XVI. Benedek pápa |
Már-már úgy tűnt az elmúlt években, hogy az ősi miseforma, a megújított római rítusra való átmenetet követően csak egyes nosztalgiázó lovagok, nemesek, a régmúlt iránt nosztalgiázó idősek, vagy peremen lévő radikálisok, fundamentalista körök, politikai jobboldali radikálisok, monarchisták meg hasonló szervezetek és kánonjogi értelemben vett szakadárok, szedeszvakantisták védjegyévé lesz a jövőben.
A legújabb pápai és szentszéki rendelkezések (Summorum pontificum apostoli levél, Universae Ecclesiae instrukció) elovasása után néhány dolog világossá válik.
- A Szentatya nagy becsben tartja a római rítus korábbi és megújított formáját. Elvárja minden esetben a rájuk vonatkozó szabályok megtartását. Az ünneplés művészetére neveli a híveket. A folytonosság és szeres fejlődés jelszavával újat és régit egyaránt megbecsül az Egyházban.
- A Szentatya senkit sem kényszerít a római rítus korábbi formájának celebrálására, de elvárja mindenkitől a következőket:
- mindenki tartsa az Egyházban nagy kincsnek,
- legyenek nyitott szívvel az ősi rítus iránt,
- segítsék azt a folyamatot, hogy a rendkívüli forma természetes legyen,
- a papok legyenek képesek, készek az ősi rítus megismerésére.
Meggyőződésem, hogy a Szentatya ezekkel a rendelkezésekkel ki akarja húzni a régi rítust a szélsőségek fogságából, s az egyensúlyra, s a folytonosságra törekszik az Egyház életében. Vannak, akik már ott tartanak, hogy azt állítják, hogy a II. Vatikáni Zsinat előtt nem volt élet az Egyházban, más csoportok viszont azt hiszik, hogy az élet már a XX. század elején megállt. Nagyon bölcs a Szentatya, nagyon sokak miatt és sok dolog miatt kell szenvednie, de ő biztos gondolatokkal ad irányt a mai időkben élő Egyháznak. Mert ő ma a Péter, aki megerősíti testvéreit a hitben.
Attila plébános
Attila plébános