középkori megbecsüléséről árulkodnak. Nyitrának mind a mai napig létezik káptalanja is. Ismét megerősödtem abban a tapasztalatban, hogy a székesegyházak elsősorban nem nagy tömegek befogadására épültek, bár legtöbbször erre is alkalmasak. A székegyház elsősorban a püspök egyházban betöltött szerepének megjelenítője, egyúttal a káptalani testület otthona, ahol a káptalani élet, s benne az igényes és mintaszerű liturgia: a zsolozsma és miseliturgia naponta történik. Gyönyörű a bazilika újonnan feltárt reneszánsz pasztofóriuma is. De a reneszánsz és többségében barokk építészeti réteghez tartozó oltárok, festmények is mind lenyűgözőek. A kanonoki stallumok is gyönyörűen fel vannak újítva. A székesegyház szinte szomjasan várja, hogy a hagyományos rítus helyet kaphasson benne, vajon mikor jön el ennek is az ideje? 

A püspökség tárlata

Maga a székesegyház környezete is nagyon szép, a várfalak, a püspökvár, a vár alatt elterülő szemináriumi és kanonoki negyed. Külön élmény volt, hogy az egyébként nem látogatható püspöki palotát is megtekinthettük, valamint élvezhettük a lenyűgöző kilátást a püspöki rezidencia erkélyéről. Szép kiállítás is várja a látogatókat Nyitrán, a püspökvár udvarán berendezett látogatóközpontban. Itt nemcsak az egyházmegye történetébe nyerhető bepillantás, hanem a gyönyörű szakrális tárgyakkal lehet találkozni. 

A Nyitrai Egyházmegyének azt kívánhatjuk, hogy legyen büszke erre a sok kincsre, történelmi örökségre, tudja megőrizni és jó szívvel bemutatni a világnak. S hogy a székesegyház bazilika mindig teljesíthesse azt a küldetést, amit alapítói, gyarapítói neki szántak. 

J. Attila

A Kecskeméti Liturgikus Kör Galántán - 1. rész

A piarista szkóla

Gödöllőn találkoztunk először, a régi rítus kedvelőinek találkozóján. A Kecskeméti Liturgikus Kör számomra egészen addig csak egy szép és színvonalasan szerkesztett weblapot jelentett. Sok anyagot találni ott a régi rítusról, a mise- és énekrendről, melyek alapjául szolgáltak káptalanunk misefüzetéhez is. Meglepődtem, hogy Talmácsi József, a Liturgikus Kör vezetője milyen érdeklődéssel kísérte figyelemmel füzetünk megjelenését. Váltottunk pár eligazító e-mailt, ami azonban elég volt ahhoz, hogy tudomást szerezve részvételünkről, József is felutazzon Gödöllőre. Valahogy így kezdődött...

Mise a dómban

Az utánpótlás

Beszélgetéseink folyamán rájöttünk, hogy egymás mellett, de egymásról mit se tudva szinte ugyanazokat a mérföldköveket vettük, a régi rítushoz való közeledésben számtalan ponton egyezett a két káptalan életútja. Például mindketten szeptember 14-én, bár igaz, hogy egy év eltolódással (2009-2010) vállalkoztunk az első régi rítusú mise celebrációjára, ugyanúgy szívesen szerkesztjük a blogot, az énekrendeket, füzeteket, kedveljük a magyar nyelvű zsolozsmát stb. S mivel amúgyis testvérvárosokból jöttünk, úgy éreztük, abszolúte kézenfekvő, hogy a két Kodály város, Galánta és Kecskemét közötti barátságot lelkiekben is érdemes lenne gazdagítani. Így nagyon megörültünk, hogy József ígéretét nem feledve kézbe vette a kezdeményezést, és még Advent előtt jelezte, hogy Húsvét után meglátogatnak minket.

A szent pillanat

Káptalanunk protectora, Józsa Attila esperes plébános vállalta az oroszlánszerepet a szervezésben, és a tőle megszokott merész óvatossággal nem kisebb célt tűzött ki elénk, mintsem hogy a nagyszombati Szent Miklós dómban mutasson be régi rítusú szentmisét a Kecskeméti Piarista Szkóla támogatásával. Káptalanunk történetében is ez volt az első eset, hogy a püspöki székhely szomszédságában mindez megvalósulhatott, a dómban a kecskemétiek érdeméből felhangzó énekek pedig a liturgia szépséges voltáról tettek újfent tanúbizonyságot. Sem orgona, sem egyéb hangszer, csupán a gregorián hangzott fel és többszólamú liturgikus énekek, mégis az emberi szívet arra a „tágasságra vezette”, ahol az Úr megérinthette. Felemelő élmény volt, amit a helyiek véleménye is nyugtázott.

A barokk oltár

A dómon kívül látogatást tettünk még a Keresztelő Szent János székesegyházban is, ahol a több mint 20 méter magas fából faragott impozáns barokk oltár nyűgözött le bennünket. Az esperes úrnak köszönhetően ízelítőt kaphattunk az egykor itt zajló liturgia történetéből és a helyi kántor jóvoltából meghallgathattuk az orgonát is. A régi rítus hívei és szimpatizánsai mindezekután egy kis humorral fűszerezve ellátogattunk a püspöki Galériába, ahol éppen a régi és új miseruhákból nyílt egyfajta „összehasonlító” kiállítás azzal a céllal, hogy fellelhető-e a folytonosság ezen szent ruhadarabok fejlődésében. Nos, mi ezt bármilyen jóindulattal is közelítettük meg, nem találtunk fejlődést, csak egy hirtelen és ízlésmentes stílusváltást. A kiállított régi darabok kivétel nélkül felbecsülhetetlen értékű művészi alkotások voltak. Örültünk, hogy mindezt a kiállítás rendezője ilyen bátran felvállalta. A kirándulás többi részéről a plébánia blogján lehet olvasni.

Kompletórium

Az első napot vacsorával zártuk és egy kellemes, baráti hangulatú ismerkedés és beszélgetés vette kezdetét. Az idő ugyan vajmi kevés volt arra, hogy igazán közel férkőzzünk egymáshoz, de jó társaság gyűlt össze, jó helyen és jó célból. Igyekeztünk, hogy barátaink is oldódjanak és otthon érezzék magukat nálunk is. Oldószerként szerény mennyiségű ribizlibort szolgáltunk fel a hölgyek nem kis örömére. Miután a kompletóriumot közösen elénekeltük még vagy 2 órán át tartott a beszélgetés, s csupán a fáradtság és a másnapi vasárnapi szentmisére való készülődés tudata vett erőt rajtunk, hogy illenék nyugovóra térnünk. Nehéz de örömteli szívvel váltunk hát el, s izgatottan vártuk a folytatást...

Ordo missae füzet: latinul-szlovákul

Hatvanadvasárnapra jelent meg Laikus Káptalanunk közreműködésével a hagyományos rítusú misék számára készült ordo missae füzetünk latin-szlovák kiadása 150 példányban.

Bár káptalanunk tagjai szinte kizárólag magyarok, miséinket azonban nemcsak magyar hívek látogatják. Néhány alkalommal a régi rítusú miséinket szlovák katolikus hívek jelenlétében is ünnepeltük már. Kétnyelvű misefüzetünk éppen a szlovák híveknek, testvéreinknek szeretne segítséget nyújtani a hagyományos szertartású szentmise megismeréséhez, és annak ünnepléséhez. Füzetünk létrehozásánál káptalanunk szlovák barátaira és kispapjainkra is  gondoltunk, akiknél meglátásom szerint élénk érdeklődés mutatkozik a hagyományos rítus iránt. Gyakorlatilag azonban alig van segédanyag annak megismeréséhez.

Köszönet káptalanunk tagjainak a füzet előkészítéséért, a nyomtatás megszervezéséért. Kérjük a kedves Olvasót, mondjon el a füzet kiadóiért egy zsoltárt.

Laus Deo.

Józsa Attila

esperes-plébános Galánta

Karácsonyi olvasmányok 3.

Fr. Barsi Balázs OFM, Örökké megmarad. A Szeretethimnusz magyarázata 

(harmadik kiadás, Kecskemét, 2010)

A karácsonyi ünnepkör nagy áldása a csodálatos mélységű liturgiák mellett az is, hogy ilyenkor jut idő az olvasásra is. Különösen a karácsony nyolcadának napjai, a vízkereszt előtti és utáni időszak alkalmas jó olvasmányokra - legalábbis nálam. Barsi Balázs atyának a Szeretethimnuszról szóló magyarázatát már korábban is olvastam valamikor. Most azonban újból hozzáfogtam lassú átolvasásához. Szemem és kezem ügyébe esett ugyanis ez a könyv. Mégpedig a harmadik kiadás, amely rendkívül barátságos és szép kivitelben jelent meg. Öröm kézbe fogni ezt a kiadványt. Tartalma mellett Simon András illusztrációi teszik még értékesebbé.

A könyv részletes ismertetésére nem vállakozom, csak a szerző szavait követve arra buzdíthatom blogunk olvasóit, hogy ők is, ha tehetik, vegyék kézbe ezt a kis könyvecskét és vegyék fel az intellektuális erőfeszítés keresztjét, hogy a Szeretethimnuszt, ezt a szöveget, amelyet oly gyakran idéznek, szavalnak, s felolvasnak, belülről, mélyről megismerjük.

A Szeretethimnuszt Barsi Balázs atya szakavatott vezetésével elmélkedheti át az olvasó. Mindenképpen folyamatos, fokozatos, de szakasos olvasásra van szükség. A Szeretethimnusz tágabb összefüggésére is figyelve szakaszról szakaszra, sorról-sorra, szóról szóra  elmélkedhetjük át a Szent Pál apostol által leírt sorokat, kinyilatkoztatást.

A Szeretethimnuszban felismerjük Krisztus-arcát. Annak a portréját, aki így szólt: Én vagyok az Út az Igazság és az Élet. Krisztus arcának fényében látjuk a korintusi közösséget, de önmagunkat, saját közösségeinket, s az egyházunk közösségét is. A Szeretethimnusz levonja az a időre és örökkévalóságra vonatkozó következtetéseket is. Úgy érzem a Szeretethimnusznak ez a magyarázata nagyon fontos lelki táplálék lehet  káptalanunk tagjai számára is. Két vonatkozást emelnék ki káptalani életünk részére. Amikor is rendszeresen szolgálatunkkal a szentmisén részt veszünk nem feledhetjük:

„… a szeretet gyakorlásában csúcsosodik ki a lélekben és igazságban megvalósuló keresztény kultusz. …egész nap egyfajta mise zajlik a keresztény ember életében, a családban a munkahelyen, mindenütt, ahol úgy szeretnek, ahogyan Krisztus szeret.”  (15. oldal) „A lelki élet valójában nem más, mint megtanulni új Krisztustól kapott természetünk szerint élni, vagy ha úgy tetszik, megtanulni szeretni –Istentől.” (66. Oldal)

Bízom benne, hogy sokunkat segíteni fogják Barsi Balázs atya magyarázatai. S aki éppen most nem tudná ezt a könyvecskét forgatni, olvasgatni annak addig is ajánljuk a www.barsibalazs.hu honlapot.    

Józsa Attila

esp. pléb.

Karácsony előtt

Eltelt egy év azóta, hogy káptalanunk ministráns tagjaival együtt elhatároztuk, hogy hetente egyszer, hétfőnként kora reggel régí rítusú szentmisét tartunk Galántán, hogy élő liturgia keretében gyakorolhassuk be a missa cantata – az énekes mise ministrálási rendjét, és egyúttal a hívek számára is rendszeres alkalom adódjon a hagyományos szertartás megismerésére. A hétfő reggeli időpontot olyannak találtuk, amely mindegyikünknek alkalmas, mert nem fenyegeti egyéb programok közbejötte, és a munkahét kezdetének megszentelését is jelentheti számunkra. Egy év után elmondhatjuk, jó időpontot választottunk, és elhatározásunkban Isten segítségével ki is tartottunk. A szentmisék megvalósultak, s nagyon sokat tanultunk és épültünk ezalatt az időszak alatt.

Giotto: Jézus születése

Az idei évben még egyetlen tervezett régí rítusú mise ünneplése maradt hátra: A mi Urunk születése ünnepének második miséjét az ún. pásztorok miséjét, a Missa in aurora-t, a hajnali misét szeretnénk a római szertartás hagyományos formája szerint ünnepelni.

Alig várjuk, hogy felhangozzék a Lux fulgebit hodie super nos ének, és odamehessünk az Úr oltárához Urunk születésén. Ez a szentmise káptalanunk tagjaiért és jótevőinkért lesz felajánlva a galántai Szent István király templom oltáránál.

Mindnyájuknak, akik érdeklődéssel, jószándékkal és barátsággal követték káptalanunk életét, tevékenységét ebben az évben, s meglátogatták honlapunkat, nagyon szép, és a római liturgia kincseivel gazdag karácsonyi ünneplést kívánunk.

Józsa Attila

Nicolai sollempnia - Könyvek jeles templomokról

Elárulom, hogy szeretem a könyvek megvásárlását szép helyszínhez és jeles napokhoz kötni, s ezeket a tényeket meg is örökítem személyi könyvtáram példányaiban. Tavaly Szent Márton napján, az idén pedig Szent Miklós ünnepén könyvtáram egy-egy nagyon szép kötettel gyarapodott, mindkettőt Pozsonyban vásároltam. Azt hiszem az alábbi ismertetőből kiderül, miért e két jeles szent ünnepnapján.

A közelmúltban két olyan szlovák nyelvű könyv is napvilágot látott, amelyeket mindenképpen érdemes beszerezni legalább a plébániáknak, mert a tágabb értelemben vett egyházmegyénk: az ősi esztergomi érsekség, de a mostani pozsonyi és nagyszombati érsekségek története szempontjából is fontos kiadványok és dokumentumértékű felvételekkel gazdagok. De laikus káptalanunk számára is fontosak ezek a könyvek, hiszen szűkebb régiónk két jeles templomáról szólnak, mindkét templomhoz szorosan kötődött a múltban a káptalani élet is. Sajnos ezek a templomok jelen időben káptalani élettel nem dicsekedhetnek.

Az egyik kiadvány Haľko József  pozsonyi egyháztörténész professzor tollából született meg a pozsonyi dómról, a koronázótemplomról, amely a Szent Márton székesegyház megnevezést is viseli jelenleg. A kötetet a Štefan Komorný által készitett gyönyörű felvételek teszik külön értékessé. Haľko Jozef – Komorný Štefan: Dóm, Katedrála svätého Martina v Bratislave, Lúč, 2010 (Dóm, a pozsonyi Szent Márton székesegyház) Az olvasó nemcsak részletes leírást kap e jeles dómról, hanem a szent épület minden külső és belső részletével is találkozik a gyönyörű fotókon keresztül. Olyan részleteket is megpillanthat, amelyek szabad szemmel alig láthatók. Nagyon szépek a kanonoki kórusról és a stallumokról szóló felvételek, de a dóm kincstárának jeles szakrális tárgyai, gyönyörű kelyhek, monstranciák is megtalálhatók a felvételeken. Az olvasó meggyőződik arról, hogy valamikor az emberek valóban úgy építették a templomokat, hogy Isten tiszteletére és imádására a legszebbet, legjobbat, legnemesebbet adják.  

A könyvből megtapasztalható szépséghez tegyük hozzá, hogy a pozsonyi dóm torony alatti helységeiben csodálatosan szép kiállítás keretében tekinthetők meg a dóm szakrális kincsei, történelmi papi és préposti öltözékei. Talán csak az a fájdalmas, hogy a dóm gyönyörű kanonoki kórusa és szentély szinte mindig kihasználatlanul és üresen áll. Zsolozsma csak nagy ritkán hangzik fel stallumaiban. A rendszeres zsolozsma-istentisztelet, amely Pozsonyra a múltban olyan jellemző volt megszűnt. A szembemisézés bevezetése óta a szentély lényegileg funkciótlan, legfeljebb egy-egy nagy ünnepség alkalmával a papok, vagy hívek foglalnak benne helyet, hogy a szentélybejáratnál „szembemiséző” püspököt vagy papot hátulról körbevegyék. A mai istententiszteleti gyakorlat mellett az ember nem is érti, miért kellett egy ilyen csodálatosan szép és elegáns szentélyt építeni.  

A második kiadványt tegnap, Szent Miklós napján vásároltam, a nagyszombati Szent Miklós bazilikáról szóló, az előző kiadványtól szerényebb de színvonalas kiadvány: Radváni Hadrián: Dobšovič Mário: Bazilika svätého Mikuláša v Trnave. Lúč, 2011 (A nagyszombati Szent Miklós bazilika) A Szent Miklós templom Nagyszombat városának 14. században épült gótikus plébániatemploma. A 16. századtól a város az esztergomi érsekek és a székeskáptalan tartózkodási helye. Ők a gótikus templomot tovább szépítik bővítik, gyarapítják, s nem egy érsek s kanonokok sokaságának temetkezőhelyévé is válik. 1708-ban könnyezik a templom Mária-képe, 1710-től  város minden évben fogadalmi kilencedet és ünnepet tart a Könnyező Szűz tiszteletére Szűz Mária bemutatásának ünnepéhez kapcsolódóan.

A Szent Miklós bazilika is csodálatos példája az Isten imádására, tiszteletére épített templomoknak. Gyönyörűen mutatja be a kötet rengeteg gyönyörű felvétel segítségével a Szent Miklós bazilika legtöbb részletét: külső és belső építészetét, kriptáit, harangjait, orgonáit, kincstárát, a Könnyező Szűz kápolnáját, a templom stallumait és szentélyét. A Szent Miklós bazilika, plébániatemplom ma is nagy látogatottságnak örvend a hívek részéről, s a Könnyező Szűz Mária búcsúja zarándokok sokaságát gyűjti egybe. A káptalani élet sajnos Nagyszombatban is megszűnt, s vele együtt a nyilvános zsolozsma-istentisztelet is. A templom hosszú szentélye itt is funkcióját vesztette, ugyanúgy mint Pozsonyban, a szentélyben helyet foglaló hívek hátulról szemlélik a templom közepén „szembemiséző“ papot.

A két kiadvány között még van egy kis különbség, a pozsonyi dómról szóló kötet szerzője mindig a hagyományos magyar névírást használja a történelmi személyiségek neveinél, a nagyszombati kötet szerzője a Szlovákiában érvényben lévő nacionalista történelemszemlélet írásmódja szerint, vagyis deformált formában hozza a történelmi neveket. (Pázmány – Pázmaň).

Mindazok, akik áttanulmányozzák ezt a két szép és színvonalas kiadványt, elismerik, hogy elődeink megértették Szent Benedek szavát: az Isten imádásának, tiszteletének semmit elébe ne tegyenek. Mindezt építészettel, művészettel nagyon is ki tudták fejezni. Legyen ösztönzés ez a mi számunkra is a liturgia szeretetét, ápolását, művelését illetően.

Józsa Attila

Találkozásom a római rítus hagyományos formájával – II. rész

Abban a reményben folytatom beszámolómat, hogy az mások számára is hasznos lehet, én pedig kicsit visszapillanthatok az elmúlt időszakra. Gimnazista koromban a latin órán tanultuk a következő mondást: „Gutta cavat lapidem, non vi, sed saepe cadendo.” - „A vízcsepp kivájja a követ, nem az esés erejénél, hanem gyakoriságánál fogva.” Igaznak érzem ezt a mondást. A római rítus hagyományos formájának tanulásához is nagyon sok apró lépés megtétele s megismétlése szükséges. Rendszeresen kell memorizálni a liturgikus szövegeket, imákat. Ezeket egyénileg is kell gyakorolni, s a ministránsokkal együtt is az érintett szövegeket, nemkülönben a latin miseordináriumtételeket a néppel együtt nagyon sokszor szavalni, majd énekelni szükséges. A ministránsok az asszisztenciarendet is csak rendszeres gyakorlással sajátíthatják el. Laikus káptalanunk ministránsai januártól heti egy alkalommal segédkeznek missa cantata bemutatásánál. Érezhető a fejlődés a ministránsok részvételében, mutatkoznak az érlelődés jelei, egyre szebb az összhang a mozgásokban.

Egy másik mondást is tanultunk a latin órákon: „Qui bene distinguit, bene docet” - „Aki jól különbözetet meg, az jól tanít”, s tegyük hozzá: tanul is. Világosan meg kell különböztetni a szentmise végzésének egyes típusait, a hozzájuk tartozó szabályokat, a ministránsok szerepeit, és kell ismerni a szent tárgyak, terek, s a liturgikus szövegek, cselekmények megnevezéseit. Mindezek tehát állandó tanulást, foglalkozást, ismerkedést várnak el a római rítus hagyományos formájával ismerkedőktől. Ezért is van, hogy többen megtorpannak a nehézségek láttán. Aki viszont veszi a fáradságot, annak számára  egy nagyon szép, igaz és szent világ nyílik meg, s kincset talál.

A hagyományos római rítus tanulását, végzését számtalan dolog nehezíti napjainkban. Sok templom liturgikus terét annyira megváltoztatták, hogy fontos dolgok hiányozhatnak a méltó ünnepléshez. Leginkább a szentélyrekesztő áldoztatórácsok, az oltárlépcsők hiánya, a főoltárok eltávolítása, vagy a „szembemiséző” oltárasztalok által adott akadályok nehezítik a celebrálást. Nagyon sok sekrestyében nincsenek humerálék, megfelelő minőségű és tisztaságú szent öltözékek, pl. manipulusnak híre-hamva sincs. A mise előtti imádságos légkör és a szilenciumos sekrestye is ritkaság. Szükséges tehát az alkalmas terek, eszközök, kellékek beszerzése, s egy jó szkóla és ministránsok is nagyon sokat jelentenek, a hívek nevelése is nélkülözhetetlen.

Köszönöm mindazoknak, akik engem is segítenek a hagyományos rítus megismerésében, akiknek írásai gazdagítanak, akiknek jó példája ösztönöz. Köszönöm ministránsaimnak, kántor urunknak a rendszeres és hűséges szolgálatot, s a híveknek is, hogy olyan szép számban eljönnek a szent áldozatra. Nem könnyű hétfőn reggelenként 6 órakor az oltárhoz járulni, s előtte alkalmas módon felkészülni. De káptalanunk közös tapasztalata, hogy ennél szebben, jobban a munkahetünk nem kezdődhetne, mint a szentmiseáldozat ünneplésével.

Józsa Attila