Elárulom, hogy szeretem a könyvek megvásárlását szép helyszínhez és jeles
napokhoz kötni, s ezeket a tényeket meg is örökítem személyi könyvtáram
példányaiban. Tavaly Szent Márton napján, az idén pedig Szent Miklós ünnepén
könyvtáram egy-egy nagyon szép kötettel gyarapodott, mindkettőt Pozsonyban
vásároltam. Azt hiszem az alábbi ismertetőből kiderül, miért e két jeles
szent ünnepnapján.
A közelmúltban két olyan szlovák nyelvű könyv is napvilágot látott,
amelyeket mindenképpen érdemes beszerezni legalább a plébániáknak, mert a
tágabb értelemben vett egyházmegyénk: az ősi esztergomi érsekség, de a mostani
pozsonyi és nagyszombati érsekségek története szempontjából is fontos
kiadványok és dokumentumértékű felvételekkel gazdagok. De laikus káptalanunk
számára is fontosak ezek a könyvek, hiszen szűkebb régiónk két jeles
templomáról szólnak, mindkét templomhoz szorosan kötődött a múltban a káptalani
élet is. Sajnos ezek a templomok jelen időben káptalani élettel nem
dicsekedhetnek.
Az egyik kiadvány Haľko József
pozsonyi egyháztörténész professzor tollából született meg a pozsonyi
dómról, a koronázótemplomról, amely a Szent Márton székesegyház megnevezést is
viseli jelenleg. A kötetet a Štefan Komorný által készitett gyönyörű felvételek
teszik külön értékessé. Haľko Jozef – Komorný Štefan: Dóm, Katedrála svätého Martina v Bratislave, Lúč, 2010 (Dóm, a pozsonyi Szent Márton székesegyház) Az olvasó nemcsak részletes leírást kap e jeles dómról, hanem a szent
épület minden külső és belső részletével is találkozik a gyönyörű fotókon
keresztül. Olyan részleteket is megpillanthat, amelyek szabad szemmel alig láthatók.
Nagyon szépek a kanonoki kórusról és a stallumokról szóló felvételek, de a dóm
kincstárának jeles szakrális tárgyai, gyönyörű kelyhek, monstranciák is
megtalálhatók a felvételeken. Az olvasó meggyőződik arról, hogy valamikor az
emberek valóban úgy építették a templomokat, hogy Isten tiszteletére és
imádására a legszebbet, legjobbat, legnemesebbet adják. 
A könyvből megtapasztalható szépséghez
tegyük hozzá, hogy a pozsonyi dóm torony alatti helységeiben csodálatosan szép
kiállítás keretében tekinthetők meg a dóm szakrális kincsei, történelmi papi és
préposti öltözékei. Talán csak az a fájdalmas, hogy a dóm gyönyörű kanonoki
kórusa és szentély szinte mindig kihasználatlanul és üresen áll. Zsolozsma csak
nagy ritkán hangzik fel stallumaiban. A rendszeres zsolozsma-istentisztelet,
amely Pozsonyra a múltban olyan jellemző volt megszűnt. A szembemisézés
bevezetése óta a szentély lényegileg funkciótlan, legfeljebb egy-egy nagy
ünnepség alkalmával a papok, vagy hívek foglalnak benne helyet, hogy a szentélybejáratnál
„szembemiséző” püspököt vagy papot hátulról körbevegyék. A mai
istententiszteleti gyakorlat mellett az ember nem is érti, miért kellett egy
ilyen csodálatosan szép és elegáns szentélyt építeni. 
A második kiadványt tegnap, Szent Miklós napján vásároltam, a nagyszombati
Szent Miklós bazilikáról szóló, az előző kiadványtól szerényebb de színvonalas
kiadvány: Radváni Hadrián: Dobšovič Mário: Bazilika
svätého Mikuláša v Trnave. Lúč, 2011 (A nagyszombati
Szent Miklós bazilika) A Szent Miklós templom Nagyszombat városának 14. században épült gótikus
plébániatemploma. A 16. századtól a város az esztergomi érsekek és a
székeskáptalan tartózkodási helye. Ők a gótikus templomot tovább szépítik
bővítik, gyarapítják, s nem egy érsek s kanonokok sokaságának temetkezőhelyévé
is válik. 1708-ban könnyezik a templom Mária-képe, 1710-től város minden évben fogadalmi kilencedet és
ünnepet tart a Könnyező Szűz tiszteletére Szűz Mária bemutatásának ünnepéhez
kapcsolódóan.
A Szent Miklós bazilika is csodálatos példája az Isten imádására,
tiszteletére épített templomoknak. Gyönyörűen mutatja be a kötet rengeteg
gyönyörű felvétel segítségével a Szent Miklós bazilika legtöbb részletét:
külső és belső építészetét, kriptáit, harangjait, orgonáit, kincstárát,
a Könnyező Szűz kápolnáját, a templom stallumait és szentélyét. A Szent
Miklós bazilika, plébániatemplom ma is nagy látogatottságnak örvend
a hívek részéről, s a Könnyező Szűz Mária búcsúja zarándokok
sokaságát gyűjti egybe. A káptalani élet sajnos Nagyszombatban is megszűnt,
s vele együtt a nyilvános zsolozsma-istentisztelet is. A templom
hosszú szentélye itt is funkcióját vesztette, ugyanúgy mint Pozsonyban, a szentélyben
helyet foglaló hívek hátulról szemlélik a templom közepén „szembemiséző“
papot.
A két kiadvány között még van egy kis különbség, a pozsonyi dómról szóló
kötet szerzője mindig a hagyományos magyar névírást használja a történelmi
személyiségek neveinél, a nagyszombati kötet szerzője a Szlovákiában érvényben
lévő nacionalista történelemszemlélet írásmódja szerint, vagyis deformált
formában hozza a történelmi neveket. (Pázmány – Pázmaň).
Mindazok, akik áttanulmányozzák ezt a két szép és színvonalas kiadványt,
elismerik, hogy elődeink megértették Szent Benedek szavát: az Isten imádásának,
tiszteletének semmit elébe ne tegyenek. Mindezt építészettel, művészettel
nagyon is ki tudták fejezni. Legyen ösztönzés ez a mi számunkra is a liturgia
szeretetét, ápolását, művelését illetően.
Józsa Attila
