Abban a reményben folytatom beszámolómat, hogy az mások számára is hasznos
lehet, én pedig kicsit visszapillanthatok az elmúlt időszakra. Gimnazista
koromban a latin órán tanultuk a következő mondást: „Gutta cavat lapidem, non
vi, sed saepe cadendo.” - „A vízcsepp kivájja a követ, nem az esés erejénél,
hanem gyakoriságánál fogva.” Igaznak érzem ezt a mondást. A római rítus
hagyományos formájának tanulásához is nagyon sok apró lépés megtétele s
megismétlése szükséges. Rendszeresen kell memorizálni a liturgikus szövegeket,
imákat. Ezeket egyénileg is kell gyakorolni, s a ministránsokkal együtt is az
érintett szövegeket, nemkülönben a latin miseordináriumtételeket a néppel
együtt nagyon sokszor szavalni, majd énekelni szükséges. A ministránsok az asszisztenciarendet
is csak rendszeres gyakorlással sajátíthatják el. Laikus káptalanunk
ministránsai januártól heti egy alkalommal segédkeznek missa cantata bemutatásánál.
Érezhető a fejlődés a ministránsok részvételében, mutatkoznak az érlelődés
jelei, egyre szebb az összhang a mozgásokban.
Egy másik mondást is tanultunk a latin órákon:
„Qui bene distinguit, bene docet” - „Aki
jól különbözetet meg, az jól tanít”, s tegyük hozzá: tanul is. Világosan meg
kell különböztetni a szentmise végzésének egyes típusait, a hozzájuk tartozó
szabályokat, a ministránsok szerepeit, és kell ismerni a szent tárgyak, terek,
s a liturgikus szövegek, cselekmények megnevezéseit. Mindezek tehát állandó
tanulást, foglalkozást, ismerkedést várnak el a római rítus hagyományos
formájával ismerkedőktől. Ezért is van, hogy többen megtorpannak a nehézségek
láttán. Aki viszont veszi a fáradságot, annak számára egy nagyon szép, igaz és szent világ nyílik
meg, s kincset talál.
A hagyományos római rítus tanulását, végzését
számtalan dolog nehezíti napjainkban. Sok templom liturgikus terét annyira
megváltoztatták, hogy fontos dolgok hiányozhatnak a méltó ünnepléshez.
Leginkább a szentélyrekesztő áldoztatórácsok, az oltárlépcsők hiánya, a
főoltárok eltávolítása, vagy a „szembemiséző” oltárasztalok által adott
akadályok nehezítik a celebrálást. Nagyon sok sekrestyében nincsenek humerálék,
megfelelő minőségű és tisztaságú szent öltözékek, pl. manipulusnak híre-hamva
sincs. A mise előtti imádságos légkör és a szilenciumos sekrestye is ritkaság.
Szükséges tehát az alkalmas terek, eszközök, kellékek beszerzése, s egy jó
szkóla és ministránsok is nagyon sokat jelentenek, a hívek nevelése is
nélkülözhetetlen.
Köszönöm mindazoknak, akik engem is segítenek a
hagyományos rítus megismerésében, akiknek írásai gazdagítanak, akiknek jó
példája ösztönöz. Köszönöm ministránsaimnak, kántor urunknak a rendszeres és
hűséges szolgálatot, s a híveknek is, hogy olyan szép számban eljönnek a szent
áldozatra. Nem könnyű hétfőn reggelenként 6 órakor az oltárhoz járulni, s
előtte alkalmas módon felkészülni. De káptalanunk közös tapasztalata, hogy
ennél szebben, jobban a munkahetünk nem kezdődhetne, mint a szentmiseáldozat
ünneplésével.
Józsa Attila
