Tíz évvel ezelőtt jelent meg az első bejegyzés blogunkon. Tíz év alatt magam is sok bejegyzés szerzője voltam ezen a fórumon. Ezúton szeretném megköszönni a Keresztelő szent János Laikus Káptalan vagy inkább Társulás (hogy meghagyjuk a káptalan szót klasszikus egyházjogi értelmében) tagjainak, hogy ezen a helyen megoszthattam azt, amit az elmúlt években közösen megéltünk. Köszönet minden kedves Olvasónak is, akik figyelemmel kísérték e blogon az általam írt bejegyzéseket.
Három vonását jelölném meg eddigi írásaimnak. Gondolom, az olvasók is kiérezték, hogy olyan valaki írta azokat, aki lelkesedik a római szertartás ősi formájáért, s aki számára lelkét és hivatását gazdagító felfedezést jelentett az elmúlt tíz évben a rendkívüli forma megismerése. Bizonyára kiérződött írásaimból az is, hogy a hely szerelmese is vagyok, szeretem azt a helyet, ahol papként szolgálok, és szeretem azokat az értékekek és szakrális alkotásokat is, amelyeket ott találok. Remélem az is megmutatkozott írásaimban, hogy szeretem egyházamat.
Ezen a fórumon befejezem a blogbejegyzések írását, hiszen most már lassan negyedik éve, hogy távol kerültem szülőfalum vidékétől s más helyen működöm, egyéb feladatok kötik le figyelmemet a jelenben.
A címben idézett egyházi himnusz szavaival köszönök el az Olvasóktól, s kívánom a hűséget és kitartást mindenki számára Isten dícséretében. Józsa Attila atya, Ógyalla
"Minden napokon áldunk Téged és dícsérjük a te neved örökké s mindörökkön örökké!