2012. január 25., szerda

Preparatio ad missam

A szent ruhák felöltésekor mondott papi imádságok

Az ember életében nagyon fontos szerepe van a készülődésnek. Attól függően, hogy milyen fontosnak tartunk egy eseményt, annak függvényében a készülődésünk is intenzív, alapos, vagy olykor felületes, hanyag. Sokszor maga a készülődés magában hordozza az eseményből fakadó örömöt, reményt, a benne való elmélyülést. A szentmisére készülődő papnak is üdvös, ha a bemutatandó áldozatra felkészülve elimádkozza azokat az imádságokat, amelyek a misekönyvben találhatóak. Az előkészületi zsoltárokon (83., 84., 85., 115. és a 129. zsoltárok) kívül azokat az imádságokat akarjuk bemutatni, amelyeket a pap akkor imádkozik, amikor a szent ruhákat magára ölti. Ebben P. Jávor Egon O. S. B. 1964-ben, Rómában kiadott VASÁRNAPI MISEKÖNYV-ére támaszkodunk. 

A vállkendőt (humerale) a pap először a fejéhez érinti, majd a vállára teríti. Az „üdvösség sisakjá”-nak jelképe (Ef 6,17). A pap, a fejéhez érintve így imádkozik: „Helyezd Uram, fejemre az üdvösség sisakját, hogy ellenálljak az ördög támadásainak.” 

A miseing (alba) fehér, nyaktól bokáig omló hosszúujjú ing. A felöltésekor mondott ima szövege: „Tégy fehérré Uram, s tisztítsd meg szívemet, hogy a Bárány vérében fehérre mosva az örök jutalom részese lehessek.” 

Az öv (cingulum) rojtos végű, erős zsinór, amellyel a pap a derekán összefogja a miseinget. Azt jelképezi, hogy féken tartsuk a szenvedélyeinket, és hogy tiszták, lelkileg erősek maradjunk. Megkötésekor ezt imádkozza a pap: „Övezz körül Uram, a tisztaság övével s oltsd ki tagjaimban a szenvedély tüzét, hogy megmaradjon bennem a mértékletesség és tisztaság erénye.” 

A manipulus a miseruha anyagából készült kb 10cm széles, 50cm hosszú ruhasáv, melyet a pap bal alsó karján hord a szentmise alatt. Elnevezése a „manus plena”-ból (telt kéz) ered. Szimbóluma a munkával és szolgálatkészséggel telt kéznek. Az üdvösséget ugyanis csak türelmes munkával és alázatos szolgálatkészséggel nyerhetjük el. A felöltésekor mondott ima szövege: „Engedd viselnem Uram, a könny és a fájdalom manipulusát, hogy majd ujjongással fogadhassam munkám jutalmát.” 

A stóla a miseruha anyagával azonos kb 12-15 cm széles, 2-2,5 m hosszú ruhasáv. A pap a miseing fölé a vállára veti, lelógó két végét a mellén keresztezi, s a derekán a cingulum szabad végével megerősíti. A következő imádság elimádkozása közben veszi magára a pap: „Add vissza Uram, a halhatatlanság ruháját, melyet az ősszülők bűne miatt elveszítettem, s bár méltatlan vagyok, hogy szent szolgálatodat végezzem, engedd mégis, hogy elérjem az örök boldogságot.” 

A miseruha (casula) a fent említett liturgikus ruhákat elfedő, felső ruha, hátán jellegzetes keresztdíszítéssel. Felöltési imája: „Te mondtad Uram: az én igám édes és az én terhem konnyű; add, hogy úgy viseljem ezt a ruhát, hogy elnyerjem kegyedelmedet.” 

(Felhasznált irodalom: P. Jávor Egon O. S. B. 1964-ben, VASÁRNAPI MISEKÖNYV, Róma, 1964)

Gál István

2012. január 23., hétfő

Újévi olvasmányok 2.

HESEMANN Michael: Az első pápa. Régészek Péter apostol nyomában. 
Szent István Társulat, Budapest, 2011

Karácsony előtt jelent meg ez a könyv, amelynek eredetije németül látott napvilágot 2003-ban. A magyar fordítás Dr. Diós István munkája. A könyvre a www.magyarkurir.hu hírportál hívta fel a figyelmemet. Miután január elején sikerült megszereznem nekiláttam olvasásának. Bizony nehéz volt letenni, megszakítani az olvasást, s annál jobb folytatni.

A könyv címlapja
Hogy miről is szól a könyv? A könyv hátsó borítóján lévő ismertetésből idézzünk pár sort: „Vajon történelmi személy volt-e az apostol, s létezik-e tárgyi bizonyíték erről szülőföldjén? Mennyire megbízhatók az evangéliumok elbeszélései? Vajon Péter valóban elhagyta Palesztínát, és ha igen, miért? Mit tett Rómában, és igaz-e a vértanúságáról szóló hagyomány? Miről tanúskodnak a róla elnevezett bazilika alatt folyó ásatások? Valóban az ő földi maradványait találták meg a régészek? Hesemann a tények módszeres felkutatásával és csoportosításával logikai úton olyan következtetésekre jut, melyek a téma szakértőit is meglephetik, az első kereszténysége iránt érdeklődőket pedig egyenesen lenyűgözhetik. Ezek alapján ugyanis az első pápáról szóló kétezer éves hagyományról kiderül: igaz – és történelmi ténynek tekinthető!” Ennyit a könyv ismertetőjéből. 

Hesemann bemutatja a könyvét
XVI. Benedek pápának
Izgalmas utat járhat be tehát mindaz, aki elolvassa ezt a könyvet. Megelevenednek Péter apostol életének helyszínei: Betszaida, Kafarnaum, a vándorlás időszakának helyszínei, Jeruzsálem, Róma, Antióchia, Korintus, az Úr Jézus Krisztussal eltöltött évek után a születő Egyház, az apostolok korának életébe csöppenünk bele. S mindezt a fennmaradt írásos emlékek és régészeti kutatások fényében. 

Kispap koromban egy püspök úr tartott nekünk olyan lelkigyakorlatot, amelyben Szent Péter apostol és az Úr Jézus találkozásait elmélkedtük végig. Mindmáig nagyon elevenen emlékszem erre a lelkigyakorlatra, amely szinte szemünk elé festette az eseményeket, de annak külső és belső történéseibe is bepillantást engedett. Hesemann könyve hasonló találkozást tesz lehetővé az olvasó számára. Segítheti az apostolok korának jobb megértését, megerősít abban, hogy a keresztény hit nem mítoszokra, kitalált mesékre épül, hanem „az Ige valóban testté lőn és miköztünk lakozék.” 

A könyv 275 oldalas, bibliográfia és színes felvételek egészítik ki. 

J. Attila

2012. január 20., péntek

Újévi olvasmányok 1.


Beke Margit szerk.: Az Esztergomi Bazilika, Editions du Signe, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, Strasbourg 2011

Az új év első olvasmány- és könyvélménye számomra egy nagyon szép album, mégpedig az Esztergomi Bazilika c. gyönyörű kötet, amelynek előszavát SEmR. Erdő Péter bíboros, prímás érsek írta.

Az Esztergomi Bazilikához nyilván minden magyar katolikus kötődik. Személyes kötődésem is erős, hiszen a hely, ahol születtem, ahol felnőttem, ahol kispap és áldozópap lettem, és ahol most működöm, Galánta is, hosszú századokon át az Esztergomi Érsekség kötelékében él. Valóban mater et caput (anya és fő) volt Esztergom számunkra, s szellemi értelemben az is marad.

Tizennégy évesen egy papszentelés alkalmával pillantottam meg életemben először Esztergom bazilikáját. Ez az alkalom egyúttal a gregorián énekkel és az ünnepélyes nagyliturgiával való első találkozásom is volt egyben. Mindmáig meghatározó, lenyűgöző élmény. De nem felejtem el azt sem, hogy személyesen ott lehettem Mindszenty bíboros úr újratemetésén, s további sok szép jeles ünnepen. Ezek közül kiemelem a Főegyházmegye alapításának milleneumi alkalmát és Meszlényi Zoltán püspök úr boldoggá avatásának ünnepét. Az egyikről egy jubileumi emlékérmet, a másikról Boldog Zoltán püspök úr ruhájából való ereklyét őrzök. Ezek miatt a személyes emlékek miatt is örülök az Esztergomi bazilikáról szóló szép albumnak, melyeket egyébként is igen kedvelek. A gyönyörű fotók és rövid, de tárgyszerű tanulmányok mindig egészen közel hozzák az egyes helyeket, templomokat. Santiago di Compostellából is őrzök egy ilyen kötetet könyvtáramban. Oda úgyis csak kivételesen juthat el az ember, de a zarándoklatomat mindig felidézhetem ez album által.

Az esztergomi kötetet Beke Margit szerkesztette, mely 192 oldalas gazdagságot foglal magába. Ezt a gazdagságot a kísérőszövegek és a fotók együttesen alkotják. A bíboros, prímás úr előszava után,  a Várhegy és a bazilika 1543-ig tartó korszakát mutatja be tömören az első fejezet, mely Hegedűs András munkája. Ebben a fejezetben az ősi Szent Adalbert székesegyházzal és annak megmaradt emlékeivel ismerkedhet meg az olvasó. Különösen jó volt ezeket a sorokat olvasni, hiszen a középkori esztergomi liturgia kutatása személyesen foglalkoztat, és e liturgia fő helyszínéről és tárgyi emlékeiről van szó ebben a fejezetben. A II. fejezet A Török idők és a visszatérés címmel a Török kor kezdetétől 1706-ig tartó történeti szakasz bemutatása, Beke Margit írása. Különlegesen izgalmas ez a korszak, amelyről az egyszerű olvasó oly keveset sejt és tud. A III. fejezet címe: Az árván maradt város, a  XVIII. századtól az új székesegyház felépítéséig tartó korszakra derít fényt. A mai bazilika építésének előzményeit mutatja be az olvasónak Istvánffy Miklós összefoglalásában. A bazilika újjászületése címet viseli a negyedik fejezet, amelyben rácsodálkozhatunk milyen nagy áldozattal és gondossággal, bár sok nehézség és fáradozás közepette, de megszületik a Magyar Sionon a ma is látható bazilika. Ebben a fejezetben, amely egyébként a legbővebb, nagyon hasznos információ a bazilika alaprajza és annak berendezése, - a fejezet Kontsek Ildikó munkája. A kötet ötödik fejezete a bazilika kincstárát mutatja be tömören és gazdagságát egy-egy alkotással jelezve. A könyv hatodik és hetedik fejezete a XX. század történetéből mutat be pillanatfelvételeket, az egyik fejezet 1945-ig tart eseményekből Háborúk viharában címmel, Czékli Béla munkája, az utolsó fejezet Beke Margit összefoglalásában Élet az ország főtemplomában címmel bepillantást enged a XX. század második felének nagy ünnepeibe. Az albumot a képek jegyzéke zárja.

A könyv rövid ismertetése végén néhány észrevételt is tegyünk „káptalani „szemmel: A régi rítust szerető hívek az album lapozgatása közben nyilván megörülnek egy-két olyan felvételnek is, amely a római szertartás korábbi formáit örökíti meg. A kötet tartalmaz mozzanatokat a templomszentelés szertartásából, valamint a nagyon sok gyönyörű oltárt és liturgikus felszerelést, amelyek katolikus elődeink igényességéről szólnak. Különlegesen szép liturgikus pillanatkép a Boldog Zoltán vértanú püspök püspökszentelésén készült felvétel.

Az album képei természetesen tükrözik az utolsó negyven év liturgikus reformjainak a különféle megvalósulásait. A bazilikában is legalább háromféle módon látszik a mozdítható oltár elhelyezése, amennyiben jól látom a felvételeken. Különböző megoldások születtek ebben az időben a koncelebráló papság elhelyezésére. A közös pont ezekben a változásokban a főoltárnak és oltárterének elárvulása, a kanonoki kórus és a közötte lévő kórustér funkcióváltása. Mindezek a terek a felvételek tanúsága szerint már nem annyira a főpapi és papi szolgálat terei többé, nem a mise és ünnepélyes zsolozsma terei, hanem tömegeknek, vendégeknek, papoknak nyújtanak egyes alkalommal ülőhelyet. Jól szemlélteti ezt az a felvétel, amelyen a tömeg egészen a főoltár lépcsők tetejéig a főoltárig felvonulva szemléli a középen lent zajló istentiszteleti cselekményt. A liturgia hagyományos orientációjának megszűnését jelzik ezek a felvételek, de ez nem éppen csak Esztergom bazilikájának jellemzője lett az elmúlt évtizedekben. Bár mintha az utóbbi években egy kicsit növekedett az érzékenység a szent terek megbecsülése iránt és használatuk módjában. Az utóbbi időkben azonban a püspöki katedra és az oltár is fokozatosan visszafelé húzódik fel a kupola alól a kórustérbe és szentélytérbe. Pozitívumnak tartható, hogy a miséző oltár hagyományos és művészi antependiummal van ellátva, s a megújított liturgia ünneplése folyamán is sok hagyományos tárgyat használnak a bazilikában.  Mindenesetre a régi felvételek azt tanúsítják, hogy a római rítus hagyományos formája  alkalmas volt a hatalmas tömeg jelenlétében celebrált, rendezett istentiszteletre, ahogyan a néhány ember jelenlétében elvégzett csendes misékre is.

Nagyon hasznos és üdítő, tanulságos és gazdagító, tapasztalatokat adó  olvasmány az esztergomi bazilikáról készült album, ajánljuk a kedves Olvasók figyelmébe.

J. Attila

2012. január 13., péntek

Karácsonyi olvasmányok 3.


Fr. Barsi Balázs OFM, Örökké megmarad. A Szeretethimnusz magyarázata 
(harmadik kiadás, Kecskemét, 2010)

A karácsonyi ünnepkör nagy áldása a csodálatos mélységű liturgiák mellett az is, hogy ilyenkor jut idő az olvasásra is. Különösen a karácsony nyolcadának napjai, a vízkereszt előtti és utáni időszak alkalmas jó olvasmányokra - legalábbis nálam. Barsi Balázs atyának a Szeretethimnuszról szóló magyarázatát már korábban is olvastam valamikor. Most azonban újból hozzáfogtam lassú átolvasásához. Szemem és kezem ügyébe esett ugyanis ez a könyv. Mégpedig a harmadik kiadás, amely rendkívül barátságos és szép kivitelben jelent meg. Öröm kézbe fogni ezt a kiadványt. Tartalma mellett Simon András illusztrációi teszik még értékesebbé.

A könyv részletes ismertetésére nem vállakozom, csak a szerző szavait követve arra buzdíthatom blogunk olvasóit, hogy ők is, ha tehetik, vegyék kézbe ezt a kis könyvecskét és vegyék fel az intellektuális erőfeszítés keresztjét, hogy a Szeretethimnuszt, ezt a szöveget, amelyet oly gyakran idéznek, szavalnak, s felolvasnak, belülről, mélyről megismerjük.

A Szeretethimnuszt Barsi Balázs atya szakavatott vezetésével elmélkedheti át az olvasó. Mindenképpen folyamatos, fokozatos, de szakasos olvasásra van szükség. A Szeretethimnusz tágabb összefüggésére is figyelve szakaszról szakaszra, sorról-sorra, szóról szóra  elmélkedhetjük át a Szent Pál apostol által leírt sorokat, kinyilatkoztatást.

A Szeretethimnuszban felismerjük Krisztus-arcát. Annak a portréját, aki így szólt: Én vagyok az Út az Igazság és az Élet. Krisztus arcának fényében látjuk a korintusi közösséget, de önmagunkat, saját közösségeinket, s az egyházunk közösségét is. A Szeretethimnusz levonja az a időre és örökkévalóságra vonatkozó következtetéseket is. Úgy érzem a Szeretethimnusznak ez a magyarázata nagyon fontos lelki táplálék lehet  káptalanunk tagjai számára is. Két vonatkozást emelnék ki káptalani életünk részére. Amikor is rendszeresen szolgálatunkkal a szentmisén részt veszünk nem feledhetjük:
„… a szeretet gyakorlásában csúcsosodik ki a lélekben és igazságban megvalósuló keresztény kultusz. …egész nap egyfajta mise zajlik a keresztény ember életében, a családban a munkahelyen, mindenütt, ahol úgy szeretnek, ahogyan Krisztus szeret.”  (15. oldal) „A lelki élet valójában nem más, mint megtanulni új Krisztustól kapott természetünk szerint élni, vagy ha úgy tetszik, megtanulni szeretni –Istentől.” (66. Oldal)

Bízom benne, hogy sokunkat segíteni fogják Barsi Balázs atya magyarázatai. S aki éppen most nem tudná ezt a könyvecskét forgatni, olvasgatni annak addig is ajánljuk a www.barsibalazs.hu honlapot.    

Józsa Attila
esp. pléb.

2012. január 5., csütörtök

Karácsonyi olvasmányok 2.


BUX, Nicola Bux: Mélyülő hittel a szentmisén, Kairosz Kiadó, Budapest 2011

Karácsonyi ajándékként kaptam ezt könyvet, amely igazában a szerző két kötetét  tartalmazza: Az első címe: Hogyan ne veszítsük el hitünket a szentmisén? A másik kötet  XVI. Benedek pápa liturgikus reformja címet viseli. A fordítást a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Gyakorlati Teológia Tanszékének munkacsoportja jegyzi, a kötetet Pákozdi István szerkesztette, a magyar kiadás előszavát dr. Barsi Balázs OFM írta.

Számomra örvendetes, hogy magyar nyelven is megjelent ez a kötet, hiszen az utóbbi években hozzászoktunk a frázispuffogtató liturgika könyvekhez. Azokhoz, amelyek bizonyos divatos címkékkel látták el a római rítus korábbi és jelenlegi úzusát, s gyakran egyoldalúan magasztalva vagy kárhoztatva az egyik vagy másik úzust. A vagylagos, kizárólagos hozzáállás előfordul mind a régebbi úzus híveinél, de azoknál is, akik a megújított római rítusra esküsznek csupán. Ilyen jellegű írásokat lehet találni az interneten is.

Nicola Bux kötete, s Barsi Balázs előszava egyértelművé teszi, hogy a szerző a római szertartás korábbi és jelenlegi formáját, vagy másként a XXIII. János pápa féle és VI. Pál misekönyvét XVI Benedek pápa Summorum pontificum motu proprio apostoli levele szemléletével közelíti meg. A tiszteletteljes közeledés a római szertartás kétféle formája felé, valamint a Szentatya és az Egyház iránti engedelmesség azonban nem jelenti azt, hogy a szerző nem fogalmaz meg kritikus észrevételeket elsősorban azzal kapcsolatban, hogy a liturgikus reformok miként valósultak meg a gyakorlatban. 

Az olvasót szinte kényszeríti Bux könyve, hogy vegye újra kézbe az egyházi dokumentumokat és olvassuk újra azokat. Rádöbbenünk, hogy milyen fontos az is, hogy az egész összefüggését lássuk, de az is hogy az egyes kifejezéseket az egyházi dokumentumokból, rubrikákból és a szertartáskönyvek bevezetőiből, általános rendelkezéseiből pontosan értelmezzük. Rádöbbenünk, hogy milyen fontos a hagyomány ismerete, és az általa nyújtott támasz. Nicola Bux írásai mindenesetre jelzik, hogy az Egyházban szakemberek, püspökök és papok, hívek sokasága elkezdett gondolkodni a liturgiával kapcsolatos kérdéseken, hogy Benedek pápa írásai, szavai példája kezd megfogódzni többek szívében, hogy bizonyos tévhitek kezdenek lelepleződni, és bizonyos téves gyakorlatok is nemcsak lelepleződnek, hanem jó irányt is vehetnek.

A könyv részletes ismertetésére itt nincs módunk. Ízelítőül idemásoljuk a két kötet fejezetcímeit, remélve, hogy többen kedvet kapnak a gondolkodó olvasáshoz és a kérdéskör tanulmányozásához. Idővel talán megoszthatjuk tapasztalatainkat és olvasmány-élményünket egymással. Jó olvasást, tanulmányozást kívánunk a blog látogatóinak. 

Józsa Attila

I.kötet: Hogyan ne veszítsük el hitünket a szentmisén?
1.Milyen állapotban van a szentmise?
2.Mit ne tegyünk a misén?
3.A pápa gyógyító javaslatai a szentmise számára
4.A templom legyen olyan, mint egy…templom
5.Mikor született a szentmise?
6.Mi a szentmise?
7.Részt venni a szentmisén
A szentbeszéd problémája Vittorio Messori fejezete

II. kötet: XVI.Benedek pápa liturgikus reformja (A megújulás és hagyomány között)
1.A szent és isteni liturgia
2.Kihez akarunk közeledni az istentiszteleteink során?
3.Vita a liturgia reformjáról
4.A pápa békéje
5.Az egyházi válság és a liturgia bukása
6.Hogyan találkozunk a misztériummal?
7.Egy új liturgikus mozgalom

2012. január 1., vasárnap

Karácsonyi olvasmányok 1.


Karácsony nyolcadában szomjas lélekkel olvasgattam két kiadványt, a Magyar Egyházzene folyóirat 2010/2011 évi 4. számát, amelyet Szent János apostol ünnepén hozott meg a posta, valamint Nicola Bux magyarra fordított írásait, amelyeket Mélyülő hittel a szentmisén címmel jelentetett meg 2011-ben a Kairosz Kiadó. Mivel ez utóbbit többen is olvassák környezetemben, bízom benne, hogy gyümölcsöző beszélgetések, megfontolások alapjául válik ez a könyv.

Most azonban a Magyar Egyházzene folyóiratból emelek ki néhány írást, amelyek Dobszay László tanár úrnak állítanak emléket. Elsőként ezeket olvastam el a folyóiratból, nemcsak azért, mert a Tanár Úr munkásságát már papnövendék korom óta követtem, olvastam, tanulmányoztam, hanem azért is, mert szívemben hordom a vele való néhány közeli találkozás élményét is – így személyesen is érintett vagyok. S egyúttal kincsként őrzöm a Tanár Úr opponensi bírálatát, amelyet 2009. június 16-án mondott a doktori védésemen.

Nagyon értékes Déri Balázs felelős szerkesztő előszava Mérce és ihletés címmel. Pilinszky János Van Gogh imája című versét segítségül véve szól a Tanár Úr munkásságáról. Török József egyháztörténész professzor úr Christian Laffargue-nek a Szent Péter Papi Testvérület papjának írását fordította le Szeretet az Egyház iránt címmel. Ebből az írásból azt a tanulságot vontam le, amit elhunyt Dobszay Tanár Úr is nagyon megértett, hogy az Egyház életében érhet minket sokféle próbatétel, szenvedés, nyomorúság, sőt meg nem értés, de a szeretetet és a hűséget, s az engedelmességet meg kell őriznünk Krisztus Egyháza, Krisztus földi helytartója felé. Így védhetjük ki magunkat a fundamentalista és liberalista típusú szektásodás jelensége elől. Nagy kincs az „Ami bizalommal tölt el” Rádiós beszélgetés Dobszay Lászlóval 2007-ben című írás, ami hűséges átirata Déri Balázs és Dobszay László rádiós beszélgetésének, s a hozzá csatolt két fekete-fehér felvétel. E beszélgetésből az elhunyt Tanár úr szól hozzánk. S ami bizalommal töltötte el őt 2007-ben, az az, hogy tudatosította, az ő munkásságából nem a személye a fontos, hanem a dolog, a liturgia, s az, amit az Egyház a liturgiáról hisz. A másik, ami bizalommal tölti el, az azoknak a fiataloknak, és közöttük fiatal papoknak, az érdeklődése, akik határozottan az Egyház liturgiája felé fordulnak. A harmadik, hogy észlelte, hogy külföldön többekben (s tegyük hozzá saját véleményünket: XVI. Benedek pápában is) visszhangra talált munkássága.

Végezetül kiemelném Tardy László karnagy megemlékezését, amely Egy egyházzenész emlékei Dobszay Lászlóról címet viseli. A karnagy úr kiemeli, hogy Dobszay László munkássága, s főleg ami a magyar nyelvű gregoriánt illeti, nagyon sok helyütt befogadásra, otthonra talált a magyar katolikusság körében.

Nyilván érződik, hogy ezek a megemlékezések nem képesek sem értékelni sem a teljesség igényével bemutatni az elhunyt Tanár úr munkásságát. Valamit azonban felragyogtat bennünk az életútjából. Jó volt őket olvasni, jó rajtuk elgondolkodni, s hálát adni a Teremtő, Gondviselő és Megváltó Istennek.

Józsa Attila esperes plébános Galánta