Peregrinatio Fidei - a „hit zarándokútja”

Úton vagyunk. Jelképesen és valóságosan egyaránt. A katolikus ember számára ez az „úton járás”, a lét átmeneti időszaka az örök Haza felé, mely a zarándoklatokban nagyon jól kifejeződik. Az ember az úton elgondolkodik az Élet felől és szemlélődése az Igazság felé fordul. A zarándoklatok ezért a Hit megerősödésének nagyon jó alkalmai. Számtalan ismert megtérést, csodás gyógyulást sorolhatnánk fel, mely Európa ismert zarándokhelyein történtek. 

Ezért különös öröm számunkra, hogy a Hit Évének kezdetén, testvérközösségünk a Szent Mihály Laikus Káptalan is zarándoklatot szervez Mátraverebély-Szentkútra Szent Mihály főangyal napja alkalmával. A Hit Évének kapujában sajátos módon, a római rítus rendkívüli formájával, és meggyőződésünk szerint is az új evangelizáció alkalmas eszközével várják a zarándokokat zsolozsmára és főpapi szentmisére, melyet Dr. Varga Lajos váci segédpüspök mutat majd be. A programmal kapcsolatos bővebb tájékoztatást az ez alkalomra készített weboldalon, a peregrinatio.hu oldalon lehet olvasni. 

Ezt a hagyományteremtő szándékot szeretnénk mi is legalább lelkiekben támogatni. Ezért ugyancsak szeptember 29-én Galántán 2 alkalommal is csatlakozunk a zarándokok hitbeli megerősödéséhez és megújulásához 2 régi rítusú szentmise bemutatásával a magyar és szlovák hívek nem kis örömére.

Hogyan kezdjük el?

Több helyről is érdeklődtek már hívek, hogy szeretnék, ha idővel az ő plébániájukon is rendszeresen lennének szentmisék a római szertartás rendkívüli formájában. Hogyan is elkezdeni a felkészülést erre a pillanatra? 

Nem pusztán külső forma 

A szentmise nem pusztán egy külsődleges cselekmény. A Katolikus Anyaszentegyháznak nagyon mély tanítása, szilárd hite van a szentmiséről és az Oltáriszentségről. Hitigazságok tartoznak az ünnepléshez. Szükséges e hitigazságok hívő ismerete, tanulmányozása, hívő megvallása. Természetesen maga a liturgikus ünneplés is bevezet ezekbe a hittitkokba, megerősít azokban, külső formákkal kifejezi, amit az Egyház hisz és vall.

Türelemmel
A rendkívüli forma iránt érdeklődők először is legyenek türelemmel, hiszen elsősorban szükségük van helyben egy olyan áldozópapra, aki megértette a Szentatya szándékát, a rendkívüli forma jelentőségét és hajlandó is megtanulni, elsajátítani az ősi mise szertartásait, lelkületét, szövegeit. Addig is időről időre más helyszíneken tapasztalhatják meg az ősi formát.

Imádsággal
Nagyon ajánlja egyházunk a zsolozsma imádkozását. Ehhez kell egy alkalmas zsoltárkönyvet találni. A magyarul imádkozó híveknek mindenképpen ajánlom az római-esztergomi zsolozsmára épülő nappali zsoltárkönyvet (Diurnálét) és éjszakai zsoltárkönyvet (nokturnálét), vagy a középkori pálos hagyományon épülő latin-magyar zsoltárkönyvet. Kezdőknek a Népzsolozsmák c. kötet is kiváló kiindulópont lehet, vagy az Éneklő Egyház imádságoskönyv Népzsolozsmái is. Magyar nyelven ezek közelítik meg legjobban a hagyományos római zsolozsmát. A zsoltárok recitálása egyébként is nagy támasza a személyes lelkiéletnek, de a liturgikus imádságkultúrának is. A zsoltárokat imádkozhatjuk egyénileg, családban, kisebb közösségekben. A zsoltárok imádkozását kiegészíthetjük az egyház által jóváhagyott rózsafüzér és litániák, valamint a katolikus imádságkincs imádkozásával. Imádságos lelkülettel készülődjünk a szentmise ünneplésére és hálaadásunk se maradjon el.

Tanulással, tanulmányozással
Az áldozópapnak is időre van szüksége, hogy megtanulja a szentmisét és ministránsait betanítsa, felkészítse, bevezesse a ministrálás művészetébe és titkába. Csak buzdíthatom a híveket, hogy imádkozzanak ezért a papért és szolgálatáért. Az áldozópap mellett alkalmas templomot, oltárt és időpontot is kell majd találni. Egymásra kell találni azoknak a híveknek is, akiket egyesít a szentmise rendkívüli formájának szeretete. Addig is, míg ezek a külső körülmények összeállnak, mindenki ismerkedhet a rá váró feladatokkal, szent szövegekkel, énekekkel, a liturgikus tér és mozgás szabályaival. Ma már elég sok segítséget lehet találni elektronikus formában is és könyvekben is. A tanulmányozáshoz a praktikus próbák is hozzátartoznak.

Rendszerességgel
Ha a ministráns- és énekpróbák után az áldozópap által kitűzött időben el kell kezdeni az ünneplést. A rendszeresen megtartott időpontok és alkalmak nagyon segítik mind az áldozópapot, mind a ministránsokat, a kántort, a szkólát a méltó ünneplés megvalósításában. A rendszeres időpontok mellett, jó, ha rendszeresen egy adott miseformát végzünk és elsajátítunk.

Tervezettséggel
Tervezzük be a szentmisék időpontjait. Jó, hogyha van felelős személy az énekrendért, a hívek részvételét megkönnyítő éneklapokért, vagy könyvekért. Szükséges, hogy az asszisztenciának is legyen vezetője. Át kell tekinteni vannak e megfelelő kellékek, tiszta és szép ruhák, könyvek a szentmise ünnepléséhez.

Igényességgel és kitartással
Többen fellelkesednek, de lelkesedésük lelohad, amint az áldozatról van szó. A rendkívüli forma nemcsak, hogy igényes, de áldozatos és kitartó lelkületet követel meg.

Búcsúvasárnap régi rítusú misével

Szent István király a galántai templomok védőszentje. Az eredeti templomé is, amely a mai Papdombon állt, s amelyről részletes leírást közöl 1781-ben a Batthyányi-féle egyházlátogatási jegyzőkönyv. Szent István olatalma alatt áll az 1800-ban megáldott és 1805. szeptember 29-én ünnepélyesen felszentelt új plébániatemplomunk is. A búcsúvasárnap alkalmából két nagymisét tartottunk a római rítus rendkívüli, s egyben ősi és hagyományos szertartása szerint templomunk főoltáránál. Miért is éppen ekkor és itt? 

A főoltár művészi értéke és rangja
Az első megfontolás a tridenti mise mellett az volt, hogy templomunk történetében a főoltár kőépítménye szent ereklyékkel ellátva és tabernákulummal felszerelve egy biztos, változatlan, szilárd pont. Az idők folyamán a templomot szépítették, újították, de a főoltárhoz senki sem mert romboló szándékkal nyúlni. Méltó, hogy a templom védőszentjének ünnepén, az ő tiszteletére felszentelt oltáron mutattassék be a mise. Sőt meggyőződésem szerint templomunknak mind a mai napig a főoltár a rendes és legrangosabb oltára. Az elmúlt 44 év alatt ugyan behelyeztek a szentélybe ún. szembemiséző asztaloltárokat, ezek azonban csak pár lépésre állnak a főoltártól, nincsenek rendesen felszentelve, ereklyékkel ellátva, az elmozdítható oltár kategóriájába tartoznak, és nincsenek lépcsővel sem kiemelve. A megújított szertartás előírásait tanulmányozva is elmondhatjuk, hogy a galántai templomunkban feleslegesen voltak bevezetve a szembemiséző oltárasztalok, mert az eredeti főoltár nemcsak hogy művészi értékű és felszentelt oltár, hanem ráadásul nagyon közel van a templomhajóhoz, egyáltalán nem akadályozza a hívek figyelmét, s a szentmisében való részvételét. A jövőben kívánatos lenne, ha megérik rá a helyzet, hogy ismét a templom főoltára vegye át az őt megillető méltó szerepet. Ehhez azonban meg kell érnie a belső gondolkodásnak.

A hívek kérése
A régí rítusú mise mellett döntöttem azért is, mert a szlovák hívek részvételével még nem volt régi rítusú szentmise és kérések érkeztek felém részükről, hogy szívesen részt vennének a hagyományos szentmisén, ahogy ez a magyar közösségnek már megadatott. A magyar hívek már több alkalommal megtapasztalták vasárnap is a tridenti mise szépségét. Részükről is sokan kifejezték örömüket, hogy időről időre van lehetőség így ünnepelni a szentmisét.

Az ünnep előkészítése
Egy ilyen ünneplés előkészítést igényel. A szlovák hívek részére prédikációsorozat előzte meg azt az ünnepi alkalmat. Gondosan elő kellett készítenünk a szentmisefüzetet, a latin és szlovák tételekkel. A 8 oldalas füzetecske tette lehetővé, hogy valóban mindkét szentmisén zengjen az ének. Az asszisztencia begyakorlást, a szentáldozás módja tájékoztatást igényelt. Természetesen a miséket meghirdettük a plébánia hírlevélben, a templomi hirdetésekben is.

Az ünnep tapasztalatai:

1. A hívek nem szöktek meg a tridenti mise elől, nagyon szép számban eljöttek. A templom megtelt, mindkét misén kb 250-280 résztvevővel számoltunk. A szentáldozáshoz mindkét misén 120-130-an járultak. 
2. Nagyon szépen zengett az ének, a kiváló orgonistánknak és az előkészített füzeteknek köszönhetően, s hogy nálunk a hívek éneklőkedve nem veszett ki. 
3. A latin-szlovák nagymise 1 óra 20 percet tartott, a latin-magyar 1 óra 30 percet, de itt Szent István-szekvenciát is énekeltünk. 
4. A szentáldozás során egyáltalán nem jelent problémát a hívek letérdelése. Ugyan lassabban történik az áldoztatás, mintha állnának, de ez idő alatt alaposan kiénekelhetik magukat a résztvevők. Egyáltalán a tridenti mise alatt sok szép ének hangozhat el, természetesen a liturgia szabályainak megfelelően! 
5. A hívek visszajelzéseket küldtek az ünnep után. Akadt természetesen, akinek az egész idegen volt, de az elmúlt 40-50 év tükrében ezen nincs is mit csodálkozni. Több visszajelzés érkezett, arról, hogy milyen magasztos, felemelő volt a szentmise, hogy örülnek neki és hogy alig volt kedvük hazamenni a miséről. Két fiatal sms-ben köszönte meg a szentmisét.

Benedictio navis

Egy plébános életében sokféle áldás és szentelmény kiszolgáltatására kerül sor. Ilyen alkalmakkor rácsodálkozunk az áldó imádságok szépségére, a hit és az élet kapcsolatára. Szerencsére az áldásoknál is lehet használni a hagyományos imádságokat, szertartásokat a Rituále Romanum szerint, amelynek a legújabb időkig voltak helyi változatai is, mint pl. a Rituale Strigoniense – az Esztergomi Rituále.

A hagyományos szertartású áldások közül már kétszer megtapasztaltam a gyakorlatban a a szenteltvíz-készítés gyönyörű vízkereszti szertartását. A Rituale Strigoniense imájával áldottam meg egy restaurált klasszicista szekrénybe épített új mechanikus orgonát a somorjai plébániatemplomban. Egy faluvégi festett pléh-Krisztus keresztet is hagyományos szertartással áldottam meg Bősön. S legutóbb egy sétahajót, és 5 csónakot Galánta közelében.

Nyers fordításban közlöm az áldás szövegének egy részét blogunk olvasóinak, kívánva hogy nyári utazásaik, hajózásaik közepette részük legyen a kért oltalomban.

V. Segítségünk az Úr nevében.
R. Aki az eget és a földet alkotta.
V. Az Úr legyen veletek.
R. És a te lelkeddel

Könyörögjünk.

Légy kegyes, Uram, a mi esedezéseinkhez, és + áldd meg ezt a hajót a te szent jobboddal és mindazokat akik ebben utaznak: miként méltóztattál megáldani a vízözönön járkáló Noé bárkáját: nyújtsd nekik, Uram a te jobbodat, miként nyújtottad a tengeren járó Péter apostolnak, és küldd szent Angyalodat a mennyből, aki megszabadítsa és megőrizze azt mindig mindennemű veszélytől, mindazokkal, akik rajta lesznek: és szolgáidat- elűzvén tőlük a szerencsétlenségeket- a mindig óhajtott kikötőbe, nyugodalmas úttal segítsd….

Bánatos szívvel az Úr előtt

Ma reggel csendes misét végeztem a régi rítus szerint templomunk oltáránál. Gyászmisét választottam a közelmúltban elhunyt ismerősökért, hívekért imádkozva. Szintén a nap folyamán elvégeztem a gyászszolozsmát is a meghalt hívekért. Reggel még nem sejtettem, hogy délután milyen hírrel szembesülök. Az internetről tudtam meg egy szerzetes növendék, egy fiatalember, Vince testvér és édestestvérének tragikus halálhírét. Ezek szerint reggeli imádságomban már ők is benne voltak.

Látom magam előtt Vince testvér arcát, amint ül az előadóteremben. Hétről hétre. Sosem hiányzik. Látom ahogy jegyzetel. A szünetben mindenki kimegy, ő bennmarad, beszélgetünk sok mindenről. A szemináriumi gyakorlatra is bejelentkezett. A régi rítusú mise latin szövegeit olvassuk. Készülődés valami nagyon fontosra, valami nagyon szépre, az örökkévalóságra is... Tanítás után többször is együtt bandukolunk a Káptalan utcán keresztül, én a magyarajkú tanár a városi buszra és aztán vonattal haza, ő a szlovák fiatalember, szerzetes pedig haza a kapucinus kolostorba. Tanár és diák, magyar és szlovák, egyházmegyés pap és szerzetes, testvérek Krisztusban. A kolostor mellett szétválnak utaink. Mégis ugyanahhoz a Krisztushoz kötődik életünk.

Kedves Testvérem, bánatos a szívem elmeneteleden. Egy újabb Requiem bemutatására készülök, Érted és édes Testvéredért. Esedezve sok sok keresztény katolikus testvéretekkel együtt a boldog örök életet attól, aki azt egyedül megadhatja, aki maga a Feltámadás és az Élet. 

Nyugodjatok békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen.

A Summorum Pontificum hatása életemben

Immár öt év telt el a címben említett apostoli levél megjelenése óta. A római rítus korábbi és hagyományos formája kapott tág lehetőséget általa. Milyen hatással volt rám és papi életemre ez a pápai dokumentum?

1. Bátorító hatással volt rám, s nagyot lendített azon, hogy a régí rítusú szentmisét megtanuljam. Sajnos erre sem a papnevelő intézetekben, sem a gyakorlati életben nem volt addig lehetőségem. 

2. Segít, hogy fokozatosan kiiktassam a gyakorlatból mindazokat a dolgokat, amelyek rossz berögződöttségekből, divatok hatásából, vagy kompromisszumokból származnak. El kell ugyanis ismernem, hogy a liturgia szeretete és tanulmányozása ellenére nem egy rossz szokás berögződött celebrálásomba, magatartásomba. Sokszor kellő ismeretek híján, vagy félinformációk alapján. 

3. Beszereztem vagy ajándékba kaptam a régi rítus celebrálásához szükséges misekönyvet, rituálét, breviáriumot, oltártáblákat. 

4. Előkerültek, s a munkaasztalomra kerültek a régi rítushoz szükséges segédkönyvek, mint pl. a Szunyogh-misszále, Graduale Romanum, Liber usualis, Graduale Hungaricum, Éneklő Egyház, Lectionarium, Graduale Strigoniense, Missale Strigoniense és hasonló kiadványok. 

5. Feléledt az érdeklődésem a skolasztikus dogmatika, erkölcsteológia iránt. 

6. Megalakult környékünkön a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan, amelynek tagjai szívesen segédkeznek a régi rítus szolgálatában, igyekeznek azt megismerni, s azzal másokat is megismertetni. A Káptalan tagjaiban segítőket, barátokat kaptam. 

7. Megszilárdult a hétfő reggeli régi rítusú mise, amely egyúttal alkalmat nyújt arra, hogy a káptalani tagok rögzítsék a ministrálás és asszisztálás rendjét. Rendszeres celebrálás nélkül lehetetlen megismerni, megtanulni a régi rítust és elmélyülni benne. 

8. Elkészültek a latin-magyar, latin-szlovák misefüzetek, amelynek segítségével a hívek tanulmányozhatják és követhetik a régi rítusú misét. 

9. Elkészítettem nagyon sok ünnep szöveg- és énekanyagát, ezek számítógépben és nyomtatva is rendelkezésre állnak. 

10. Néhány alkalommal vasárnapi nagymise idején a hívek nagyszámú részvételével ünnepeltük a régí rítusú szentmisét. Sok visszajelzés érkezett a régi rítusú mise nagy hatásáról és szépségéről. 

11.A köznapokra eső parancsolt ünnepeken van régi rítusú szentmise templomunkban. 

12. Segíthettük a régi rítus megismertetését más egyházközségekben is és a szlovák nyelvű terület felé is. 

13. Sok tapasztalatot nyertem a régi és a megújított szertartásrend tekintetében. Egyfajta lelkiismeretvizsgálathoz és korrekcióhoz segít ez a tapasztalat. 

14. Még nagyon sok mindent kell megtanulnom, elsajátítanom, megértenem. Nemcsak liturgiai kérdésről van ugyanis szó csupán. 

Köszönet a Szentatyának a Summorum Pontificumért! S köszönet mindekinek akitől tanulhattam az elmúlt években.

Józsa Attila plébános

2007.07.07 - A Summorum Pontificum nyilvánnosságra hozásának napja

2007. július 7-én Őszentsége, XVI. Benedek pápa kiadta a Summorum Pontificum kezdetű motu propriót. Ezzel a törvényerejű rendelkezéssel a pápa biztosította a papok és a hívek számára a jogot az 1962-es, Boldog XXIII. János pápa által kiadott misekönyv szerinti liturgiához és a korábban kiadott rituáléhoz. Erről a számunkra –és minden bizonnyal az egész Egyház számára- fontos dokumentumról szeretnénk megemlékezni egy rövid idézettel Castrillon Hoyos bíborostól, aki akkor az Ecclesia Dei pápai bizottság elnöke volt : 

Castrillon Hoyos bíboros

"A Summorum Pontificum „nem olyan adomány, mely kizárólag azoknak szólna, akiket „tradicionalistáknak” neveznek; nem, ez adomány az egész katolikus egyház számára. És ezt a szabadon felajánlott adományt a Szentatya nyújtja az Egyháznak a plébániák alkotta csodálatos struktúrája által azokban a templomokban, ahol a papok és a káplánok az Eucharisztiát celebrálják. Krisztus helytartójának akaratából nekik el kell fogadniuk azoknak a híveknek a petícióit és kéréseit, akik ezt a misét kívánják, és biztosítaniuk kell számukra. S még akkor is, amikor nincs sem specifikus kérés, sem folyamodvány, lehetővé kell tenniük, hogy mindenki hozzájuthasson az Egyház régi liturgiájának e kincséhez. Ez a motu proprio elsőrendű célja: a spirituális és teológiai gazdagság. A Szentatya azt akarja, hogy ez a miseforma rendszeressé váljon a plébániákon azért, hogy ilyen módon fiatal közösségek is megbarátkozzanak ezzel a rítussal” / E szavakat Hoyos bíboros 2008-ban mondta, a Daily Telegrapf 2008. június 14-én hozta le. Mi Geffroy, Christophe: XVI. Benedek és „a liturgikus béke”, Budapest, 2011, könyvből idéztük./