2021. február 5., péntek

Per singulos dies benedicimus Te et laudamus nomen tuuum in saeculum et in saeculum saeculi!


Tíz évvel  ezelőtt jelent meg az első bejegyzés blogunkon. Tíz év alatt magam is sok bejegyzés szerzője voltam ezen a fórumon. Ezúton szeretném megköszönni a Keresztelő szent János Laikus Káptalan  vagy  inkább Társulás (hogy meghagyjuk a káptalan szót klasszikus egyházjogi értelmében) tagjainak, hogy  ezen a helyen megoszthattam azt, amit az elmúlt években közösen megéltünk. Köszönet  minden kedves Olvasónak is, akik figyelemmel kísérték e blogon az általam írt bejegyzéseket. 

 Három vonását jelölném meg eddigi írásaimnak. Gondolom, az olvasók is kiérezték, hogy olyan valaki írta azokat, aki lelkesedik a római szertartás ősi formájáért, s aki számára  lelkét és hivatását gazdagító felfedezést jelentett az elmúlt tíz évben a rendkívüli forma megismerése. Bizonyára kiérződött írásaimból az is, hogy a hely szerelmese is vagyok, szeretem azt a helyet, ahol papként szolgálok, és szeretem azokat az értékekek és  szakrális alkotásokat is, amelyeket ott találok.  Remélem  az is megmutatkozott írásaimban, hogy szeretem egyházamat.

 Ezen a fórumon befejezem a blogbejegyzések írását, hiszen most már lassan negyedik éve, hogy távol kerültem  szülőfalum vidékétől s más helyen működöm, egyéb feladatok kötik le figyelmemet a jelenben. 

A címben idézett egyházi himnusz szavaival köszönök el az Olvasóktól, s kívánom a hűséget és kitartást mindenki számára Isten dícséretében.  Józsa Attila atya, Ógyalla

"Minden napokon áldunk Téged és dícsérjük a te neved örökké s mindörökkön örökké!