2015. március 12., csütörtök

Laetare-vasárnap

2015. március 15.-én, Laetare vasárnapján, 10:30 kezdettel régi rítusú énekes mise (missa cantata) lesz Galántán.
Az énekes szolgálatot a galántai Kodály Zoltán Daloskör látja el, Józsa Mónika karnagy vezénylete alatt. Orgonál  templomunk kántora orgonistája Ternóczky István.


Az ünnep főbb saját tételei és szakaszai a következők: 

INTROITUS – Laetare Jerusalem (GrH 105.) kórus és a hívek

Vígadozzál Jeruzsálem! - Gyűljetek egybe - kik szeretitek őt, -vígaszának tejével, hogy beteljetek!     
Vígadtam, mikor azt mondották nékem: * fölmegyünk az Úr házába! Itt állnak immár lábaink, * csarnokaidnak küszöbén, ó Jeruzsálem! ANT Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor, * és mindörökkön örökké amen. ANT

 MISEKÖNYÖRGÉS
Dominus vobiscum. Et cum spiritu tuo.
Oremus - Könyörögjünk! Engedd, kérünk, mindenható Isten, hogy mi,akiket tetteink miatt méltán ér a büntetés, vigasztaló kegyelmed által enyhülést nyerjünk. A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad által.

SZENTLECKE: - ülünk Gal 4,22-31 (Káldi György fordítása)

Atyámfiai! Mert írva vagyon, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, másik a szabadtól. De ki a szolgálótól volt, test szerint született, ki pedig a szabadtól, az igéret folytán. Melyek példaképen mondattak; mert ezek a két szövetség;  egyik ugyan Sína hegyén adatott; mely szolgálatra szült, s ez az Ágár; mert Sína hegye Arábiában vagyon, mely hasonlít a mostani Jerusalemhez, és szolgál
fiaival együtt. Ama fenső Jerusalem pedig szabad, mely a mi anyánk. Mert irva vagyon: Vígadj, magtalan! ki nem szülsz; örvendezz és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyott fia, mint azé, kinek férje vagyon. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint az igéret fiai vagyunk; hanem valamint akkor, az, ki test szerint született vala, üldözé azt, ki lélek szerint:  úgy most is.   Azonban mit mond az írás? Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem leszen örökös a szabadnak fiával. Mit tehát, atyámfiai! nem vagyunk szolgáló fiai, hanem a szabadé, * mely szabadságra Krisztus szabadított fel minket.  Deo gratias!

GRADUALE – Szentlecke utáni válaszos zsoltár – GRH 106.

Vígadtam, mikor azt mondották nékem: * „Fölmegyünk az Úr házába!” Itt állnak immár lábaink * csarnokaidnak küszöbén, ó Jeruzsálem! „Fölmegyünk az Úr házába!”A te erős falaid közt + honoljon békesség, * és magas tornyaidban legyen mindig bőség! „Fölmegyünk az Úr házába!”  Vígadtam, mikor azt mondották nékem: „Fölmegyünk az Úr házába!”

TRACTUS – evangélium előtti böjti zsoltár –  GrH 107. ülünk
Akik az Úrban bíznak, * olyanok, mint a Sion hegye.
Nem rendül az meg örökké, * ki Jeruzsálemben lakik.
Körülötte hegyek vannak, + azonképpen az Úr is az ő népe körül, * mostantól fogva és mindörökké.


EVANGÉLIUM: - állunk Jn 6,1-15  (Káldi-Biblia)

Ezek után Jézus a galileai tengeren túl méne, mely Tiberiásé. 
És nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleket, melyeket cselekedett azokon, kik betegek valának.  Fölméne tehát Jézus a hegyre, és ott ül vala tanítványival.  Közel vala pedig a húsvét, a zsidók ünnepe.  Fölemelvén tehát szemeit Jézus, és látván, hogy igen nagy sokaság jő hozzája, mondá Filepnek: Honnét veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek?  Ezt pedig mondá, kisértvén őt; mert ő tudta, mit vala cselekedendő.  Felelé neki Filep: Kétszáz tízes-árú  kenyér sem elég nekik, hory kinekkinek csak valami kevés jusson. Mondá neki egyik tanítványai közől, András, Simon Péter bátyja: Van itt egy gyermek, kinek öt árpakenyere vagyon és két hala; de mi az ennyi között? Mondá erre Jézus: Telepítsétek le az embereket. Vala pedig sok széna ama helyen. Letelepedének tehát a férfiak, számszerint mintegy ötezren. Jézus pedig vevé a kenyereket, és miután hálát adott, elosztá a letelepűlteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala. Miután pedig jóllaktak, mondá tanítványinak: Szedjétek föl a mi morzsalékok megmaradtak, hogy el ne veszszenek. Fölszedék tehát, és tizenkét kosarat töltének meg az öt árpakenyér hulladékaiból, melyek megmaradtak azokból, kik ettek vala. Azon emberek tehát, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett vala, mondák: hogy ez bizonynyal ama próféta, ki e világra jövendő. Jézus azért, mivel észrevevé, hogy eljőnek, és megragadják őt, hogy királylyá tegyék, ismét a hegyre futa maga egyedűl.   Laus tibi Christe!

 COMMUNIO – ÁLDOZÁSI ÉNEK
 GRH 110  Jeruzsálem, mily nagyvárosnak épült, egybeillik annak minden része. Oda mennek föl a nemzetségek, - nemzetségei az Úrnak!

ÁLDOZÁS UTÁNI IMÁDSÁG - állunk
Add meg nekünk irgalmas Isten, hogy szent misztériumodat, mellyel szünet nélkül gazdagítasz minket, őszinte hódolattal végezzük és mindig hívő lélekkel vegyük. A mi Urunk.