Találkozásom a római rítus hagyományos formájával - Józsa Attila, galántai esperes-plébános beszámolója a régi rítusról

A múlt század nyolcvanas éveiben voltam általános iskolás és ministráns. Szülőfalunk plébánosa Ft. Kurcz Béla 1946-ban került hozzánk és 1990-ig ő vezette a plébániát. Bár átvette a megújított római rítust, de a plébánia életében nagyon sok hagyományos dolog megmaradt. Pl. mindig a régi miseruhákat használta. Vasárnaponként a szószékről végezte a prédikációt. A köznapi miséket reggel végezte, s  a római kánont imádkozta. Május hó folyamán személyesen vezette a litániát, októberben pedig a rózsafüzér-ájtatosságot, pontosan úgy, ahogy azt az esztergomi Praeorator előírta.  Az egész napos szentségimádás napján falum népe térdepelve háromszor körüljárta a főoltárt és így fejezte ki mélységes tiszteletét az Oltáriszentség titka iránt. A szentélyrekesztő rács is használatban maradt, legalább a karácsonyi és húsvéti gyónások alkalmával ott osztotta ki plébánosunk Krisztus Testét.

Középiskolás koromban bár kezdetben meghódított engem is  a gitáros ének divatja, de ugyanekkor ismertem meg az Éneklő Egyház által felkínált magyar gregoriánt és liturgikus kultúrát is. Ez utóbbi erősebb hatással volt rám. A magyar nyelvű gregorián megismeréséhez nagy impulzust adott egy papszentelés ünnepe az esztergomi bazilikában, azt hiszem 1991-ben, ahol megtapasztaltam, mit jelent a szkóla, a szép és rendezett liturgia, valamint az igényes liturgikus ének.

Papnövendék koromban javarészt értékes liturgikus kultúrával találkoztam, de a megújított liturgia keretében. Szerencsére találkozhattam a Graduale Romanum sok tételével, de az Éneklő Egyház népnyelvű liturgikus tételei és a népzsolozsma is a gyakorlatban kerültek közel hozzám. Ekkortájt kezdtem foglalkozni a középkori Magyarország liturgiájával. Minden rendelkezésre álló kutatást, szakirodalmat próbáltam egybegyűjteni, hogy otthon legyek a témában. Ezen a területen nagyon sokat jelentettek számomra a magyar liturgiatörténet kutatói, köztük témavezető professzorom munkássága, s a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékének és a Magyar Egyházzenei Társaságnak kutatásai, kiadványai. Furdalt  azonban a lelkiismeret, hogy érdemes-e időt, fáradságot szánni egy ilyen történeti témához, nem kellene hasznosabb dolgokkal foglalkozni, de ráéreztem arra, hogy a Katolikus Egyház történelmének és életének szerves része volt fél évezreden át a középkori liturgia. Ha más okból nem is, de az Egyház iránti tisztelet és szeretet, s az igazság keresése megköveteli a téma kutatását. A középkori és a római rítus megújult formája között azonban hiányzott a láncszem ismerete. Ez a láncszem a Trentói zsinatot követő római liturgia. Ennek tanulmányozásában akkor még nem mélyültem el, élő gyakorlati tapasztalatom pedig nem volt róla.

Amikor 2007-ben megjelent a Summorum Pontificum apostoli levél a római rítus hagyományos formájáról, kellemesen meglepődtem, éreztem, hogy olyan valamiről ír a Szentatya, ami közel áll a szívemhez és amire nagyon vágyódom, hogy megismerjem. Ekkor kezdtem el a hagyományos római mise tanulmányozását.  Ebben nagyon sokat segített egy esztergomi kurzus, valamint a XVI. Benedek pápa és a liturgia c. budapesti konferencia. Nagy hálával tartozom egy budapesti közösségnek is, amely a hagyományos rítus végzésére összpontosít, a Szent Mihály Laikus Káptalannak. Az első két csendes misémet rendkívül bátortalanul és félénken végeztem a Szent István Bazilika mellékoltáránál.  2008 augusztusában Rómába utaztam, hogy megszerezzem az 1962-es misekönyvet, és hogy eleven tapasztalatot szerezzek a Róma liturgikus tereiről, amelyeket addig kevéssé ismertem. 2009 nyarán Galántára kerültem esperes-plébánosnak. A plébániatemplom gyönyörű barokk főoltárral rendelkezik, az oltárépítmény 1800-ból, az oltárfelépítmény 1741-ből származik. Megmaradtak az elegáns vörösmárvány oltárlépcsők is. Ideális tér a „tridenti” mise végzésére. Ugyanezen év karácsonyán meglátogattam egy ifjúkori jóbarátomat szülőfalumban, s a beszélgetés során ráébredtünk, hogy mennyire összeköt bennünket a liturgia szeretete és a hagyományos római rítus megismerése utáni vágy. Rövidesen el is kezdtük a hagyományos rítusú mise begyakorlását. Időről időre pedig sor került egy-egy csendes mise bemutatására Galántán. Fokozatosan azonban a mise énekelt formája felé fordultunk és további ministráns társak is csatlakoztak. Így került sor 2010. nyarától  az első énekes misékre, azóta pedig több nagyobb ünnepen tartottunk hagyományos szertartású énekes misét. A régi rítushoz tartozó ünnepléseim közül, kiemelkedik az az ünnepi mise – missa sollemnis, amelyet a budapesti Egyetemi templomban vezethettem 2010. november 9-én, amikor a 375 éves ELTE ünnepségei voltak. Ebben a templomban szenteltek diakónussá, s ezért maga a helyszín nagyon sokat jelentett. Egyébként is gyönyörű liturgikus térről van szó. Ezt a misét kiemelte, hogy kiváló asszisztenciával, és szkólaszolgálattal volt bemutatva.

2011 első félévében minden hétfő reggel tartottunk énekelt misét a galántai plébániatemplomban, abból a célból, hogy a misevégzés és a ministrálás rendjét a lehető legszebben elsajátítsuk. Az egész félév során sikerült kitartani az elhatározásunk mellett. Most már hetente legalább egy alkalommal van mód a szentmise ünneplésére a „rendkívüli” s egyúttal hagyományos formában.

A hagyományos rítus megismerése engem személy szerint nagyon gazdagít. Plébánosi beosztásom folytán a liturgiák java részét a megújított forma szerint végzem. Úgy érzem, hogy éppen ezért a „tridenti mise” nagyon hozzásegít az egyensúlyhoz. A hívek részéről is pozitív fogadtatásban részesült a régi mise. Volt néhány alkalom, amikor a templom teljes közösségével ünnepelhettünk. Főpásztorom és paptestvéreim, bár kicsit tartózkodóan, de mégis barátságosan állnak a tényhez, hogy szeretem a hagyományos misét. Meggyőződésem, hogy a hagyományos forma ismerete, szeretete és végzése csakis segítheti az Egyház istentiszteletének méltó végzését. Köszönet és hála a Szentatyának, hogy bátorításával, útmutatásával segíti ennek a nagy kincsnek a megismerését, megőrzését, a római liturgia hagyományos formájának gyakorlását.