A tridenti mise az egész Egyház kincse

XVI. Benedek pápa

Pápánknak, XVI. Benedek pápának többek között azt köszönhetjük, hogy volt bátorsága és határozottsága kijelenteni, hogy a római szentmise ősi formája, amelyet Szent V. Piusz pápa 1570-es misekönyve rögzített az újkor számára, s amelyet legutóbb XXIII. János pápa tekintélyével adtak ki 1962-ben, azaz 50 éve, az az egész Egyház kincse.

Már-már úgy tűnt az elmúlt években, hogy az ősi miseforma, a megújított római rítusra való átmenetet követően csak egyes nosztalgiázó lovagok, nemesek, a régmúlt iránt nosztalgiázó idősek, vagy peremen lévő radikálisok, fundamentalista körök, politikai jobboldali radikálisok, monarchisták meg hasonló szervezetek és kánonjogi értelemben vett szakadárok, szedeszvakantisták védjegyévé lesz a jövőben. 

A legújabb pápai és szentszéki rendelkezések (Summorum pontificum apostoli levél, Universae Ecclesiae instrukció) elovasása után néhány dolog világossá válik. 

1. A Szentatya nagy becsben tartja a római rítus korábbi és megújított formáját. Elvárja minden esetben a rájuk vonatkozó szabályok megtartását. Az ünneplés művészetére neveli a híveket. A folytonosság és szeres fejlődés jelszavával újat és régit egyaránt megbecsül az Egyházban. 
2. A Szentatya senkit sem kényszerít a római rítus korábbi formájának celebrálására, de elvárja mindenkitől a következőket: 

• mindenki tartsa az Egyházban nagy kincsnek, 
• legyenek nyitott szívvel az ősi rítus iránt,
• segítsék azt a folyamatot, hogy a rendkívüli forma természetes legyen, 
• a papok legyenek képesek, készek az ősi rítus megismerésére.

Meggyőződésem, hogy a Szentatya ezekkel a rendelkezésekkel ki akarja húzni a régi rítust a szélsőségek fogságából, s az egyensúlyra, s a folytonosságra törekszik az Egyház életében. Vannak, akik már ott tartanak, hogy azt állítják, hogy a II. Vatikáni Zsinat előtt nem volt élet az Egyházban, más csoportok viszont azt hiszik, hogy az élet már a XX. század elején megállt. Nagyon bölcs a Szentatya, nagyon sokak miatt és sok dolog miatt kell szenvednie, de ő biztos gondolatokkal ad irányt a mai időkben élő Egyháznak. Mert ő ma a Péter, aki megerősíti testvéreit a hitben.

Attila plébános