Schneider Trnavský és Kodály találkozása a Szent Miklós bazilikában 2018-ban

A Szent Miklós bazilika kórusa és orgonája Nagyszombatban

2018. június 10-én este a nagyszombati Szent Miklós bazilikában két zenei alkotás hangzott fel. Modern, XX. századi alkotásokról van szó,  a szentmiseáldozat bemutatásának hagyományos formájára szánt alkotásokról, amelyek új alkotásként is méltók a szent liturgiához.  Ráadásul két egykori diák, a Nagyszombati Érseki Gimnázium egykori  két növendéke és osztálytárs alkotásairól van szó. Felhangzott:

Mikuláš Schneider Trnavský (1881-1958): Missa in honorem sanctissimi Cordis Jesu (1949)

Kodály Zoltán: (1882-1967) Missa brevis / in tempore belli (1944/45)

A  Miešaný spevácky zbor - Tirnavia  - vegyeskar,  a Trnavský Komorný orchester  Bubnó Tamás karnagy  (Budapest) vezényletével adta elő a zeneműveket. A hangversenyt  Nagyszombat város, a Szlovákiai Bach Társaság, és a Fond na podporu umenia alap  szervezték. Fővédnöke Mons Orosch János érsek úr volt. 

A hangverseny alatt könnyen  el tudtam helyezni az alkotáskoat a régi rítusú szentmise keretében. Igazából ide tartoznak, erre születtek, itt van az igazi Sitz im Leben-jük. Rácsodálkoztam, hogy a korabeli emberek számára mennyire természetes volt az adott rítus, s ennek alázatos szolgálatában alkottak modernen és igényesen, de úgy hogy a zenei alapnyelvet a gregoriánt is ismerték és művelték.

Mater Tyrnaviensis - a Szent Miklós bazilika kincse

Ez a hangverseny nagyon tanulságos volt a szlovák-magyat együttélés és kapcsolatok szempontjából is. A karnagy  (Bubnó Tamás) és a szoprán énekese (Gulyás Hilda) személyében magyar közreműködők is voltak, miközben  a szervezők és közreműködők s a közönség javarésze szlovák volt. A zeneszerzők is életük végéig tartották a kapcsolatot, megbecsülték egymást. Mindezen élméyn és gondolat Nagyszombatban ért el, egy csendes nyári vasárnap este. Mennyire normális és természetes. Bízunk benne, hogy a két nemzet esetében is eljött a kölcsönös megbecsülés, kulturális értékek kölcsönös cseréjének és a keresztény gyökerek alapján való gondolkodásnak és építkezésnek az ideje.  Köszönet a szép hangversenyért.  Attila plébános

Egy hiánypótló és praktikus kötet

Gradulae Strigoniense

Egy hiánypótló, praktikus kötet: Graduale Strigoniense 

Gyakorlatias kiadvány

Egy gyakorlatias, könnyen áttekinthető, felhasználóbarát kötetben jelent meg a középkori esztergomi liturgikus úzus graduáléja, amelyből hozzáférhetők a szentmise latin nyelvű tételei az egész egyházi év, a temporále és szanktorále idejére.  (Korábban egyes kisebb kiadványokból, vagy a Bakócz-graduále átírásából volt énekelhető esztergomi gregorián)

A római-esztergom-i hagyomány alapján

Írásunknak, közlésünknek nem célja a kiadás alapelveinek ismertetése, ez egyébként is angol nyelven megtalálható  kötetben. Egyszerűen csak ÖRVENDÜNK, hogy hozzáférhető a teljes esztergomi graduále-anyag, s nem vagyunk többé kénytelenek a latin graduálét illetően csak nyugati kiadásokra szorítkozni. Nyilván a latin miseénekeket rendszeresen használó templomok száma  csekély a magyar nyelvterületen, de nyilván jelenleg egész Európában is. A latin nyelv és a gregorián ének zsinati dokumentumokban található szép dícséretei alig voltak hatásosak a széles gyakorlatot illetően. A népnyelvű gyakorlat is alig veszi figyelembe a liturgikus tételeket, általában helyettesítő tételek szólalnak meg, sok helyütt pedig az „énekeljetek amit akartok“ jelszó érvényesül.

Autentikus liturgiát, hiteles éneket, magyaros hagyományt

A Graduale Strigoninese világos tartalmat, egy hagyományos és nagyszerű éneknyelvet, egy jellemző liturgikus nyelvet jelentett egykor és kínál ma is. Megtanulása rendszeres gyakorlatot, állandó éneklést, szkólaéletet feltételez. Így tanulható, tartható életben. Világos referenciát is jelentenek szövegei a népnyelvű liturgia számára. Szerencsére magyar nyelven van lehetőség a graduale-tételek magyar nyelvű és egyszerű gregorián dallamokon való éneklésére is (Éneklő Egyház, Graduale hungaricum)

Köszönet

Az értékes munkáért köszönetet mondunk mindazoknak, akiknek fáradságos munkája nyomán megszületett: Szaszovszky Ágnes-átírás, Földváry Miklós István- kiadás, kommentár, és utószó. A kiadásban segédkeztek: Déri Balázs, Tóth Márta, Alácsi János Ervin, Enyedi Mózes

Graduale Strigoniense, Proprium de Tempore et de Sanctis (editio ad experimentum), (Monumenta Ritualia Hungarica, Series Practica V/a),  Argumentum,  ELTE- BTK, Ókortudományi Intézet, Latin Tanszék, Budapest 2017, 628 oldal, ISBN:978-963-446-0

Harminc éves az Éneklő Egyház, 2.rész

Még februárban született meg az előző bejegyzés ebben a témában. Nos december ötödikén Révkomáromban egy ünnepi ülésre is sor kerül a Népénektár jeles,  szép évfordulója alkalmából a plébánia nagytermében, adja hírül a Remény katolikus hetilap  47. száma. Örvendetes, hogy a sok-sok gond közepette marad még erő, kedv, akarat az egyházzene dolgaira. A liturgia mégiscsak hitünk szíve és középpontja. A szervezők kérdőívet is küldtek. Ennek kitöltése  hasznosnak bizonyult számomra. Egyrészt megláttam egyházközségeink állapotát a szent zene és ének területén. Egyfajta visszapillantást és értékelést is végezhettem, mennyire sikerült az Éneklő Egyház által kínált kincset a mindennapok és ünnepek során  felhasználni, átadni, kamatoztatni. Vannak e megfelelő körülmények hozzá, kántor, orgonista, előénekes, netán szkóla. Van-e megfelelő hangszer, orgona. Van-e nyitottság a mélyebbre, a liturgiához illeszkedőbb igényes énekkultúrára? Van-e ünneplési kedv közösségeinkben?

Elmondhatom, az elmúlt hat évben Galántán és környékén több mint száz példányt ajándékoztam el az Éneklő Egyházból. Szívesen adtam ifjú házaspároknak, bérmálkozóknak, elsőáldozóknak, de katekumeneknek és egyházi éneket szerető híveknek. Remélem, nem pusztán porosodik valahol a polcok mélyén...

Mi a helyzte Galántán, a Mátyusföld szívében?
 Galántán kiváló kántorunk van, aki nyitott az Éneklő Egyház által mutatott magyar gregorián útra, ugyanakkor a városban nagy hiányát érzem a szkólának. S valamiért nem és nem akar létrejönni, megszületni. Pedig egy magyar liturgikus szkóla komoly erősítést jelenthetne a magyar katolikus közösségnek. Galántán  egy új orgonára is szükség lenne, a jelenleg használatos digitális orgonapótlékot csak átmeneti megoldásnak tekinthetjük.

Galánta, chorus musicorum az üres orgonaszekrényekkel

Galántán sűrűbben alkalmazzuk az Éneklő Egyházat. Szinte minden ünnepkörben, és vasárnapi rendszerességgel is.  A nép bekapcsolódásához elengedhetetlenül szükség van a bátorításra, a tanításra és buzdításra, s  az énekek szövegét is érdemes kézbe adni. Vannak tételek, amelyek nagyon gyorsan elsajátíthatók, más tételekkel inkább küzködünk. A gregorián ének egyaránt illeszkedik a megújított rítushoz, de templomunkban rendszeresen használjuk a régi rítusú énekes szentmisékhez is. Egy évben kb. 10 alkalommal pedig Népzsolozsmát is végzünk. Figyelek azonban arra is, hogy a népénekek se vesszenek ki a gyakorlatból. Hálás vagyok a híveknek, hogy együttműködnek, s van bennünk nyitottság a komolyabb liturgikus énekkultúra felé.

Nemeskosút, Passió-énekesek Nagypénteken

Kosút község templomát is hat éve látom el oldallagosan liturgikus szolgálattal. Az orgona működésképtelen. Az énekléskultúra hanyatló állapotban. Egy kis reménysugarat azonban itt is látok, egy segítő fiatal házaspár személyében, akik szekvenciákkal, időről-időre kommúnió-antifónákkal, és válaszos zsoltár éneklésével segítenek. örülök, hogy van nyitottság bennük a tanulásra és a szolgálatra.

Tósnyárasd temploma

Tósnyárasd filiálist két éve szolgálom. Itt egy kiváló pozitív orgona van. Sajnos legtöbbször nincs ki játszon rajta. Az énekkultúra meg van rekedve népénekek egy szűk körén. Hiányzik egy magabiztos énekvezető és  orgonista. Újra és újra szembesülök, hogy nem hanyagolhatjuk el a kántorképzés témakörét. Sajnos 2009-től elmaradt a komáromi kántortanfolyam megszervezése.

Nemeskajal, orgona, mely feltámadásra vár

Nemeskajal község plébániáját is két éve adminisztrálom, itt azonban csak időről időre végzek szentmisét. A kóruson egy működésképtelen régi orgonapozitív vár remélhető feltámadására és jobb sorsára. Az egyházi ének helyzete az eléobb említett Tósnyárasdéhoz hasonló.

A Népénektár jubileuma kapcsán tett leltározásom tehát azt mutatja, hogy bőven van teendő. Ugyanakkor más most örvendhetünk némely gyümölcsöknek. A Népénektár nagy ajándék népünknek, s örvendek, hogy sokfelé a Kárpát-medencében használják.  Kívánom a jubiláló Népénektárnak, hogy még számos éven át kísérje és szolgálja a katolikus életet és nyilvános istentiszteletet!  Attila plébános galánta

Harminc éves az Éneklő Egyház Népénektár

Harminc év-tíz kiadás. Több évig tartó elméleti és gyakorlati előkészítés után 1985-ben látott napvilágot az Éneklő Egyház Római Katolikus Népénektár 1. kiadása a Szent István Társulat kiadásában. Harminc év eltelte után immár a tizedik kiadása van az üzletekben. Ezek a tények arról beszélnek, hogy van igény erre a színvonalas könyvre, hogy a magyar liturgikus gyakorlat sok helyütt befogadta, alkalmazza a Népénektár énekeit.

A Népénektár értékei:

- komolyan veszi a liturgiát, mint a liturgikus ének szövegkönyvét
- komolyan veszi a liturgikus megújulás igazi szándékait
- komolyan veszi a gregorián éneket, mint a római liturgia anyanyelvét
-komolyan veszi a magyar népénekkincsanyagát
- nem szakít a hagyományokkal, sőt életre kelti az alvó középkori liturgikus hagyományt is, beépítve azt a liturgikus évben
-komolyan veszi a népzsolozsma követelményét
-komolyan veszi a hívek liturgikus nevelésének követelményét
-nem a liturgikus szakítás logikátlanságára, hanem a liturgia folytonosságának   logikájára épít

Segéd- és kiegészítő anyagok a Népénektárhoz:

Orgonakönyv
Graduale Hungaricum c. kiadvány - kibővíti az ÉE anyagát, megmaradva annak stílusában és alapelveiben
Hanghordozók (kazetták és internetes anyagok)

A Népénektár recepciója
Erdélyben a Dícsérjétek az Urat című énekeskönyv és orgonaköny teljesen befogadta az Éneklő Egyház anyagát. Több szemináriumban, valamint a kántorképző kurzusokban is  nagyon komolyan vették és veszik  az Éneklő Egyház nyújtotta lehetőségeket is. A székesegyházak, plébániatemplomok, más templomok életében általában a helyi pap és kántor  liturgikus nevelésétől, gyakorlatától, együttműködésétől függ alkalmazása. Minden hely más lehetőségekkel tud élni. Nagyon fontos a megfelelő zenepedagógia, amivel betanítják. A legjobb tartalom sem biztosíték a sikerre,  ha nem megfelelő módszerekkel történik bevezetése.

Az én Éneklő Egyházam

Galántán, 1989-ben, egy kegytárgyakat árusító kis üzletben vettem meg az első Éneklő Egyházamat.

Alapvető tapasztalat volt felfedezése. Ezen keresztül nyílt meg nekem, 14 éves ministráns fiúnak a liturgia és a liturgikus ének világa. Éppen ebben az időben találkoztam az első taize-i és gitáros énekekkel is, főleg az érsekújvári ifjúsági találkozók segítségével. Ugyanebben az időben  egy papszentelés az esztergomi bazilikában, - amelyet az Éneklő Egyház énekei kísértek- alapvetően a komoly liturgikus kultúra felé fordított. Papnövendék koromban, Pozsonyban dr. Duka-Zólyomi Emese asszonynak köszönhettük, hogy erre az értékes énekkultúrára tanított minket egy évig, de nagy hála a pesti Központi Papnevelő Intézet akkori  énektanárának Tardy László karnagynak, aki ráaadásul a Gradulae Romanum kincseire is rányitotta figyelmemeet.  Huszonöt év óta az Éneklő Egyház állandóan kéznél van, s meghatározza mindennapi szent liturgiát. Nagy ajándék, öröm  segítségével ünnepelni. Az Éneklő Egyház igazi magyar liturgikus énekkultúrát teremtett. Büszkék lehetünk rá. Attila plébános Galánta