2013. október 25., péntek

Konrád atya emlékére

Szent István király ünnepének előestéjén találkoztunk. Ismételten meghívtál Pozsonyba, a rád bízott magyar hívekhez, misézzek, predikáljak nekik népünk fővédőszentjének ünnepén. Ez idén már a második meghívás volt részedről. Az első egy nagyböjti lelki nap megtartására szólt, szintén pozsonyi híveid részére. Kérted, hogy a rózsafüzérről készüljek. Nekem is nagyon jót tett a készület. A lelki nap visszahatott rám is. E két alkalommal találkozhattunk hosszú idő után, s egy kicsit bepillanthattam életedbe, szolgálatodba, lelkedbe. Bár egy faluból származunk, s mindketten a krisztusi papságban részesedtünk, de mégis ritkán találkoztunk. Mindkettőnk járta a maga útját, és végezte feladatait a szolgálati helyein. Gondoltunk egymásra ugyan imádságban, ugyanazért a szent ügyért fáradoztunk, de a találkozások elkerültek bennünket. De az idén Neked köszönhetően kétszer is találkoztunk, de nem sejtettem, hogy a földön egyben utoljára. Hogy kilenc nappal Szent István ünnepe után el kell köszönnünk Tőled.

Konrád atya
Kubovics János Konrád ferences szerzetes a falunkból származó papok sorába lépett, amikor 1998-ban Pozsonyban pappá szentelték. Kovács Vencel esztergomi főegyházmegyés pap, Dr. Miklós Antal székesfehérvári kanonok, Kubovics Tibor sao-paulo-i bencés szerzetes, áldozópap után következett a felszentelési sorrendben és az evilágból való eltávozásban is. S közben példát adott kitartani a hitben minden nehézségek közepette, s példát adott népünk szeretetében és szolgálatában is.

Kezembe veszem a fényképalbumot, az egyik képen diakónusként asszisztálok Konrád atya papszentelésén és elsőmiséjén. Még diákkoromban, amikor magamban dédelgettem a papi hivatás vágyát, az akkori Konrád testvér, ferences kispap hazalátogatása mindig nagy öröm volt számomra és újabb és újabb buzdítás a hivatásban való kitartásra. A Gondviselés ajándékának tekinthető, hogy éppen Konrád atya elmenetelekor egy mácsédi fiatal testvérünk belépett a papnevelő szemináriumba. Konrád atya átadta a stafétát.

Kedves Szülőfalum, egykor elbocsátottad fiadat a nagyvilágba, hogy tanuljon, készülődjön, dolgozzon, szolgáljon. Most a te Fiad visszatért hozzád megpihenni. Teste temetőd csendjében várja a feltámadást. Lelke reményünk szerint annál van, aki a mennyet és a földet teremtette, s aki Szent Fia kereszthalála és feltámadása által megváltott minket a bűnből és az örök halálból. Lelke nyugodjon meg az Atya házában és ölén, Jézus Szent Szívén és a Szentlélek fényében, a Szentháromság egy Isten boldogító színelátásában legyen része. Ezért fohászkodnak Konrád atya tisztelői, hívei, szülőfalunk népe imádságos szeretettel.

Józsa Attila esperes, plébános, Galánta

Dominus pars hereditatis meae

Beöltözés és első tonzúra

Alcantarai Szent Péter idei ünnepét különleges szép és mély eseménye tette  számomra emlékezetessé. Meghívást kaptam  egy közösségünkhöz kötődő testvérünk beöltözésére és első tonzúrájára, aki a Szent Péter Papi Testvériség bajorországi szemináriumában készül a papi hivatására.

Káptalanunk egyik tagjával utaztunk  erre az ünnepi eseményre. A pénteki út hosszadalmas és fárasztó volt, de este nyolc körül megérkeztünk Wigratzbad-ba. Az ünnep napján reggel olvasott szentmisét végeztem a kegytemplom kriptájának oltáránál, kispapunk és káptalani tagunk ministrálása mellett. Majd átutaztunk a Bodeni-tó szigetén fekvő Lindau városba, amelynek főtemplomában volt a főpapi szentmise, amelynek keretében  volt a reverendák megáldása,  és az első tonzúra.  A szentmisét Mons. Wolfgang Haas lichtenstein-i érsek végezte.

A szentmise Alkantarai Szent Péter ünnepéről  volt. A bevonulási menetben vonultak ak, a beöltözésre várók bal karjukon a reverendákkal, valamint a kispapok és a papság. A Kyrie után a celebráns francia és német nyelven szólt a szertartások jelentéséről és céljáról. Majd szólították a 11 jelöltet. Ezután a püspök megáldotta a reverendákat. A beöltözendők a sekrestyébe vonultak és magukra öltötték a megáldott ruhákat. Beöltözve, égő gyertyákkal jöttek a celebráns elé, aki megáldotta őket. Majd az első tonzúra következett. A püspök  mindekinek a hajából öt helyen kivágott egy-egy részt, megjelölve fejüket kereszt alakban a tonzúra jelével. Közben elhangzott: Dominus pars hereditatis meae et calicis mei, tu es qui restitues hereditatem meam mihi.  15. Zsoltár 15. Vers.

A tonzúra után a püspök karingbe öltöztette őket Induat te Dominus novum hominem qui secundum Deum creatus est in iustitia et sanctitate veritatis szavakkal.  Majd reverendában, karingben, égő gyertyával a kezükben vettek részt a szentmisén egészen a felajánlásig, amikor egyenként a püspök elé járultak és offerálták gyertyáikat.

A szentmisén a kispapok szkólája énekelte a gregorián énekeket. A templom nagy és kisorgonája felváltva kísérte az egyes cselekményeket. Az egész szentmise minden sietség nélkül, nagy nyugalomban történt. Minden egyes mozzanatot át lehetett élni. A jelek gazdagsága az elhangzott antifónák és zsoltárok kíséretében igazán lehetővé tette, hogy a kispapok és a jelenlevők is megértsék, átéljék  a szentmise nagyságát és a beöltözés és tonzúra jelentőségét.

Ahogy az egy régi rítusú közösségtől joggal elvárható, a főpapi szentmise assisztenciája rendkívül szép és pontos volt.  Hála Istennek, hogy vannak a világegyházban püspökök, akik nem ellenségeskedést szítanak a régi rítus ellen, hanem segítik azokat a közösségeket, amelyek ezt a rítust ünneplik, s tanújelét adják a rítus megbecsülésének.

A szentmise után ünnepi ebéd és találkozás következett a szeminárium ebédlőjében. Szombat délután hazafelé indultunk. Az úton idefele és hazafele is zsoltároztunk, s elmondtuk a rózsafüzért is, annak egyes titkait más-más szándékokra felajánlva. Megköszöntük Istennek a csodálatosan szép késő őszi időt, s hogy részt vehettünk egy  ilyen ünnepen és a Katolikus Egyháznak ily mély és gyönyörű főpapi miséjén. Az újmisés áldásért érdemes egy pár csizmát elkoptatni - mondják, de szerintem már a tonzúra és beöltözés szertartásáért is, - mi sem sajnáltuk erre az ünnepre rááldozott két napot és 1600 kilométert.

Imádkozunk, hogy Isten segítsége kísérje kispapunk lépteit és életét, a Boldogságos Szeplőtlen Szűz és Szent Péter pártfogása és oltalma legyen vele és mivelünk. Az alapításának 25. évfordulóját ünneplő egyházhű Szent Péter Papi Testvériséget pedig tartsa meg és gyarapítsa, munkáját gyümölcsöztesse a Gondviselő Isten.

Attila plébános

2013. október 15., kedd

Ámen. Ámen.

Zaklatott lélekkel érkeztem újfent Sümegre. A mindennapok sűrű gondjai két kézzel markoltak belém, sorba állítva az érveket, miért is nem alkalmas ez az időpont. Ismerős volt a helyzet, már-már mosolyogtam is rajta. 4 évvel ezelőtt itt megfordult az életem. Sok kérdésem volt, kételyem, tévhitem, melyeket igazítani vágytam. Kaptam válaszokat, másféléket mint amire számítottam, mégis rend lett. Igazából máig sem értettem meg, ez hogyan történt. De a kérdések elhagytak…

Ahogy a kolostor ajtaját megláttam, elérzékenyültem. Balázs atya olyan hirtelen megjelent, mintha már órák óta az ajtóban állt volna minket várva. Mosollyal és szelíd tekintettel terelgetett egyre beljebb, mintha csak azt mondaná: „szálljatok fel a bárkára, most átmegyünk egy kicsit a túlsó partra.” A vaskos ajtót bezártam magam mögött, végre szabad vagyok…

Immár 4 éve egyre több barátot, ismerőst, családtagot hívunk ide. Káptalanunk kis missziója ez, és egyúttal éves lelkigyakorlata is. A téma Balázs atya szavaival élve „mindig a helyzettől függ,” most sem volt ez másképp. Eleinte ezen mindenki csodálkozik és csak utólag érti meg. Miután megjöttek a válaszok. Néha egyenesen a szemünkbe néz, sóhajt vagy mosolyog, néha pedig azon kapom magam, hogy megkérdezem: honnan tudhatta…

Most azt feszegetjük, mi az egyértelmű és mi nem az. A „Semmi” nem szorul magyarázatra, ha a „Semmi” lenne a „Valami” helyett, kérdés sem lenne. A „Létezés” viszont kérdéseket vet fel, mely egyidős az emberiséggel, a „Teremtésig” nyúl vissza. Miért is? Vagy helyesebben „Kiért” is? Általa, Érte, Vele és Benne: teremtés, születés, öröklét, s mindez szeretetből a Szeretettől. Megtudjuk a miérteket, próbáljuk felfogni az időn felüliséget és, hogy Jákob lajtorjája Krisztusról szól, ki az Istentől elszakadt embert Istennel újra összeköti: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” Majd felhangzik Pilinszky írása „A kisember és a kispolgár,” a „Mindenség”-re való nyitottság szemben a tudat alá szorított és be nem vallott „Mindenség”-gel, s annak démoni következményeivel. Majd a számomra is oly kedves Graham Greene: Hatalom és dicsőségéből halljuk egy elesett pap halála előtti megrendült „Ébredésének” szózatát. Nemcsak fennkölt, de egyszerű is. Látszólag intellektuális filozófia, valójában nyelv fölötti nyelv, mely átszűrődik a Bábeli tornyot megelőző időkből…

Napokig hallgatnánk. A tanítást csak az imádság váltja fel: Laudes, Szexta, Vesperás - a szent zsolozsma, az Egyház ősi imája magával ragadja azokat is, akik csak itt ismerték meg, vagy hallották énekes magyar gregorián tételekkel. Bertalan testvér elkísér minket Sümegcsehire a Newman templomba, megnézzük Dobszay tanár úr sírját és Udvardy Erzsébet emléksírját is majd Keresztutat végzünk. Paszkál atya pedig csendesen gyóntat. Az élet lüktetése megváltozik, már nem az ima szakítja meg a valóságot, a valóság átfogalmazódik, illetve irányt vált. Egyszerre létezünk két világban. Jézus az Atyánál is volt és a világban is az apostolokkal. Mikor a világba közölt valamit, így kezdte „Bizony, bizony, mondom nektek,” de a fordítás helyesen egy befejezés, egy az Atyának mondott „Igen” és a rákövetkező üzenet az Atyától: „Ámen, ámen. Mondom nektek…” már értem.

Balázs atya néz és mosolyog. Nem szólunk, feleslegesek a szavak. A folyosón még kezet rázunk és búcsúzunk. A vaskos ajtó most nyitva van, még nem zárul be mögöttünk. Esik az eső, a kolostori dombról lefolyó víz az utcát tisztára mossa előttünk. Mielőtt elindulnánk, a Szent István tér végéről még egyszer visszatekintünk.  Ámen, ámen…

(Matusek I.)

2013. október 7., hétfő

Visszatekintés a nyárra

Blogunk kedves látogatói bizonyára tapasztalták, hogy a legutóbbi bejegyzésünk június 25-én keletkezett. Egyedül a szentmisék időpontjain mutatkozott meg az életjel káptalanunk körül. Talán többen gondolták, hogy, úgy látszik elfogyott a lelkesedés és a kitartás közösségünkből. Minden jó dolog körül egyébként is kulcskérdés a jóban való kitartás és megmaradás. Káptalanunk esetében nem a lelkesedés és kitartás hiányáról van szó. Inkább arról, hogy mindegyikünk nagyon elfoglalt, hiszen intenzíven éli papi vagy családos hivatását, mindennapi munkáját és részt vesz egyházközsége életében is. Az én papi életem és káptalanunk tagjaié sem zajlik kizárólag a régi rítus keretei között. Ugyanakkor továbbra is nagyon örülünk és lelkesedünk minden alkalomnak, amikor a régi rítus szeretetében is találkozhatunk. 

Visszatekintve a nyári időszakra az alábbiakban foglaljuk össze tevékenységünket:
  • Keresztelő Szent János születésnapját zsolozsmával és szentmisével ünnepeltük meg. Az énekes zsolozsmát a nagymácsédi plébániatemplomban imádkoztuk el. 
  • Káptalanunk három tagja elkísért a szombathelyi liturgikus táborba, ahol három csodálatos napot töltöttünk. Az esztergomi zsolozsma megismerésének és imádkozásának szenteltük mi is ezeket a napokat. 
  • A régi rítus szerint megkereszteltem Tamás János kisfiút, aki káptalanunk egyik családjába születt be negyedik gyermekként. A keresztelő után a család kérésére missa cantata volt a nagymácsédi templom Szent Kereszt oltáránál. A család meghívására szép délutánt és estét töltöttünk együtt, amelyet az esztergomi vasárnapi vecsernye és kompletórium imádkozásával koronáztunk meg. Kérjük Aquinói Szent Tamás és Keresztelő Szent János könyörgését számukra. 
  • A nyári hónapokban 10 szentmisét tartottunk az ősi rítus szerint, pl. Havas Boldogasszony napján, Urunk színeváltozásán, s Nagyboldogasszony ünnepén is. 
  • Esztergomi kirándulás, vacsora és baráti találkozás volt Peter papnövendékkel, aki a Szent Péter Papi Testvériség (FSSP) németországi szemináriumában elvégezte az első bevezető évet.
  • Aszisztencia - szolgálat szeptember 8.-án délelőtt a máriavölgyi kegyhelyen szeptember missa sollemnis alkalmával. Celebráns egy fiatal, doktoranduszi tanulmányait végző pap, Viliam atya volt a nyitrai egyházmegyéből.
  • Aszisztencia – szolgálat szeptember nyolcadikáról kilencedikére virradóra a felsőcsallóközi Szentantal kegyhelyen. Missa sollemnis amelyet Károly atya celebrált, László atya nagyszerű orgonálása és a szentantali szkóla csodálatos éneke mellett, s amelyen a szubdiakónusi szolgálatot láttam el. 
  • Szeptember 14-én, a Szent Kereszt Felmagasztalásán missa cantata a galántai plébániatemplomban, megemlékezve a Summorum Pontificum apostoli levél hatályba lépésenek 6. évfordulójáról
  • Szeptember 15-én Missa cantata a szlovák hívek nagyszámú részvételével a galántai plébániatemplom Fájdalmas Anya oltáránál. 
  • Requiem mise Ft. Konrád ferences atyáért, aki szülőfalunkból Nagymácsédról származott, s nemrég hunyt el az Úrban.
Blogunk Olvasóitól egy fohászt kérünk közösségünk számára. Szívből köszönjük. Attila plébános