Újévi olvasmányok 1.

Beke Margit szerk.: Az Esztergomi Bazilika, Editions du Signe, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, Strasbourg 2011

Az új év első olvasmány- és könyvélménye számomra egy nagyon szép album, mégpedig az Esztergomi Bazilika c. gyönyörű kötet, amelynek előszavát SEmR. Erdő Péter bíboros, prímás érsek írta.

Az Esztergomi Bazilikához nyilván minden magyar katolikus kötődik. Személyes kötődésem is erős, hiszen a hely, ahol születtem, ahol felnőttem, ahol kispap és áldozópap lettem, és ahol most működöm, Galánta is, hosszú századokon át az Esztergomi Érsekség kötelékében él. Valóban mater et caput (anya és fő) volt Esztergom számunkra, s szellemi értelemben az is marad.

Tizennégy évesen egy papszentelés alkalmával pillantottam meg életemben először Esztergom bazilikáját. Ez az alkalom egyúttal a gregorián énekkel és az ünnepélyes nagyliturgiával való első találkozásom is volt egyben. Mindmáig meghatározó, lenyűgöző élmény. De nem felejtem el azt sem, hogy személyesen ott lehettem Mindszenty bíboros úr újratemetésén, s további sok szép jeles ünnepen. Ezek közül kiemelem a Főegyházmegye alapításának milleneumi alkalmát és Meszlényi Zoltán püspök úr boldoggá avatásának ünnepét. Az egyikről egy jubileumi emlékérmet, a másikról Boldog Zoltán püspök úr ruhájából való ereklyét őrzök. Ezek miatt a személyes emlékek miatt is örülök az Esztergomi bazilikáról szóló szép albumnak, melyeket egyébként is igen kedvelek. A gyönyörű fotók és rövid, de tárgyszerű tanulmányok mindig egészen közel hozzák az egyes helyeket, templomokat. Santiago di Compostellából is őrzök egy ilyen kötetet könyvtáramban. Oda úgyis csak kivételesen juthat el az ember, de a zarándoklatomat mindig felidézhetem ez album által.

Az esztergomi kötetet Beke Margit szerkesztette, mely 192 oldalas gazdagságot foglal magába. Ezt a gazdagságot a kísérőszövegek és a fotók együttesen alkotják. A bíboros, prímás úr előszava után,  a Várhegy és a bazilika 1543-ig tartó korszakát mutatja be tömören az első fejezet, mely Hegedűs András munkája. Ebben a fejezetben az ősi Szent Adalbert székesegyházzal és annak megmaradt emlékeivel ismerkedhet meg az olvasó. Különösen jó volt ezeket a sorokat olvasni, hiszen a középkori esztergomi liturgia kutatása személyesen foglalkoztat, és e liturgia fő helyszínéről és tárgyi emlékeiről van szó ebben a fejezetben. A II. fejezet A Török idők és a visszatérés címmel a Török kor kezdetétől 1706-ig tartó történeti szakasz bemutatása, Beke Margit írása. Különlegesen izgalmas ez a korszak, amelyről az egyszerű olvasó oly keveset sejt és tud. A III. fejezet címe: Az árván maradt város, a  XVIII. századtól az új székesegyház felépítéséig tartó korszakra derít fényt. A mai bazilika építésének előzményeit mutatja be az olvasónak Istvánffy Miklós összefoglalásában. A bazilika újjászületése címet viseli a negyedik fejezet, amelyben rácsodálkozhatunk milyen nagy áldozattal és gondossággal, bár sok nehézség és fáradozás közepette, de megszületik a Magyar Sionon a ma is látható bazilika. Ebben a fejezetben, amely egyébként a legbővebb, nagyon hasznos információ a bazilika alaprajza és annak berendezése, - a fejezet Kontsek Ildikó munkája. A kötet ötödik fejezete a bazilika kincstárát mutatja be tömören és gazdagságát egy-egy alkotással jelezve. A könyv hatodik és hetedik fejezete a XX. század történetéből mutat be pillanatfelvételeket, az egyik fejezet 1945-ig tart eseményekből Háborúk viharában címmel, Czékli Béla munkája, az utolsó fejezet Beke Margit összefoglalásában Élet az ország főtemplomában címmel bepillantást enged a XX. század második felének nagy ünnepeibe. Az albumot a képek jegyzéke zárja.

A könyv rövid ismertetése végén néhány észrevételt is tegyünk „káptalani „szemmel: A régi rítust szerető hívek az album lapozgatása közben nyilván megörülnek egy-két olyan felvételnek is, amely a római szertartás korábbi formáit örökíti meg. A kötet tartalmaz mozzanatokat a templomszentelés szertartásából, valamint a nagyon sok gyönyörű oltárt és liturgikus felszerelést, amelyek katolikus elődeink igényességéről szólnak. Különlegesen szép liturgikus pillanatkép a Boldog Zoltán vértanú püspök püspökszentelésén készült felvétel.

Az album képei természetesen tükrözik az utolsó negyven év liturgikus reformjainak a különféle megvalósulásait. A bazilikában is legalább háromféle módon látszik a mozdítható oltár elhelyezése, amennyiben jól látom a felvételeken. Különböző megoldások születtek ebben az időben a koncelebráló papság elhelyezésére. A közös pont ezekben a változásokban a főoltárnak és oltárterének elárvulása, a kanonoki kórus és a közötte lévő kórustér funkcióváltása. Mindezek a terek a felvételek tanúsága szerint már nem annyira a főpapi és papi szolgálat terei többé, nem a mise és ünnepélyes zsolozsma terei, hanem tömegeknek, vendégeknek, papoknak nyújtanak egyes alkalommal ülőhelyet. Jól szemlélteti ezt az a felvétel, amelyen a tömeg egészen a főoltár lépcsők tetejéig a főoltárig felvonulva szemléli a középen lent zajló istentiszteleti cselekményt. A liturgia hagyományos orientációjának megszűnését jelzik ezek a felvételek, de ez nem éppen csak Esztergom bazilikájának jellemzője lett az elmúlt évtizedekben. Bár mintha az utóbbi években egy kicsit növekedett az érzékenység a szent terek megbecsülése iránt és használatuk módjában. Az utóbbi időkben azonban a püspöki katedra és az oltár is fokozatosan visszafelé húzódik fel a kupola alól a kórustérbe és szentélytérbe. Pozitívumnak tartható, hogy a miséző oltár hagyományos és művészi antependiummal van ellátva, s a megújított liturgia ünneplése folyamán is sok hagyományos tárgyat használnak a bazilikában.  Mindenesetre a régi felvételek azt tanúsítják, hogy a római rítus hagyományos formája  alkalmas volt a hatalmas tömeg jelenlétében celebrált, rendezett istentiszteletre, ahogyan a néhány ember jelenlétében elvégzett csendes misékre is.

Nagyon hasznos és üdítő, tanulságos és gazdagító, tapasztalatokat adó  olvasmány az esztergomi bazilikáról készült album, ajánljuk a kedves Olvasók figyelmébe.

J. Attila