Peregrinatio Fidei - a „hit zarándokútja”

Úton vagyunk. Jelképesen és valóságosan egyaránt. A katolikus ember számára ez az „úton járás”, a lét átmeneti időszaka az örök Haza felé, mely a zarándoklatokban nagyon jól kifejeződik. Az ember az úton elgondolkodik az Élet felől és szemlélődése az Igazság felé fordul. A zarándoklatok ezért a Hit megerősödésének nagyon jó alkalmai. Számtalan ismert megtérést, csodás gyógyulást sorolhatnánk fel, mely Európa ismert zarándokhelyein történtek. 

Ezért különös öröm számunkra, hogy a Hit Évének kezdetén, testvérközösségünk a Szent Mihály Laikus Káptalan is zarándoklatot szervez Mátraverebély-Szentkútra Szent Mihály főangyal napja alkalmával. A Hit Évének kapujában sajátos módon, a római rítus rendkívüli formájával, és meggyőződésünk szerint is az új evangelizáció alkalmas eszközével várják a zarándokokat zsolozsmára és főpapi szentmisére, melyet Dr. Varga Lajos váci segédpüspök mutat majd be. A programmal kapcsolatos bővebb tájékoztatást az ez alkalomra készített weboldalon, a peregrinatio.hu oldalon lehet olvasni. 

Ezt a hagyományteremtő szándékot szeretnénk mi is legalább lelkiekben támogatni. Ezért ugyancsak szeptember 29-én Galántán 2 alkalommal is csatlakozunk a zarándokok hitbeli megerősödéséhez és megújulásához 2 régi rítusú szentmise bemutatásával a magyar és szlovák hívek nem kis örömére.

Búcsúvasárnap régi rítusú misével

Szent István király a galántai templomok védőszentje. Az eredeti templomé is, amely a mai Papdombon állt, s amelyről részletes leírást közöl 1781-ben a Batthyányi-féle egyházlátogatási jegyzőkönyv. Szent István olatalma alatt áll az 1800-ban megáldott és 1805. szeptember 29-én ünnepélyesen felszentelt új plébániatemplomunk is. A búcsúvasárnap alkalmából két nagymisét tartottunk a római rítus rendkívüli, s egyben ősi és hagyományos szertartása szerint templomunk főoltáránál. Miért is éppen ekkor és itt? 

A főoltár művészi értéke és rangja
Az első megfontolás a tridenti mise mellett az volt, hogy templomunk történetében a főoltár kőépítménye szent ereklyékkel ellátva és tabernákulummal felszerelve egy biztos, változatlan, szilárd pont. Az idők folyamán a templomot szépítették, újították, de a főoltárhoz senki sem mert romboló szándékkal nyúlni. Méltó, hogy a templom védőszentjének ünnepén, az ő tiszteletére felszentelt oltáron mutattassék be a mise. Sőt meggyőződésem szerint templomunknak mind a mai napig a főoltár a rendes és legrangosabb oltára. Az elmúlt 44 év alatt ugyan behelyeztek a szentélybe ún. szembemiséző asztaloltárokat, ezek azonban csak pár lépésre állnak a főoltártól, nincsenek rendesen felszentelve, ereklyékkel ellátva, az elmozdítható oltár kategóriájába tartoznak, és nincsenek lépcsővel sem kiemelve. A megújított szertartás előírásait tanulmányozva is elmondhatjuk, hogy a galántai templomunkban feleslegesen voltak bevezetve a szembemiséző oltárasztalok, mert az eredeti főoltár nemcsak hogy művészi értékű és felszentelt oltár, hanem ráadásul nagyon közel van a templomhajóhoz, egyáltalán nem akadályozza a hívek figyelmét, s a szentmisében való részvételét. A jövőben kívánatos lenne, ha megérik rá a helyzet, hogy ismét a templom főoltára vegye át az őt megillető méltó szerepet. Ehhez azonban meg kell érnie a belső gondolkodásnak.

A hívek kérése
A régí rítusú mise mellett döntöttem azért is, mert a szlovák hívek részvételével még nem volt régi rítusú szentmise és kérések érkeztek felém részükről, hogy szívesen részt vennének a hagyományos szentmisén, ahogy ez a magyar közösségnek már megadatott. A magyar hívek már több alkalommal megtapasztalták vasárnap is a tridenti mise szépségét. Részükről is sokan kifejezték örömüket, hogy időről időre van lehetőség így ünnepelni a szentmisét.

Az ünnep előkészítése
Egy ilyen ünneplés előkészítést igényel. A szlovák hívek részére prédikációsorozat előzte meg azt az ünnepi alkalmat. Gondosan elő kellett készítenünk a szentmisefüzetet, a latin és szlovák tételekkel. A 8 oldalas füzetecske tette lehetővé, hogy valóban mindkét szentmisén zengjen az ének. Az asszisztencia begyakorlást, a szentáldozás módja tájékoztatást igényelt. Természetesen a miséket meghirdettük a plébánia hírlevélben, a templomi hirdetésekben is.

Az ünnep tapasztalatai:

1. A hívek nem szöktek meg a tridenti mise elől, nagyon szép számban eljöttek. A templom megtelt, mindkét misén kb 250-280 résztvevővel számoltunk. A szentáldozáshoz mindkét misén 120-130-an járultak. 
2. Nagyon szépen zengett az ének, a kiváló orgonistánknak és az előkészített füzeteknek köszönhetően, s hogy nálunk a hívek éneklőkedve nem veszett ki. 
3. A latin-szlovák nagymise 1 óra 20 percet tartott, a latin-magyar 1 óra 30 percet, de itt Szent István-szekvenciát is énekeltünk. 
4. A szentáldozás során egyáltalán nem jelent problémát a hívek letérdelése. Ugyan lassabban történik az áldoztatás, mintha állnának, de ez idő alatt alaposan kiénekelhetik magukat a résztvevők. Egyáltalán a tridenti mise alatt sok szép ének hangozhat el, természetesen a liturgia szabályainak megfelelően! 
5. A hívek visszajelzéseket küldtek az ünnep után. Akadt természetesen, akinek az egész idegen volt, de az elmúlt 40-50 év tükrében ezen nincs is mit csodálkozni. Több visszajelzés érkezett, arról, hogy milyen magasztos, felemelő volt a szentmise, hogy örülnek neki és hogy alig volt kedvük hazamenni a miséről. Két fiatal sms-ben köszönte meg a szentmisét.

Templombúcsú - Szent István király tiszta szívvel...

„Magyar hazánk, te jó anya,

fiad dícsérd ma, őt dalold,

zengjen a himnusz dallama,

hozzá, ki mindig pártfogolt.”

2011. augusztus 20-án a római rítus rendkívüli formájában bemutatott szentmisével tisztelegtünk nemzetünk szent apostoli királya és államalapítója előtt, kiben egyben a magyarság és a galántai templom védőszentjét is ünnepeltük. Szent István király, első a magyar királyok közt, kinek születését a „Saul megtérését kiimádkozó” (ÉE) Szent István vértanú az isteni kegyelemnek köszönhetően egy látomásban közli és egyben névadójául is szolgál Géza fejedelem születendő gyermekének. A görög Stephanos latinul korona, s e nagy és bölcs király, ki elsőként kapja meg a koronát, Isten fejedelmi terveinek gyümölcseként, kivezeti a magyarságot a sötétségből, majd hálából a Boldogságos Szűz oltalmába ajánlja.

„Tiszta szívvel, szóval, ésszel

zengjük Istent szent beszéddel,

vígadozz Magyarország!”

A Szent jobb körmenetre emlékezve idézte fel Józsa Attila esperes plébános a Szent István király körüli máig is élő egyházi hagyományokat, és az Európa szívében több mint 1000 évet átívelő keresztény magyarság töretlenségét a hagyományokban és azok őrzésében. Ennek tiszteletére ünnepeltünk a régi rítusban, mely nagyjából azt az ezer évvel ezelőtti állapotot tükrözte a szentmisében, mely Szent István korára is jellemző volt, melyet ő is hallhatott, ezzel mintegy rámutatva az Egyház kortalanságára és töretlenségére, mely az örök Krisztus jelenlétében ugyanaz tegnap és ma és holnap is.

A szentmise szombat este 6 órakor kezdődött és a hívek szép számban megjelentek, több mint százan töltötték meg a padokat. Először vehették kezükbe a CLSIB misefüzetét is, melyből aktívan nyomon követhették a mise menetét, és együtt imádkozhattak a ministránsokkal. A régi rítus élménye láthatóan mély nyomot hagyott bennük, a megfoghatatlan mégis érzékelhető misztérium immár sokadszorra hódította meg a hívek szívét. A szentmisét követő vecsernye pedig feltette rá a koronát. Sokak számára az énekes zsolozsma még viszonylag új volt, és kissé bátortalanul énekelték a válaszos zsoltárokat, de gyerek és felnőtt egyaránt tudatában voltak annak, hogy e szent térben most az Isten imádása folyik, mely formálja és alakítja lelkünket.