A Szent Mihály Laikus Káptalan blogján az elmúlt napokban jelent meg egy tanulmány fordítása három részletben, a tanulmány középpontjában a Római Kánon sorsa áll. Az írás szakavatott szerző Cassian Folsom professzor tollából bemutatja mi történt ezzel az ősi és a római szertartás miséjére rendkívül jellemző imádsággal az utolsó 50 évben. Az írás címe: „Az egyetlentől a sok kánonig” csak ajánlhatjuk mindenkinek átolvasásra, tanulmányozásra ezt azt írást, rendkívül tanulságos.
Az 1980-as években voltam ministráns szülőfalumban. Tanúsíthatom, hogy akkor hétfőtől szombatig plébánosunk naponta a misén a Római Kánont imádkozta. A megújított liturgia új eucharisztikus imái csak vasárnap kerültek sorra: a kismisén a II. eucharisztikus ima, a nagymisén a III. eucharisztikus ima. Tehát egy mátyusföldi buzgó katolikus közösség nagyrészt a Római Kánon szövegével találkozott a megújított szertartásrenden belül is. Magam is erre felfigyeltem, és soha nem jellemzett a Római Kánon elutasítása vagy kritizálása. Az elmúlt 13 papi évem alatt sűrűn használtam a Római Kánont s nemcsak hétköznap, hanem ünnepnap is. Megerősíthetem viszont azt, hogy a gyakorlatban nagyrészt mellőzés éri a Római Kánont. Az eucharisztikus ima latin nyelvű végzését pedig még papi körökben is sokszor értetlenséggel fogadják, legyen szó akár a rövid eucharisztikus imákról.
A Római Kánon mélyebb megértésében nagy segítséget nyújtott Mezey László professzor úr tanulmánya, amely foglalkozik a Római Kánon szerkezetével, szövegével, kifejezéseivel. A szerző nagy tisztelettel és nagy tudással nyúl a szöveghez. Mezey professzor szövegmagyarázatának fényében viszont érezzük, hogy a Római Kánon ma hivatalos fordítása azért nem a legjobban sikerült.
A jelenlegi helyzetre vonatkoztatva tetszik a tanulmány szerzőjének javaslata, amelyet ő maga nem nevez radikálisnak. Javasolja, hogy általában és leggyakrabban a Római Kánont imádkozzuk. A többi megengedett eucharisztikus imát pedig kivételképpen, ha szükséges.
Attila plébános
