2012. december 3., hétfő

A Római Kánon megbecsülése



A Szent Mihály Laikus Káptalan blogján az elmúlt napokban jelent meg egy tanulmány fordítása három részletben, a tanulmány középpontjában a Római Kánon sorsa áll. Az írás szakavatott szerző Cassian Folsom professzor tollából bemutatja mi történt ezzel az ősi és a római szertartás miséjére rendkívül jellemző imádsággal az utolsó 50 évben. Az írás címe: „Az egyetlentől a sok kánonig” csak ajánlhatjuk mindenkinek átolvasásra, tanulmányozásra ezt azt írást, rendkívül tanulságos.

Az 1980-as években voltam ministráns szülőfalumban. Tanúsíthatom, hogy akkor hétfőtől szombatig plébánosunk naponta a misén a Római Kánont imádkozta. A megújított liturgia új eucharisztikus imái csak vasárnap kerültek sorra: a kismisén a II. eucharisztikus ima, a nagymisén a III. eucharisztikus ima. Tehát egy mátyusföldi buzgó katolikus közösség nagyrészt a Római Kánon szövegével találkozott a megújított szertartásrenden belül is. Magam is erre felfigyeltem, és soha nem jellemzett a Római Kánon elutasítása vagy kritizálása. Az elmúlt 13 papi évem alatt sűrűn használtam a Római Kánont s nemcsak hétköznap, hanem ünnepnap is. Megerősíthetem viszont azt, hogy a gyakorlatban nagyrészt mellőzés éri a Római Kánont. Az eucharisztikus ima latin nyelvű végzését pedig még papi körökben is sokszor értetlenséggel fogadják, legyen szó akár a rövid eucharisztikus imákról.

A Római Kánon mélyebb megértésében nagy segítséget nyújtott Mezey László professzor úr tanulmánya, amely foglalkozik a Római Kánon szerkezetével, szövegével, kifejezéseivel. A szerző nagy tisztelettel és nagy tudással nyúl a szöveghez. Mezey professzor szövegmagyarázatának fényében viszont érezzük, hogy a Római Kánon ma hivatalos fordítása azért nem a legjobban sikerült.

A jelenlegi helyzetre vonatkoztatva tetszik a tanulmány szerzőjének javaslata, amelyet ő maga nem nevez radikálisnak. Javasolja, hogy általában és leggyakrabban a Római Kánont imádkozzuk. A többi megengedett eucharisztikus imát pedig kivételképpen, ha szükséges.

Az ősi szertartásban, a tridenti misében ilyen dilemma és választás nincs. Ott a Római Kánon, latinul, mint a római rítus gyöngyszeme és drágakincse biztos hellyel rendelkezik. Az áldozópapnak pedig az marad, hogy használja és imádkozza, imádkozva felfedezze, megismerje és egyre jobban szeresse. A hívek pedig a Sanctus énekével, csendes figyelemmel, leborulással és az imádás és hódolat jelével fogadják Őt, aki az Atya nevében jő közénk minden szentmisében.

Attila plébános

2012. november 12., hétfő

Hogyan is nevezzük meg a szentmise ősi formáját?


Hagyományos szertartású szentmise – hagyományos, mert évszázadokon keresztül átadták a következő nemzedékeknek nagyobb változtatások és sérülések nélkül a szentmise szertartásait, szövegeit, énekeit. A VII. századtól fogva egészen a XXI: századig nagyfokú azonosságot mutatnak a szövegek, ének, szertartások, mert az Egyház vigyázott a folyamatosságra. Az áthagyományozást szolgálták a gyönyörű kódexek, kéziratok, nyomtatványok, amelyek könyvészeti műremekek is gyakran. A hagyományozás főleg a székesegyházak kanonoki testületei által, és iskoláiban történt a székesegyházi liturgia példás ünneplése által.  

Ősi rítusú mise: Ősi, mert kialakulásának gyökerei visszanyúlnak a kereszténység első századaira, s a keresztény ókorban szentek  formálták és használták.

Tridenti mise:  Tridenti misének is nevezzük. A 16. század derekán Trentó városban, (németesen Trient, latinosan Tridentinum) került sor egy egyetemes egyházi zsinatra. Ezen a zsinaton az Egyház választ adott a protestáns hitújítás tévedéseire, s világosan meghatározták a katolikus hit tanítását sok kérdésben. A Tridenti  Zsinat az akkori pápára rábízta a római szertartás újbóli kiadásának feladatát, hogy a katolikus keresztény hit megerősödését a liturgia hitelessége is segítse. Meg is jelentek rövidesen a szertartáskönyvek. 1570-ben Szent V. Piusz pápa adta ki a Missale Romanum-ot a Római Misekönyvet. Mivel mindez a Trentói Zsinat után történt, ezért ennek az időszaknak a liturgiáját a köztudatban, - bár nem elég szabatosan és szakszerűen -  tridenti rítusnak, a miséjét, pedig tridenti misének is szívesen nevezik.

Szent V. Piusz pápa misekönyve: Az 1570-ben megjelent misekönyv egyik megnevezése a kiadást jóváhagyó és életbe léptető pápáról

Boldog XXIII. János pápa misekönyve: A tridenti misekönyvet legutóbb 1962-ben Boldog XXIII. János pápa jelentette meg, ezt a kiadást jelöli az előbb említett megjelölés.  A II. Vatikáni Zsinat idején is ez volt a zsinat római rítusú miséje. Ezt a misekönyvet használták tájainkon is abban az időben egy rövid ideig.

Régi rítusú mise – réginek nevezzük megkülönböztésül az 1970-ben bevezetett miserendhez viszonyítva, amelyet megújított rítusú miserendnek (novus ordo missae) neveznek

Rendkívüli forma – XVI. Benedek pápa szóhasználatával,  2007-től a tridenti mise a szentmise ünneplésének rendkívüli formája (forma extraordinaria) a római rítusban. 

Galántai templomunkban rendszeresen helyet adunk a szentmise mindkét formájának. Erre büszkék vagyunk, s XVI. Benedek pápával egyetemben hisszük, hogy mindkét forma megbecsülése és ünneplése  gazdagítja istentiszteleti életünket és a hívek bekapcsolódását a szent titkok ünneplésébe.

2012. október 25., csütörtök

A tridenti mise az egész Egyház kincse

XVI. Benedek pápa
Pápánknak, XVI. Benedek pápának többek között azt köszönhetjük, hogy volt bátorsága és határozottsága kijelenteni, hogy a római szentmise ősi formája, amelyet Szent V. Piusz pápa 1570-es misekönyve rögzített az újkor számára, s amelyet legutóbb XXIII. János pápa tekintélyével adtak ki 1962-ben, azaz 50 éve, az az egész Egyház kincse.

Már-már úgy tűnt az elmúlt években, hogy az ősi miseforma, a megújított római rítusra való átmenetet követően csak egyes nosztalgiázó lovagok, nemesek, a régmúlt iránt nosztalgiázó idősek, vagy peremen lévő radikálisok, fundamentalista körök, politikai jobboldali radikálisok, monarchisták meg hasonló szervezetek és kánonjogi értelemben vett szakadárok, szedeszvakantisták védjegyévé lesz a jövőben. 

A legújabb pápai és szentszéki rendelkezések (Summorum pontificum apostoli levél, Universae Ecclesiae instrukció) elovasása után néhány dolog világossá válik. 
  1. A Szentatya nagy becsben tartja a római rítus korábbi és megújított formáját. Elvárja minden esetben a rájuk vonatkozó szabályok megtartását. Az ünneplés művészetére neveli a híveket. A folytonosság és szeres fejlődés jelszavával újat és régit egyaránt megbecsül az Egyházban. 
  2. A Szentatya senkit sem kényszerít a római rítus korábbi formájának celebrálására, de elvárja mindenkitől a következőket: 
  • mindenki tartsa az Egyházban nagy kincsnek, 
  • legyenek nyitott szívvel az ősi rítus iránt,
  • segítsék azt a folyamatot, hogy a rendkívüli forma természetes legyen, 
  • a papok legyenek képesek, készek az ősi rítus megismerésére.
Meggyőződésem, hogy a Szentatya ezekkel a rendelkezésekkel ki akarja húzni a régi rítust a szélsőségek fogságából, s az egyensúlyra, s a folytonosságra törekszik az Egyház életében. Vannak, akik már ott tartanak, hogy azt állítják, hogy a II. Vatikáni Zsinat előtt nem volt élet az Egyházban, más csoportok viszont azt hiszik, hogy az élet már a XX. század elején megállt. Nagyon bölcs a Szentatya, nagyon sokak miatt és sok dolog miatt kell szenvednie, de ő biztos gondolatokkal ad irányt a mai időkben élő Egyháznak. Mert ő ma a Péter, aki megerősíti testvéreit a hitben.

Attila plébános

2012. szeptember 24., hétfő

Peregrinatio Fidei - a „hit zarándokútja”

Úton vagyunk. Jelképesen és valóságosan egyaránt. A katolikus ember számára ez az „úton járás”, a lét átmeneti időszaka az örök Haza felé, mely a zarándoklatokban nagyon jól kifejeződik. Az ember az úton elgondolkodik az Élet felől és szemlélődése az Igazság felé fordul. A zarándoklatok ezért a Hit megerősödésének nagyon jó alkalmai. Számtalan ismert megtérést, csodás gyógyulást sorolhatnánk fel, mely Európa ismert zarándokhelyein történtek. 

Ezért különös öröm számunkra, hogy a Hit Évének kezdetén, testvérközösségünk a Szent Mihály Laikus Káptalan is zarándoklatot szervez Mátraverebély-Szentkútra Szent Mihály főangyal napja alkalmával. A Hit Évének kapujában sajátos módon, a római rítus rendkívüli formájával, és meggyőződésünk szerint is az új evangelizáció alkalmas eszközével várják a zarándokokat zsolozsmára és főpapi szentmisére, melyet Dr. Varga Lajos váci segédpüspök mutat majd be. A programmal kapcsolatos bővebb tájékoztatást az ez alkalomra készített weboldalon, a peregrinatio.hu oldalon lehet olvasni. 

Ezt a hagyományteremtő szándékot szeretnénk mi is legalább lelkiekben támogatni. Ezért ugyancsak szeptember 29-én Galántán 2 alkalommal is csatlakozunk a zarándokok hitbeli megerősödéséhez és megújulásához 2 régi rítusú szentmise bemutatásával a magyar és szlovák hívek nem kis örömére.

2012. szeptember 21., péntek

Hogyan kezdjük el?

Több helyről is érdeklődtek már hívek, hogy szeretnék, ha idővel az ő plébániájukon is rendszeresen lennének szentmisék a római szertartás rendkívüli formájában. Hogyan is elkezdeni a felkészülést erre a pillanatra? 

Nem pusztán külső forma 
A szentmise nem pusztán egy külsődleges cselekmény. A Katolikus Anyaszentegyháznak nagyon mély tanítása, szilárd hite van a szentmiséről és az Oltáriszentségről. Hitigazságok tartoznak az ünnepléshez. Szükséges e hitigazságok hívő ismerete, tanulmányozása, hívő megvallása. Természetesen maga a liturgikus ünneplés is bevezet ezekbe a hittitkokba, megerősít azokban, külső formákkal kifejezi, amit az Egyház hisz és vall.

Türelemmel
A rendkívüli forma iránt érdeklődők először is legyenek türelemmel, hiszen elsősorban szükségük van helyben egy olyan áldozópapra, aki megértette a Szentatya szándékát, a rendkívüli forma jelentőségét és hajlandó is megtanulni, elsajátítani az ősi mise szertartásait, lelkületét, szövegeit. Addig is időről időre más helyszíneken tapasztalhatják meg az ősi formát.

Imádsággal
Nagyon ajánlja egyházunk a zsolozsma imádkozását. Ehhez kell egy alkalmas zsoltárkönyvet találni. A magyarul imádkozó híveknek mindenképpen ajánlom az római-esztergomi zsolozsmára épülő nappali zsoltárkönyvet (Diurnálét) és éjszakai zsoltárkönyvet (nokturnálét), vagy a középkori pálos hagyományon épülő latin-magyar zsoltárkönyvet. Kezdőknek a Népzsolozsmák c. kötet is kiváló kiindulópont lehet, vagy az Éneklő Egyház imádságoskönyv Népzsolozsmái is. Magyar nyelven ezek közelítik meg legjobban a hagyományos római zsolozsmát. A zsoltárok recitálása egyébként is nagy támasza a személyes lelkiéletnek, de a liturgikus imádságkultúrának is. A zsoltárokat imádkozhatjuk egyénileg, családban, kisebb közösségekben. A zsoltárok imádkozását kiegészíthetjük az egyház által jóváhagyott rózsafüzér és litániák, valamint a katolikus imádságkincs imádkozásával. Imádságos lelkülettel készülődjünk a szentmise ünneplésére és hálaadásunk se maradjon el.

Tanulással, tanulmányozással
Az áldozópapnak is időre van szüksége, hogy megtanulja a szentmisét és ministránsait betanítsa, felkészítse, bevezesse a ministrálás művészetébe és titkába. Csak buzdíthatom a híveket, hogy imádkozzanak ezért a papért és szolgálatáért. Az áldozópap mellett alkalmas templomot, oltárt és időpontot is kell majd találni. Egymásra kell találni azoknak a híveknek is, akiket egyesít a szentmise rendkívüli formájának szeretete. Addig is, míg ezek a külső körülmények összeállnak, mindenki ismerkedhet a rá váró feladatokkal, szent szövegekkel, énekekkel, a liturgikus tér és mozgás szabályaival. Ma már elég sok segítséget lehet találni elektronikus formában is és könyvekben is. A tanulmányozáshoz a praktikus próbák is hozzátartoznak.

Rendszerességgel
Ha a ministráns- és énekpróbák után az áldozópap által kitűzött időben el kell kezdeni az ünneplést. A rendszeresen megtartott időpontok és alkalmak nagyon segítik mind az áldozópapot, mind a ministránsokat, a kántort, a szkólát a méltó ünneplés megvalósításában. A rendszeres időpontok mellett, jó, ha rendszeresen egy adott miseformát végzünk és elsajátítunk.

Tervezettséggel
Tervezzük be a szentmisék időpontjait. Jó, hogyha van felelős személy az énekrendért, a hívek részvételét megkönnyítő éneklapokért, vagy könyvekért. Szükséges, hogy az asszisztenciának is legyen vezetője. Át kell tekinteni vannak e megfelelő kellékek, tiszta és szép ruhák, könyvek a szentmise ünnepléséhez.

Igényességgel és kitartással
Többen fellelkesednek, de lelkesedésük lelohad, amint az áldozatról van szó. A rendkívüli forma nemcsak, hogy igényes, de áldozatos és kitartó lelkületet követel meg.

2012. augusztus 28., kedd

Búcsúvasárnap régi rítusú misével

Szent István király a galántai templomok védőszentje. Az eredeti templomé is, amely a mai Papdombon állt, s amelyről részletes leírást közöl 1781-ben a Batthyányi-féle egyházlátogatási jegyzőkönyv. Szent István olatalma alatt áll az 1800-ban megáldott és 1805. szeptember 29-én ünnepélyesen felszentelt új plébániatemplomunk is. A búcsúvasárnap alkalmából két nagymisét tartottunk a római rítus rendkívüli, s egyben ősi és hagyományos szertartása szerint templomunk főoltáránál. Miért is éppen ekkor és itt? 

A főoltár művészi értéke és rangja
Az első megfontolás a tridenti mise mellett az volt, hogy templomunk történetében a főoltár kőépítménye szent ereklyékkel ellátva és tabernákulummal felszerelve egy biztos, változatlan, szilárd pont. Az idők folyamán a templomot szépítették, újították, de a főoltárhoz senki sem mert romboló szándékkal nyúlni. Méltó, hogy a templom védőszentjének ünnepén, az ő tiszteletére felszentelt oltáron mutattassék be a mise. Sőt meggyőződésem szerint templomunknak mind a mai napig a főoltár a rendes és legrangosabb oltára. Az elmúlt 44 év alatt ugyan behelyeztek a szentélybe ún. szembemiséző asztaloltárokat, ezek azonban csak pár lépésre állnak a főoltártól, nincsenek rendesen felszentelve, ereklyékkel ellátva, az elmozdítható oltár kategóriájába tartoznak, és nincsenek lépcsővel sem kiemelve. A megújított szertartás előírásait tanulmányozva is elmondhatjuk, hogy a galántai templomunkban feleslegesen voltak bevezetve a szembemiséző oltárasztalok, mert az eredeti főoltár nemcsak hogy művészi értékű és felszentelt oltár, hanem ráadásul nagyon közel van a templomhajóhoz, egyáltalán nem akadályozza a hívek figyelmét, s a szentmisében való részvételét. A jövőben kívánatos lenne, ha megérik rá a helyzet, hogy ismét a templom főoltára vegye át az őt megillető méltó szerepet. Ehhez azonban meg kell érnie a belső gondolkodásnak.

A hívek kérése
A régí rítusú mise mellett döntöttem azért is, mert a szlovák hívek részvételével még nem volt régi rítusú szentmise és kérések érkeztek felém részükről, hogy szívesen részt vennének a hagyományos szentmisén, ahogy ez a magyar közösségnek már megadatott. A magyar hívek már több alkalommal megtapasztalták vasárnap is a tridenti mise szépségét. Részükről is sokan kifejezték örömüket, hogy időről időre van lehetőség így ünnepelni a szentmisét.

Az ünnep előkészítése
Egy ilyen ünneplés előkészítést igényel. A szlovák hívek részére prédikációsorozat előzte meg azt az ünnepi alkalmat. Gondosan elő kellett készítenünk a szentmisefüzetet, a latin és szlovák tételekkel. A 8 oldalas füzetecske tette lehetővé, hogy valóban mindkét szentmisén zengjen az ének. Az asszisztencia begyakorlást, a szentáldozás módja tájékoztatást igényelt. Természetesen a miséket meghirdettük a plébánia hírlevélben, a templomi hirdetésekben is.

Az ünnep tapasztalatai:
  1. A hívek nem szöktek meg a tridenti mise elől, nagyon szép számban eljöttek. A templom megtelt, mindkét misén kb 250-280 résztvevővel számoltunk. A szentáldozáshoz mindkét misén 120-130-an járultak. 
  2. Nagyon szépen zengett az ének, a kiváló orgonistánknak és az előkészített füzeteknek köszönhetően, s hogy nálunk a hívek éneklőkedve nem veszett ki. 
  3. A latin-szlovák nagymise 1 óra 20 percet tartott, a latin-magyar 1 óra 30 percet, de itt Szent István-szekvenciát is énekeltünk. 
  4. A szentáldozás során egyáltalán nem jelent problémát a hívek letérdelése. Ugyan lassabban történik az áldoztatás, mintha állnának, de ez idő alatt alaposan kiénekelhetik magukat a résztvevők. Egyáltalán a tridenti mise alatt sok szép ének hangozhat el, természetesen a liturgia szabályainak megfelelően! 
  5. A hívek visszajelzéseket küldtek az ünnep után. Akadt természetesen, akinek az egész idegen volt, de az elmúlt 40-50 év tükrében ezen nincs is mit csodálkozni. Több visszajelzés érkezett, arról, hogy milyen magasztos, felemelő volt a szentmise, hogy örülnek neki és hogy alig volt kedvük hazamenni a miséről. Két fiatal sms-ben köszönte meg a szentmisét.

2012. augusztus 3., péntek

Benedictio navis

Egy plébános életében sokféle áldás és szentelmény kiszolgáltatására kerül sor. Ilyen alkalmakkor rácsodálkozunk az áldó imádságok szépségére, a hit és az élet kapcsolatára. Szerencsére az áldásoknál is lehet használni a hagyományos imádságokat, szertartásokat a Rituále Romanum szerint, amelynek a legújabb időkig voltak helyi változatai is, mint pl. a Rituale Strigoniense – az Esztergomi Rituále.

A hagyományos szertartású áldások közül már kétszer megtapasztaltam a gyakorlatban a a szenteltvíz-készítés gyönyörű vízkereszti szertartását. A Rituale Strigoniense imájával áldottam meg egy restaurált klasszicista szekrénybe épített új mechanikus orgonát a somorjai plébániatemplomban. Egy faluvégi festett pléh-Krisztus keresztet is hagyományos szertartással áldottam meg Bősön. S legutóbb egy sétahajót, és 5 csónakot Galánta közelében.

Nyers fordításban közlöm az áldás szövegének egy részét blogunk olvasóinak, kívánva hogy nyári utazásaik, hajózásaik közepette részük legyen a kért oltalomban.

V. Segítségünk az Úr nevében.
R. Aki az eget és a földet alkotta.
V. Az Úr legyen veletek.
R. És a te lelkeddel

Könyörögjünk.

Légy kegyes, Uram, a mi esedezéseinkhez, és + áldd meg ezt a hajót a te szent jobboddal és mindazokat akik ebben utaznak: miként méltóztattál megáldani a vízözönön járkáló Noé bárkáját: nyújtsd nekik, Uram a te jobbodat, miként nyújtottad a tengeren járó Péter apostolnak, és küldd szent Angyalodat a mennyből, aki megszabadítsa és megőrizze azt mindig mindennemű veszélytől, mindazokkal, akik rajta lesznek: és szolgáidat- elűzvén tőlük a szerencsétlenségeket- a mindig óhajtott kikötőbe, nyugodalmas úttal segítsd….

2012. július 19., csütörtök

Bánatos szívvel az Úr előtt

Ma reggel csendes misét végeztem a régi rítus szerint templomunk oltáránál. Gyászmisét választottam a közelmúltban elhunyt ismerősökért, hívekért imádkozva. Szintén a nap folyamán elvégeztem a gyászszolozsmát is a meghalt hívekért. Reggel még nem sejtettem, hogy délután milyen hírrel szembesülök. Az internetről tudtam meg egy szerzetes növendék, egy fiatalember, Vince testvér és édestestvérének tragikus halálhírét. Ezek szerint reggeli imádságomban már ők is benne voltak.

Látom magam előtt Vince testvér arcát, amint ül az előadóteremben. Hétről hétre. Sosem hiányzik. Látom ahogy jegyzetel. A szünetben mindenki kimegy, ő bennmarad, beszélgetünk sok mindenről. A szemináriumi gyakorlatra is bejelentkezett. A régi rítusú mise latin szövegeit olvassuk. Készülődés valami nagyon fontosra, valami nagyon szépre, az örökkévalóságra is... Tanítás után többször is együtt bandukolunk a Káptalan utcán keresztül, én a magyarajkú tanár a városi buszra és aztán vonattal haza, ő a szlovák fiatalember, szerzetes pedig haza a kapucinus kolostorba. Tanár és diák, magyar és szlovák, egyházmegyés pap és szerzetes, testvérek Krisztusban. A kolostor mellett szétválnak utaink. Mégis ugyanahhoz a Krisztushoz kötődik életünk.

Kedves Testvérem, bánatos a szívem elmeneteleden. Egy újabb Requiem bemutatására készülök, Érted és édes Testvéredért. Esedezve sok sok keresztény katolikus testvéretekkel együtt a boldog örök életet attól, aki azt egyedül megadhatja, aki maga a Feltámadás és az Élet. 

Nyugodjatok békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen.

2012. július 8., vasárnap

A Summorum Pontificum hatása életemben

Immár öt év telt el a címben említett apostoli levél megjelenése óta. A római rítus korábbi és hagyományos formája kapott tág lehetőséget általa. Milyen hatással volt rám és papi életemre ez a pápai dokumentum?

1. Bátorító hatással volt rám, s nagyot lendített azon, hogy a régí rítusú szentmisét megtanuljam. Sajnos erre sem a papnevelő intézetekben, sem a gyakorlati életben nem volt addig lehetőségem. 
2. Segít, hogy fokozatosan kiiktassam a gyakorlatból mindazokat a dolgokat, amelyek rossz berögződöttségekből, divatok hatásából, vagy kompromisszumokból származnak. El kell ugyanis ismernem, hogy a liturgia szeretete és tanulmányozása ellenére nem egy rossz szokás berögződött celebrálásomba, magatartásomba. Sokszor kellő ismeretek híján, vagy félinformációk alapján. 
3. Beszereztem vagy ajándékba kaptam a régi rítus celebrálásához szükséges misekönyvet, rituálét, breviáriumot, oltártáblákat. 
4. Előkerültek, s a munkaasztalomra kerültek a régi rítushoz szükséges segédkönyvek, mint pl. a Szunyogh-misszále, Graduale Romanum, Liber usualis, Graduale Hungaricum, Éneklő Egyház, Lectionarium, Graduale Strigoniense, Missale Strigoniense és hasonló kiadványok. 
5. Feléledt az érdeklődésem a skolasztikus dogmatika, erkölcsteológia iránt. 
6. Megalakult környékünkön a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan, amelynek tagjai szívesen segédkeznek a régi rítus szolgálatában, igyekeznek azt megismerni, s azzal másokat is megismertetni. A Káptalan tagjaiban segítőket, barátokat kaptam. 
7. Megszilárdult a hétfő reggeli régi rítusú mise, amely egyúttal alkalmat nyújt arra, hogy a káptalani tagok rögzítsék a ministrálás és asszisztálás rendjét. Rendszeres celebrálás nélkül lehetetlen megismerni, megtanulni a régi rítust és elmélyülni benne. 
8. Elkészültek a latin-magyar, latin-szlovák misefüzetek, amelynek segítségével a hívek tanulmányozhatják és követhetik a régi rítusú misét. 
9. Elkészítettem nagyon sok ünnep szöveg- és énekanyagát, ezek számítógépben és nyomtatva is rendelkezésre állnak. 
10. Néhány alkalommal vasárnapi nagymise idején a hívek nagyszámú részvételével ünnepeltük a régí rítusú szentmisét. Sok visszajelzés érkezett a régi rítusú mise nagy hatásáról és szépségéről. 
11.A köznapokra eső parancsolt ünnepeken van régi rítusú szentmise templomunkban. 
12. Segíthettük a régi rítus megismertetését más egyházközségekben is és a szlovák nyelvű terület felé is. 
13. Sok tapasztalatot nyertem a régi és a megújított szertartásrend tekintetében. Egyfajta lelkiismeretvizsgálathoz és korrekcióhoz segít ez a tapasztalat. 
14. Még nagyon sok mindent kell megtanulnom, elsajátítanom, megértenem. Nemcsak liturgiai kérdésről van ugyanis szó csupán. 

Köszönet a Szentatyának a Summorum Pontificumért! S köszönet mindekinek akitől tanulhattam az elmúlt években.

Józsa Attila plébános

2007.07.07 - A Summorum Pontificum nyilvánnosságra hozásának napja

2007. július 7-én Őszentsége, XVI. Benedek pápa kiadta a Summorum Pontificum kezdetű motu propriót. Ezzel a törvényerejű rendelkezéssel a pápa biztosította a papok és a hívek számára a jogot az 1962-es, Boldog XXIII. János pápa által kiadott misekönyv szerinti liturgiához és a korábban kiadott rituáléhoz. Erről a számunkra –és minden bizonnyal az egész Egyház számára- fontos dokumentumról szeretnénk megemlékezni egy rövid idézettel Castrillon Hoyos bíborostól, aki akkor az Ecclesia Dei pápai bizottság elnöke volt : 


Castrillon Hoyos bíboros
"A Summorum Pontificum „nem olyan adomány, mely kizárólag azoknak szólna, akiket „tradicionalistáknak” neveznek; nem, ez adomány az egész katolikus egyház számára. És ezt a szabadon felajánlott adományt a Szentatya nyújtja az Egyháznak a plébániák alkotta csodálatos struktúrája által azokban a templomokban, ahol a papok és a káplánok az Eucharisztiát celebrálják. Krisztus helytartójának akaratából nekik el kell fogadniuk azoknak a híveknek a petícióit és kéréseit, akik ezt a misét kívánják, és biztosítaniuk kell számukra. S még akkor is, amikor nincs sem specifikus kérés, sem folyamodvány, lehetővé kell tenniük, hogy mindenki hozzájuthasson az Egyház régi liturgiájának e kincséhez. Ez a motu proprio elsőrendű célja: a spirituális és teológiai gazdagság. A Szentatya azt akarja, hogy ez a miseforma rendszeressé váljon a plébániákon azért, hogy ilyen módon fiatal közösségek is megbarátkozzanak ezzel a rítussal” / E szavakat Hoyos bíboros 2008-ban mondta, a Daily Telegrapf 2008. június 14-én hozta le. Mi Geffroy, Christophe: XVI. Benedek és „a liturgikus béke”, Budapest, 2011, könyvből idéztük./

2012. június 22., péntek

Káptalani előzmények – KSZJT

Nemrégen gimnazista kofferem kutatása után kezdtem. Sajnos kutatásom nem járt sikerrel. A koffer eltűnt. Benne egy csomó irattal, füzettel. Lehet, hogy még egyszer valahonnan előkerül? Ezek az iratok 2-3 év lenyomatát őrizték 1987-1989-ből amelyek a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan szerény előzményének tekinthetünk. A mai laikus káptalani mozgolódásunk ugyanis nincs teljesen előzmények nélkül. E sorok írója és káptalanunk egyik tagja további néhány fiatal bevonásával már alapiskolás korunkban alapítottunk egy kis titkos társaságot. Keresztelő Szent János Szerzet, majd rövidesen nevet változtatva Keresztelő Szent János Társulat (KSZJT) lettünk. Készítettünk szabályzatot, volt jegyzőkönyvünk valamint egy kis „breviáriumunk”, ezenkívül őriztük az egymás közötti levelezéseket.

A Társulat célja az volt, hogy katolikus hitünket minél jobban gyakoroljuk. Ennek keretében a szabályzatban és a „breviáriumunkban” összegyűjtöttük a naponta végzendő imádságokat és gyakorlatokat. Hitünk megélésben inspirált bennünket szülőfalunk védőszentje Keresztelő Szent János, akinek főleg vértanúságát, fejevételét ülte meg nagy fénnyel az egyházközség. Találkozásaink alkalmával nagyon sokat beszélgettünk hitünk kérdéseiről, 12-14 éves fiatalok egymás között. Igyekezetünk összegyűjteni a környékünkben lévő templomok és szakrális kisemlékek adatait, feliratait is. A Társulat egyik célja volt, barátaink osztálytársaink közelebb hozása a hitük gyakorlásához. Családi házunkban közös imádságokat is szerveztünk. Felejthetetlen számomra, hogy legalább 2 alkalommal lourdes-i kilencedet végeztünk, ahol elimádkoztuk a rózsafüzért és további szép imádságokat és énekeket. Volt olyan nap, amikor 15-20 fiatal szorongott házunk egyik szobájában a közös imádságon. 

A társulatunk működése nem tartott sokáig, mindössze 2-3 évig, de nem is szűnt meg teljesen. Éppen akkor, amikor gimnáziumba mentünk, kaptunk egy olyan lelkipásztort, aki minket középiskolás fiatalokat felkarolt. A plébánián otthon voltunk. Sokat ministráltunk. Havonta fiataloknak szóló katekéziseken vettünk részt. Az egész hittant átvettük. Nyáron táborozások voltak. Megtanított minket a zsoltárok és a zsolozsma imádkozására is. Nem hiányzott a közösségi életből a sport, mozgás és a játék sem. Nagyon szép zarándoklatokban volt részünk. Nem voltunk többé magunk megérzéseire hagyatva. Volt papi vezetés életünkben. 

A mai káptalani életünk is hasonló szeretne lenni: fiatalok, családos keresztények zsoltározó imaszövetségben szeretnénk élni papjainkkal egységben. Egyúttal a liturgiát akarjuk életünk középponti eseményének tudni. Szivesen felvállaljuk Benedek pápával való egységben a római rítus hagyományos ősi formájának a megbecsülését, gyakorlását. A káptalani tagok egy része ministrál, valamint szkólában énekel és énekes szolgálatot vállal a liturgián. Összeköt minket a katolikus hitünk megélésére való törekvés, valamint hogy barátainkat is segítsük hitük gyakorlásában. Mindezt szeretnénk a közösségi élet és találkozás szép alkalmaival megerősíteni, mint közös programok, kirándulások, találkozások, családok közösségeként is működni. Mindebben számítunk a közelünkben lévő áldozópapok szolgálatára, segítségére, vezetésére, együttműködésére. 

J.A.

2012. május 27., vasárnap

Egy lelkigyakorlat évfordulójára - Pünkösd 2011, Sümeg

A szkóla Balázs atyával
2011 februárjában szinte lehetetlen feladat elé állítottuk Barsi Balázs atyát. Azt kértük tőle ugyanis, hogy fogadjon minket Sümegen az év első felében egy lelkigyakorlatos hétvégére. Mivel már elég későn szóltunk neki, a hétvégéi pedig rendre el voltak foglalva, eléggé kis eséllyel számolhattunk hogy sikerül fogadnia minket. A helyzetet Balázs atya oldotta meg. Pünkösdkor volt az egyedüli szabad hétvégéje és ő ezt az ünnepi hétvégéjét is feláldozta értünk. Megigérte, hogy az Ötvenedik napon vele együtt ünnepelhetjük Sümegen a Pünkösdöt. Nagyon megörültünk a jó hírnek. Megörültünk, mert szeretjük Balázs atyát. Megörültünk, mert szeretünk megérkezni Sümegre. Szeretjük elfoglalni ideiglenes szobáinkat. Szeretjük a kolostor folyosóit, lépcsőit. Szeretjük a forrásokat. Szeretjük az igaz tanítást. Szeretjük az igazságot.

Az emlékezetes szentmise
Balázs atya azok közé a papok közé tartozik, akik a Szentatya kívánsága szerint szivesen fogadják a hívek azon kérését, hogy a szentmisét az 1962-es misekönyv szerint mutassák be. Ezért is kértük meg Őt, hogy az Ünnep vigíliáját az 1962-es misekönyv szerint ünnepeljük. Megegyeztünk vele, hogy erre a szentmisére elkészítjük az éneklapokat, amelyek tartalmazzák a propriumot és az ordináriumot is. Igazi „lélekvárássá“ lett a füzet készítése, az énekek begyakorlása. Szerettük volna, ha a szentmisén az Egyház előírt énekei szólalnának meg. Ebben nagy segítséget kaptunk Józsa Attila esperestől, akinek sikerült úgy intézni, hogy 2 napot ott legyen velünk Sümegen. 

Felkészülés közben
Örömteli várakozással, tágasra nyitott szívekkel és nem utolsósorban az elkészített énekfüzetecskékkel indultunk Sümegre. Megérkezésünkkor - a püspöki palota borospincéjét kihagyva - a kolostorba siettünk. A szivélyes fogadtatást követően gyorsan elrendeztük a dolgainkat, hogy mielőbb hallhassuk Balázs atya előadásait. Pünkösd lévén nem is lehettek másról ezek az előadások, mint a Lélekről, aki feltámasztotta halottaiból a mi Urunkat, Jézus Krisztust. A Bölcsesség, az Értelem, a Tudás, a Jótanács, az Erősség, a Jámborság és az Istenfélelem Lelkéről. Az előadások, az elmélkedések és az énekes imaórák váltakozása, nyugodt folyása adta meg ezeknek a napoknak a gerincét. Ebbe a rendbe szervesen belefonódott szombaton a hagyományos rítusú szentmise. Ezen a nagymácsédi szkóla látta el az énekes szolgálatot. 

Fontos része a Sümegi lelkigyakorlatos napoknak a Balázs atyával való négyszemközti beszélgetés lehetősége és a bűnbánat. Tapasztalatból írjuk, hogy egy megtérő bűnösnek jobban örülnek Sümegen (is) mint 99 igaznak. Hitünkben megerősődve, felbuzdulva és bűnbánó szívvel, telve Istenfélelemmel vettünk részt a vasárnapi Pünkösdi szentmisén. A szentmise után a déli imaóra eléneklésével végetért a lelkigyakorlat. Az ünnepi ebéd után indultunk haza. 

Még egy év elmúltával is, ha azokra az előadásokra gondolunk, az emmauszi tanítványok jutnak eszünkbe, mert „lángolt a szívünk, amikor beszélt... és kifejtette az Írásokat “ 

„Az Úr Lelke betölté a földkerekséget, alleluja, s ki mindeneket összetart: annál vagyon a Szó értelme, alleluja, alleluja.“

Gál István

2012. május 22., kedd

In basilica Sancti Emmerami

Egy szép élményt osztanék meg a kedves olvasóval. Tegnap Nyitrán tartottuk a Hittudományi karunk pedagógiai értekezletét. Ennek kapcsán főpapi misén vettünk részt a Szent Emmerám bazilkában és székesegyházban. Különleges élmény volt ezen a történelmi helyen részt venni szentmisén. 

Gyönyörű természeti környezet  
A nyitrai vár
Túlzás nélkül állítható, hogy a nyitrai várszékesegyház, a Szent Emmerám bazilika a történelmi Magyarország területének legszebb fekvésű főtemplomai közé tartozik. Meglátásom szerint egyedül az esztergomi bazilika és székesegyház fekvése, elhelyezkedése előzi meg szépségben, s valami módon talán még a győri bazilika követi. Hasonló szép fekvése volt – legalábbis nekem úgy tűnik – az ősi egri várszékesegyháznak, amelynek ma már csak az alapjai láthatók. A nyitrai várszékesegyház a Zobor-hegy árnyékában, a síkság és a Nyitra folyó fölé emelkedő különálló magas dombtetőn helyezkedik el. Mint egy ékkő a tájon. A legtöbb irányból gyönyörűen látszódik. Valóságosan felkapaszkodni szükséges annak, aki a templomot meg akarja látogatni. Valóban felmegyünk az Úr házába. 

A történelmi rétegek
A másik tapasztalat, amelyet Nyitrán szereztem: a bazilikában békésen megférnek egymás mellett a történelmi múlt rétegei: Szent Emmerám patrónus, Szent Cirill és Metód, Szent István király és Szent László király, Szent Zórád és Benedek remeték, akik a Nyitrai Egyházmegye védőszentjei, s akiknek az ereklyéi tisztelettel őriztetnek. 

A szentély bejárata a szentélyráccsal
Egy harmonikus és méltó liturgikus tér a káptalani élet számára 
A bazilika mostanában belülről teljes felújításon esik át. Csodálatos látni az újonnan feltárt románkori ülőfülkéket, immár 9 van belőlük, ezek a zsolozsma középkori megbecsüléséről árulkodnak. Nyitrának mind a mai napig létezik káptalanja is. Ismét megerősödtem abban a tapasztalatban, hogy a székesegyházak elsősorban nem nagy tömegek befogadására épültek, bár legtöbbször erre is alkalmasak. A székegyház elsősorban a püspök egyházban betöltött szerepének megjelenítője, egyúttal a káptalani testület otthona, ahol a káptalani élet, s benne az igényes és mintaszerű liturgia: a zsolozsma és miseliturgia naponta történik. Gyönyörű a bazilika újonnan feltárt reneszánsz pasztofóriuma is. De a reneszánsz és többségében barokk építészeti réteghez tartozó oltárok, festmények is mind lenyűgözőek. A kanonoki stallumok is gyönyörűen fel vannak újítva. A székesegyház szinte szomjasan várja, hogy a hagyományos rítus helyet kaphasson benne, vajon mikor jön el ennek is az ideje? 

A püspökség tárlata
Maga a székesegyház környezete is nagyon szép, a várfalak, a püspökvár, a vár alatt elterülő szemináriumi és kanonoki negyed. Külön élmény volt, hogy az egyébként nem látogatható püspöki palotát is megtekinthettük, valamint élvezhettük a lenyűgöző kilátást a püspöki rezidencia erkélyéről. Szép kiállítás is várja a látogatókat Nyitrán, a püspökvár udvarán berendezett látogatóközpontban. Itt nemcsak az egyházmegye történetébe nyerhető bepillantás, hanem a gyönyörű szakrális tárgyakkal lehet találkozni. 

A Nyitrai Egyházmegyének azt kívánhatjuk, hogy legyen büszke erre a sok kincsre, történelmi örökségre, tudja megőrizni és jó szívvel bemutatni a világnak. S hogy a székesegyház bazilika mindig teljesíthesse azt a küldetést, amit alapítói, gyarapítói neki szántak. 

J. Attila

2012. május 14., hétfő

Missae defunctorum - egy kötet ajándékozása

Az életünkhöz hozzátartozik - bár mindegyikünk számára fájdalmas - a búcsúztatás, temetés, halotti szolgálat. Ezeket immár a hagyományos római rítus segítségével is végezhetjük szükség esetén. Tapasztaljuk, hogy temetési szertartásaink gyakorlatában mennyi idegen elem burjánzott el. A jóvá nem hagyott énekek éneklése mindennapos, a katolikus liturgia tételei alig kapnak helyet a gyakorlatban, a liturgikus szövegek is gyakran gyenge fordításai az eredetieknek, fokozatosan elmaradozik a halottak melletti virrasztás, imádkozás gyakorlata, sokak számára semmit sem jelent a gyászmise. A ceremóniák közül több helyütt eltűntek a gyertyák, lámpások, a kereszt vitele, össze-vissza áll az asszisztencia a ravatal körül. Újdonsült és a katolikus liturgiától idegen szokások fogódznak meg. Egyre divatosabb világi zeneszámok megszólalása is a temetésekkor. 

Egyetlen jó megoldásnak a hiteles katolikus liturgiához és gyakorlathoz való raghaszkodás tűnik számomra. Ennek felfedezésében, megismerésében és gyakorlatában segíthet minket az az ajándék, amelyet a múlt héten kaptunk. A laikus káptalan egyik támogatója megajándékozott bennünket egy új és minőségi kiadvánnyal, amely a halotti szolgálatot, s főként a gyászmiséket szolgálja: 

A kötet címe: Missae defunctorum ex Missali Romano excerpta, accedit Ordo absolutionis pro defunctis ex Rituali Romano. Editio juxta typicam 

A szerkönyv kivonat a Római Misekönyvből, mégpedig a temetési és gyászmisék tekintetében, s tartalmazza a rituáléból az abszolúció szertartását is. A kötetet 2012-ben a svájci Szent Péter Papi Testvériség jelentette meg németországi nyomda segítségével. Az engedélyt a kiadáshoz és az eredetivel való azonosság megállapítását a chur-i Püspök Úr jegyzi. A kötethez szép tok is tartozik, valamint a három gyászkeretű kánontábla. 

Köszönet támogatónknak az értékes ajándékért.

Józsa Attila

2012. május 9., szerda

A Kecskeméti Liturgikus Kör Galántán - 1. rész


A piarista szkóla
Gödöllőn találkoztunk először, a régi rítus kedvelőinek találkozóján. A Kecskeméti Liturgikus Kör számomra egészen addig csak egy szép és színvonalasan szerkesztett weblapot jelentett. Sok anyagot találni ott a régi rítusról, a mise- és énekrendről, melyek alapjául szolgáltak káptalanunk misefüzetéhez is. Meglepődtem, hogy Talmácsi József, a Liturgikus Kör vezetője milyen érdeklődéssel kísérte figyelemmel füzetünk megjelenését. Váltottunk pár eligazító e-mailt, ami azonban elég volt ahhoz, hogy tudomást szerezve részvételünkről, József is felutazzon Gödöllőre. Valahogy így kezdődött...

Mise a dómban
Az utánpótlás
Beszélgetéseink folyamán rájöttünk, hogy egymás mellett, de egymásról mit se tudva szinte ugyanazokat a mérföldköveket vettük, a régi rítushoz való közeledésben számtalan ponton egyezett a két káptalan életútja. Például mindketten szeptember 14-én, bár igaz, hogy egy év eltolódással (2009-2010) vállalkoztunk az első régi rítusú mise celebrációjára, ugyanúgy szívesen szerkesztjük a blogot, az énekrendeket, füzeteket, kedveljük a magyar nyelvű zsolozsmát stb. S mivel amúgyis testvérvárosokból jöttünk, úgy éreztük, abszolúte kézenfekvő, hogy a két Kodály város, Galánta és Kecskemét közötti barátságot lelkiekben is érdemes lenne gazdagítani. Így nagyon megörültünk, hogy József ígéretét nem feledve kézbe vette a kezdeményezést, és még Advent előtt jelezte, hogy Húsvét után meglátogatnak minket.

A szent pillanat
Káptalanunk protectora, Józsa Attila esperes plébános vállalta az oroszlánszerepet a szervezésben, és a tőle megszokott merész óvatossággal nem kisebb célt tűzött ki elénk, mintsem hogy a nagyszombati Szent Miklós dómban mutasson be régi rítusú szentmisét a Kecskeméti Piarista Szkóla támogatásával. Káptalanunk történetében is ez volt az első eset, hogy a püspöki székhely szomszédságában mindez megvalósulhatott, a dómban a kecskemétiek érdeméből felhangzó énekek pedig a liturgia szépséges voltáról tettek újfent tanúbizonyságot. Sem orgona, sem egyéb hangszer, csupán a gregorián hangzott fel és többszólamú liturgikus énekek, mégis az emberi szívet arra a „tágasságra vezette”, ahol az Úr megérinthette. Felemelő élmény volt, amit a helyiek véleménye is nyugtázott.

A barokk oltár
A dómon kívül látogatást tettünk még a Keresztelő Szent János székesegyházban is, ahol a több mint 20 méter magas fából faragott impozáns barokk oltár nyűgözött le bennünket. Az esperes úrnak köszönhetően ízelítőt kaphattunk az egykor itt zajló liturgia történetéből és a helyi kántor jóvoltából meghallgathattuk az orgonát is. A régi rítus hívei és szimpatizánsai mindezekután egy kis humorral fűszerezve ellátogattunk a püspöki Galériába, ahol éppen a régi és új miseruhákból nyílt egyfajta „összehasonlító” kiállítás azzal a céllal, hogy fellelhető-e a folytonosság ezen szent ruhadarabok fejlődésében. Nos, mi ezt bármilyen jóindulattal is közelítettük meg, nem találtunk fejlődést, csak egy hirtelen és ízlésmentes stílusváltást. A kiállított régi darabok kivétel nélkül felbecsülhetetlen értékű művészi alkotások voltak. Örültünk, hogy mindezt a kiállítás rendezője ilyen bátran felvállalta. A kirándulás többi részéről a plébánia blogján lehet olvasni.

Kompletórium
Az első napot vacsorával zártuk és egy kellemes, baráti hangulatú ismerkedés és beszélgetés vette kezdetét. Az idő ugyan vajmi kevés volt arra, hogy igazán közel férkőzzünk egymáshoz, de jó társaság gyűlt össze, jó helyen és jó célból. Igyekeztünk, hogy barátaink is oldódjanak és otthon érezzék magukat nálunk is. Oldószerként szerény mennyiségű ribizlibort szolgáltunk fel a hölgyek nem kis örömére. Miután a kompletóriumot közösen elénekeltük még vagy 2 órán át tartott a beszélgetés, s csupán a fáradtság és a másnapi vasárnapi szentmisére való készülődés tudata vett erőt rajtunk, hogy illenék nyugovóra térnünk. Nehéz de örömteli szívvel váltunk hát el, s izgatottan vártuk a folytatást...

2012. március 17., szombat

A galántai plébániatemplom főoltára - 3. rész

A restaurálás (2003 – 2007) után

2003-2007 között történt meg a galántai templom főoltárának műemléki restaurálása. A munkálatokat a műemlékvédelmi hatóság felügyelte, Mgr. Šmigrovský František szeredi restaurátor és csapata kivitelezte. A munkálatokat bőkezűen támogatták a hívek, Galánta Város Önkormányzata, a galántai Pro renovatione alap, valamint a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumától elnyert pályázatok. A restaurálás dokumentálva lett, több szakmai cikkben is ismertetve volt, valamint az oltár egyes szobrai kiállításra is kerültek. Mégpedig a galántai Reneszánsz kastélyban a Múlt a jövőrért c. kiállításon 2009-2010-ben, valamint a Szlovák Nemzeti Galéria, A restaurálás művészete c. kiállításán 2010-ben. A restaurálás utáni állapotot mutatja az alábbi felvétel, amelyet 2012 februárjában Boócz Ferenc templomatya készített. 

Az oltár középpontjában a baldachin alatt a Fájdalmas Szűzanya festett kőszobra található, amelyet votív tárgyak öveznek. A Szűzanya és Szent Fia fején korona található, amelybe feliratot véstek, mégpedig a szobor megkoronázásának dátumával. A votív tárgyak, a korona, és hogy a szobor kőből van jelzik e központi szobor jelentőségét. Vajon milyen történet társul a kápolna létrejöttéhez és e szoborhoz? 

A Fájdalmas Anyát szentek veszik körül, mégpedig a hozzá legközelebb állók, tisztaságos jegyese Szent József, valamint Szent János apostol és evangelista, aki a kereszt alatt is a Szűzanya mellett állt, s akire az Úr Jézus Édesanyját rábízta. Az átnyilazott Szent Sebestyén és a kutyával ábrázolt Szent Rókus a pestis elleni védőszentekként szerepelnek a barokk oltár szélén. 

Az oltár legfölső központi részében a Szentháromság található, amint angyalok veszik körbe. Érdemes megfigyelni oltárunkon a sok angyalarcot. A mennyország szentjei közül két nagyon tisztelt vértanú Szűz, Szent Borbála és Antióchiai Szent Margit szobra található a Szentháromság közelében. A kápolna eredeti oltárán, még Szent Rozália is helyet kapott, őt fekvő helyzetben szokták ábrázolni, így volt a galántai oltáron is ábrázolva, ő szintén pestistől óvó védőszent. Az ő szobra azonban nem őrződött meg. 

A sümegi kegytemplom oltára
A barokk oltár 1741-ben készült. Korban és stílusban hasonlít pl. a sümegi kegytemplom oltárához. A galántaiak büszkék erre a gyönyörű oltárra. Persze a templom továbbra is Szent István Király titulusát viseli. S bár sajnálni lehet, hogy pátrónusunk képe 1962 óta nincs középpontban, ez a tény Szent István-tiszteletünket nem teszi kisebbé. A Fájdalmas Anya tisztelete pedig rendkívül erős mind a magyar mind a szlovák nép körében. Örülünk, hogy a Fájdalmas Anya oltára őseink hitének gyönyörű tanúságaként felújítva áll közöttünk a jelen és jövő nemzedékek számára is. 2009 óta ismét hagyományos rítusú szentmisék celebrálásnak nagyon alkalmas és méltó felszentelt helyszíne ez az oltár. Boldogan imádkozhatjuk áldozópapok, az oltárnál szolgáló ministránsok, s velünk együtt a hívek is: „Introibo ad altare Dei, ad Deum qui laetificat iuventutem meam – Belépek Isten oltárához, az Úrhoz aki megörvendezteti ifjúságomat.” 

Józsa Attila

2012. március 14., szerda

A galántai plébániatemplom főoltára 2. rész (1962 -1965)

1962-ben nem várt fejlemények befolyásolták a galántai templom főoltárának alakulását. 

A megmentett barokk oltár átköltöztetése 

Volt Galántán az Eszterházy kastély közelében egy impozáns barokk kápolna a Fájdalmas Anya tiszteletére, amely 1741-ben épült, s a pestis járvány elleni védőszentek szobrai is jelen voltak benne. Ennek a kápolnának a története még nincs elégségesen feldolgozva. Sajnos ezt a kápolnát 1962-ben bezárták, majd a rákövetkező évben eltávolították. A kápolnából a barokk főoltár nagy részét 1962 decemberében átmentették a plébániatemplomba. A plébániatemplom Szent István Király főoltárképét áthelyezték a templomhajóba, a lebontott kápolna oltárépítményét pedig ráépítették a galántai templom főoltárára. Ezt az állapotot három felvétel is őrzi, 1962-65 között készült felvételeken, karácsonyi, húsvéti díszítésben. A felvételek arról is tanúskodnak, hogy a II. Vatikáni Zsinat alatti években a templomok berendezése teljesen a hagyományos volt, s természetesen a liturgia is a hagyományos formák szerint történt. 


A felvételekről szépen látszik az áldoztatórács, amelyet 1990-es években távolítottak el, valamint érdemes odafigyelni, hogy a főoltár előtt milyen szép tágas hely marad az asszisztenciára. Ezt a planumot - síkságot ugyanis a hatvanas évek végétől új liturgikus tárgyakkal zsúfolják tele majd a megújulás jegyében, megszüntetve a szentélyteret, és félreállítva a hagyományos oltárt. A lebontott kápolnából a plébániatemplomba átkerült a kápolna négy barokk padja, amelyekből kettő stallumszerűen lett elhelyezve a főoltár két oldalán.


2012. március 13., kedd

A galántai plébániatemplom főoltára - 1. rész (1800-1962)

„Zelus domus tuae comedit me” – „A házadért való buzgóság megemésztett engem” – ez a zsoltárrrészlet a nagycsütöröki lamentációban hangzik fel, a mi Urunkra Jézus Krisztusra vonatkoztatva, aki szerette az Atya házát. A keresztény katolikus ember az Úr Jézushoz hasonlóan szereti a templomot, amely Domus Dei - Isten háza, porta caeli - kapuja a mennynek, domus orationis - az imádság háza, domus ecclesiae - az egyház otthona is. „Boldogok akik a te házadban laknak, Uram, örökkön örökké dicsérnek Téged” - imádkozzuk a ministránsokkal együtt a szentmise előtt a 83. zsoltár szavait. 

Blogunk olvasóinak most bemutatjuk a szívünknek oly kedves főoltárt, amelynél hetente a régi rítusú szentmisét ünnepeljük. Először visszapillantunk a történelembe, majd utána megismerkedünk egy váratlan fejleménnyel 1962-ből, amely jelentősen, de nem lényegében átalakította templomunk főoltárát, harmadik lépésként megismerhetjük a főoltár jelenlegi, műemléki restaurálás utáni állapotát. 

Az eredeti főoltár 1800-1962 között

A galántai plébániatemplom főoltár egyidős a templommal, 1800. november 30-án Alagovich Sándor plébános áldotta meg, felszentelve 1805. szeptember 29-én volt Vilt József Ignác általános érseki helynök által. 

Három vörösmárvány lépcső vezet fel magához az oltárhoz. Az áldozópap tartózkodási helyén, a felső lépcsőfokkal egy szinten, kemény fából készült suppaedaneum található. Az oltárközépen egy csillag van bevésve a pap helyén. A szilárd oltárépítmény téglából készült, márványutánzatú borítás fedi, tumba, vagyis oltárkoporsó formája van, amely arra a szokásra utal, hogy az oltárok gyakran vértanúk sírja felett épültek, s később is vértanúk ereklyéit helyezték az oltárokba. A galántai oltárba Szent Severinus és Szent Simplicius vértanúk ereklyéi lettek elhelyezve a felszenteléskor 1805. szeptember 29-én. A tabernákulum forgathatós, és előlapján Jeruzsálem Golgotáját ábrázolja a Keresztrefeszített üdvözítővel. A tabernákulum szentségi trónusát két angyal őrzi, a szentségi trónus hátterében a Jelenések könyvének Báránya van a hétpecsétes könyvvel. A tabernákulum mellett Szent Tekla és Szent Anasztázia szobrai találhatók, valamint a gyertyatartók. A főoltárépítmény hátoldalán sacrarium is található, vagyis a szent folyadékok megfelelő kiöntésére szolgáló nyílás. Az oltár felett a falon függött a templom védőszentjét, Szent István Királyt ábrázoló oltárkép, amint az országfelajánlás cselekményét végzi. A festmény 1799-ben Joseph Zanussi nagyszombati festő festette. 

Az oltár környezete az idők folyamán változott. Az evangéliumi oldalon volt az eredeti sekrestye. Ezt 1939-ben oldalkápolnává alakították át, az új sekrestye pedig a főoltár mögött épült fel, számára ajtót nyitottak a szentély falán. A leckeoldal felől található az oratórium. Az oltárkép két oldalán nagyméretű szentélyablakok helyezkednek el. 1897-ben színes üvegablakok kerültek ide. A szentélyablakok a II. világháború alatt megsemmisültek, 1949-ben, a háború pusztítása után új színes üvegablakokkal pótolták: témájuk: A boldogságos Szűz Mária a kis Jézussal, és Jézus a jó Pásztor. 

Az oltár környezetében falfestmények is voltak: A Szentháromság ábrázolása a szentély apszisán, a boltozaton Magyarok Nagyasszonya, az evangéliumi oldalon a keresztút XI. állomásának, a leckeoldalon pedig a keresztút XII. állomásának jelenete, mindezeket Muzsinszki Nagy Endre festőművész festette 1939-ben. 

A mellékelt fotó, az 1939 utáni és 1962 előtti állapotot tükrözi, közvetlenül az 1939-as felújítás után készült. A templomot 1939. augusztus 15-én Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek áldotta meg.

Forrás:
Bukovszky László és Pekarovič Juraj: 1805-2005 A galántai Szent István király plébániatemplom 200 éve, 200 rokov kostola Svätého Štefana Kráľa. Pro renovatione n.f. Galánta, 2005

2012. március 4., vasárnap

Summorum Pontificum – Universae Ecclesiae szlovákul is

A hivatalos pápai vagy szentszéki dokumentumok különböző műfajúak. A leggyakrabban kezdőszavaikkal nevezik meg őket. A római szertartás ősi és hagyományos formájával kapcsolatban a legutóbbi időkben két fontos hivatalos megnyilatkozás született: az egyik a Summorum pontificum kezdetű motu proprio apostoli levél XVI: Benedek pápától, amely jogi jellegű szöveg, s amely 2007.7.7.-én látott napvilágot és ugyanezen év szeptember 14-én lépett érvénybe. A másik dokumentum az Ecclesia Dei pápai tanács által kiadott Universae ecclesiae instrukció, amely az előzőleg említett apostoli levél hiteles magyarázatában és megvalósításában segít, 2011 április 30-hoz kelteződik. 

Éppen tegnap érkezett meg plébániánkra az Universae Ecclesiae instrukció szlovák fordítását tartalmazó könyvecske. Szívből örülünk, hogy szlovák nyelven is hivatalos kiadásban elérhetővé vált mindkét dokumentum. Most már csak abban reménykedjünk, hogy nem pusztán a plébániahivatalok polcain fognak porosodni ezek a dokumentumok, hanem hogy, sokan elolvassák, átgondolják tartalmát, és hogy valóban elindítja azokat a gyógyító folyamatokat a gyakorlatban, amelyekre oly nagy szükség van. Jó lenne látni, hogy az áldozópapok saját életük és szolgálatuk gazdagítására ismernék a szentmise bemutatásának ősi formáját, és a szentségek kiszolgáltatásának hagyományos rendjét is. Jó lenne tapasztalni, hogy a szemináriumokban félelem nélküli természetességgel lehetne tanulni ezekről a dolgokról, és a szemináriumok napirendjében is helyet kapna a hagyományos forma gyakorlata. Jó lenne, ha megszűnne a katolikus templomok hagyományos tereinek feldúlása, további főoltárok, szentélyrácsok, gyóntatószékek, szószékek megsemmisülése, nagyobb érzékenységgel lennénk a szent terek, és múltban épített templomok megőrzése és liturgikus örökséghez tartozó tárgyak kultúrája iránt. 

Józsa Attila esperes-plébános

Vítame vydanie dokumentov týkajúcich sa klasickej formy rímskeho obradu, tohto času nazývanej mimoriadna forma rímskeho obradu. Dúfame, že tieto dokumenty neostanú ležať na poličkách farských úradov, ale mnohí ich prečítajú, a že mimoriadna forma rímskej liturge zaujme to miesto v živote kňazov, seminárov, veriacich, a farností, aký význam tomu pripisujú tieto dokumenty. 

Vydania dokumentov v slovenčine:

Apoštolský list Motu proprio Benedikta XVI. Summorum Pontificum, Edícia Pápežské Dokumenty 70, Spolok Svätého Vojtecha Trnava 2007. in Edícia Pápežské dokumenty 70, Spolok Svätého Vojtecha Trnava 2007. 11-20. 

List jeho svätosti Benedikta XVI. biskupom, pri príležitosti uverejnenia apoštolského listu Motu proprio Summorum pontificum o používaní rímskej liturgie, ktorá predchádzala reforme uskutočnenej roku 1970, in Edícia Pápežské dokumenty 70, Spolok Svätého Vojtecha Trnava 2007. 21-30. 

Pápežská komisia Ecclesia Dei, Inštrukcia o aplikácii listu motu proprio Summorum pontificum Jeho Svätosti Benedikta XVI., in Edícia Dokumenty Svätej Stolice 74, Spolok Svätého Vojtecha Trnava 2011, 51-62. 

Attila Józsa, dekan-farár

2012. február 16., csütörtök

Ordo missae füzet: latinul-szlovákul

Hatvanadvasárnapra jelent meg Laikus Káptalanunk közreműködésével a hagyományos rítusú misék számára készült ordo missae füzetünk latin-szlovák kiadása 150 példányban.

Bár káptalanunk tagjai szinte kizárólag magyarok, miséinket azonban nemcsak magyar hívek látogatják. Néhány alkalommal a régi rítusú miséinket szlovák katolikus hívek jelenlétében is ünnepeltük már. Kétnyelvű misefüzetünk éppen a szlovák híveknek, testvéreinknek szeretne segítséget nyújtani a hagyományos szertartású szentmise megismeréséhez, és annak ünnepléséhez. Füzetünk létrehozásánál káptalanunk szlovák barátaira és kispapjainkra is  gondoltunk, akiknél meglátásom szerint élénk érdeklődés mutatkozik a hagyományos rítus iránt. Gyakorlatilag azonban alig van segédanyag annak megismeréséhez.

Köszönet káptalanunk tagjainak a füzet előkészítéséért, a nyomtatás megszervezéséért. Kérjük a kedves Olvasót, mondjon el a füzet kiadóiért egy zsoltárt.

Laus Deo.

Józsa Attila
esperes-plébános Galánta

2012. január 25., szerda

Preparatio ad missam

A szent ruhák felöltésekor mondott papi imádságok

Az ember életében nagyon fontos szerepe van a készülődésnek. Attól függően, hogy milyen fontosnak tartunk egy eseményt, annak függvényében a készülődésünk is intenzív, alapos, vagy olykor felületes, hanyag. Sokszor maga a készülődés magában hordozza az eseményből fakadó örömöt, reményt, a benne való elmélyülést. A szentmisére készülődő papnak is üdvös, ha a bemutatandó áldozatra felkészülve elimádkozza azokat az imádságokat, amelyek a misekönyvben találhatóak. Az előkészületi zsoltárokon (83., 84., 85., 115. és a 129. zsoltárok) kívül azokat az imádságokat akarjuk bemutatni, amelyeket a pap akkor imádkozik, amikor a szent ruhákat magára ölti. Ebben P. Jávor Egon O. S. B. 1964-ben, Rómában kiadott VASÁRNAPI MISEKÖNYV-ére támaszkodunk. 

A vállkendőt (humerale) a pap először a fejéhez érinti, majd a vállára teríti. Az „üdvösség sisakjá”-nak jelképe (Ef 6,17). A pap, a fejéhez érintve így imádkozik: „Helyezd Uram, fejemre az üdvösség sisakját, hogy ellenálljak az ördög támadásainak.” 

A miseing (alba) fehér, nyaktól bokáig omló hosszúujjú ing. A felöltésekor mondott ima szövege: „Tégy fehérré Uram, s tisztítsd meg szívemet, hogy a Bárány vérében fehérre mosva az örök jutalom részese lehessek.” 

Az öv (cingulum) rojtos végű, erős zsinór, amellyel a pap a derekán összefogja a miseinget. Azt jelképezi, hogy féken tartsuk a szenvedélyeinket, és hogy tiszták, lelkileg erősek maradjunk. Megkötésekor ezt imádkozza a pap: „Övezz körül Uram, a tisztaság övével s oltsd ki tagjaimban a szenvedély tüzét, hogy megmaradjon bennem a mértékletesség és tisztaság erénye.” 

A manipulus a miseruha anyagából készült kb 10cm széles, 50cm hosszú ruhasáv, melyet a pap bal alsó karján hord a szentmise alatt. Elnevezése a „manus plena”-ból (telt kéz) ered. Szimbóluma a munkával és szolgálatkészséggel telt kéznek. Az üdvösséget ugyanis csak türelmes munkával és alázatos szolgálatkészséggel nyerhetjük el. A felöltésekor mondott ima szövege: „Engedd viselnem Uram, a könny és a fájdalom manipulusát, hogy majd ujjongással fogadhassam munkám jutalmát.” 

A stóla a miseruha anyagával azonos kb 12-15 cm széles, 2-2,5 m hosszú ruhasáv. A pap a miseing fölé a vállára veti, lelógó két végét a mellén keresztezi, s a derekán a cingulum szabad végével megerősíti. A következő imádság elimádkozása közben veszi magára a pap: „Add vissza Uram, a halhatatlanság ruháját, melyet az ősszülők bűne miatt elveszítettem, s bár méltatlan vagyok, hogy szent szolgálatodat végezzem, engedd mégis, hogy elérjem az örök boldogságot.” 

A miseruha (casula) a fent említett liturgikus ruhákat elfedő, felső ruha, hátán jellegzetes keresztdíszítéssel. Felöltési imája: „Te mondtad Uram: az én igám édes és az én terhem konnyű; add, hogy úgy viseljem ezt a ruhát, hogy elnyerjem kegyedelmedet.” 

(Felhasznált irodalom: P. Jávor Egon O. S. B. 1964-ben, VASÁRNAPI MISEKÖNYV, Róma, 1964)

Gál István

2012. január 23., hétfő

Újévi olvasmányok 2.

HESEMANN Michael: Az első pápa. Régészek Péter apostol nyomában. 
Szent István Társulat, Budapest, 2011

Karácsony előtt jelent meg ez a könyv, amelynek eredetije németül látott napvilágot 2003-ban. A magyar fordítás Dr. Diós István munkája. A könyvre a www.magyarkurir.hu hírportál hívta fel a figyelmemet. Miután január elején sikerült megszereznem nekiláttam olvasásának. Bizony nehéz volt letenni, megszakítani az olvasást, s annál jobb folytatni.

A könyv címlapja
Hogy miről is szól a könyv? A könyv hátsó borítóján lévő ismertetésből idézzünk pár sort: „Vajon történelmi személy volt-e az apostol, s létezik-e tárgyi bizonyíték erről szülőföldjén? Mennyire megbízhatók az evangéliumok elbeszélései? Vajon Péter valóban elhagyta Palesztínát, és ha igen, miért? Mit tett Rómában, és igaz-e a vértanúságáról szóló hagyomány? Miről tanúskodnak a róla elnevezett bazilika alatt folyó ásatások? Valóban az ő földi maradványait találták meg a régészek? Hesemann a tények módszeres felkutatásával és csoportosításával logikai úton olyan következtetésekre jut, melyek a téma szakértőit is meglephetik, az első kereszténysége iránt érdeklődőket pedig egyenesen lenyűgözhetik. Ezek alapján ugyanis az első pápáról szóló kétezer éves hagyományról kiderül: igaz – és történelmi ténynek tekinthető!” Ennyit a könyv ismertetőjéből. 

Hesemann bemutatja a könyvét
XVI. Benedek pápának
Izgalmas utat járhat be tehát mindaz, aki elolvassa ezt a könyvet. Megelevenednek Péter apostol életének helyszínei: Betszaida, Kafarnaum, a vándorlás időszakának helyszínei, Jeruzsálem, Róma, Antióchia, Korintus, az Úr Jézus Krisztussal eltöltött évek után a születő Egyház, az apostolok korának életébe csöppenünk bele. S mindezt a fennmaradt írásos emlékek és régészeti kutatások fényében. 

Kispap koromban egy püspök úr tartott nekünk olyan lelkigyakorlatot, amelyben Szent Péter apostol és az Úr Jézus találkozásait elmélkedtük végig. Mindmáig nagyon elevenen emlékszem erre a lelkigyakorlatra, amely szinte szemünk elé festette az eseményeket, de annak külső és belső történéseibe is bepillantást engedett. Hesemann könyve hasonló találkozást tesz lehetővé az olvasó számára. Segítheti az apostolok korának jobb megértését, megerősít abban, hogy a keresztény hit nem mítoszokra, kitalált mesékre épül, hanem „az Ige valóban testté lőn és miköztünk lakozék.” 

A könyv 275 oldalas, bibliográfia és színes felvételek egészítik ki. 

J. Attila

2012. január 20., péntek

Újévi olvasmányok 1.


Beke Margit szerk.: Az Esztergomi Bazilika, Editions du Signe, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, Strasbourg 2011

Az új év első olvasmány- és könyvélménye számomra egy nagyon szép album, mégpedig az Esztergomi Bazilika c. gyönyörű kötet, amelynek előszavát SEmR. Erdő Péter bíboros, prímás érsek írta.

Az Esztergomi Bazilikához nyilván minden magyar katolikus kötődik. Személyes kötődésem is erős, hiszen a hely, ahol születtem, ahol felnőttem, ahol kispap és áldozópap lettem, és ahol most működöm, Galánta is, hosszú századokon át az Esztergomi Érsekség kötelékében él. Valóban mater et caput (anya és fő) volt Esztergom számunkra, s szellemi értelemben az is marad.

Tizennégy évesen egy papszentelés alkalmával pillantottam meg életemben először Esztergom bazilikáját. Ez az alkalom egyúttal a gregorián énekkel és az ünnepélyes nagyliturgiával való első találkozásom is volt egyben. Mindmáig meghatározó, lenyűgöző élmény. De nem felejtem el azt sem, hogy személyesen ott lehettem Mindszenty bíboros úr újratemetésén, s további sok szép jeles ünnepen. Ezek közül kiemelem a Főegyházmegye alapításának milleneumi alkalmát és Meszlényi Zoltán püspök úr boldoggá avatásának ünnepét. Az egyikről egy jubileumi emlékérmet, a másikról Boldog Zoltán püspök úr ruhájából való ereklyét őrzök. Ezek miatt a személyes emlékek miatt is örülök az Esztergomi bazilikáról szóló szép albumnak, melyeket egyébként is igen kedvelek. A gyönyörű fotók és rövid, de tárgyszerű tanulmányok mindig egészen közel hozzák az egyes helyeket, templomokat. Santiago di Compostellából is őrzök egy ilyen kötetet könyvtáramban. Oda úgyis csak kivételesen juthat el az ember, de a zarándoklatomat mindig felidézhetem ez album által.

Az esztergomi kötetet Beke Margit szerkesztette, mely 192 oldalas gazdagságot foglal magába. Ezt a gazdagságot a kísérőszövegek és a fotók együttesen alkotják. A bíboros, prímás úr előszava után,  a Várhegy és a bazilika 1543-ig tartó korszakát mutatja be tömören az első fejezet, mely Hegedűs András munkája. Ebben a fejezetben az ősi Szent Adalbert székesegyházzal és annak megmaradt emlékeivel ismerkedhet meg az olvasó. Különösen jó volt ezeket a sorokat olvasni, hiszen a középkori esztergomi liturgia kutatása személyesen foglalkoztat, és e liturgia fő helyszínéről és tárgyi emlékeiről van szó ebben a fejezetben. A II. fejezet A Török idők és a visszatérés címmel a Török kor kezdetétől 1706-ig tartó történeti szakasz bemutatása, Beke Margit írása. Különlegesen izgalmas ez a korszak, amelyről az egyszerű olvasó oly keveset sejt és tud. A III. fejezet címe: Az árván maradt város, a  XVIII. századtól az új székesegyház felépítéséig tartó korszakra derít fényt. A mai bazilika építésének előzményeit mutatja be az olvasónak Istvánffy Miklós összefoglalásában. A bazilika újjászületése címet viseli a negyedik fejezet, amelyben rácsodálkozhatunk milyen nagy áldozattal és gondossággal, bár sok nehézség és fáradozás közepette, de megszületik a Magyar Sionon a ma is látható bazilika. Ebben a fejezetben, amely egyébként a legbővebb, nagyon hasznos információ a bazilika alaprajza és annak berendezése, - a fejezet Kontsek Ildikó munkája. A kötet ötödik fejezete a bazilika kincstárát mutatja be tömören és gazdagságát egy-egy alkotással jelezve. A könyv hatodik és hetedik fejezete a XX. század történetéből mutat be pillanatfelvételeket, az egyik fejezet 1945-ig tart eseményekből Háborúk viharában címmel, Czékli Béla munkája, az utolsó fejezet Beke Margit összefoglalásában Élet az ország főtemplomában címmel bepillantást enged a XX. század második felének nagy ünnepeibe. Az albumot a képek jegyzéke zárja.

A könyv rövid ismertetése végén néhány észrevételt is tegyünk „káptalani „szemmel: A régi rítust szerető hívek az album lapozgatása közben nyilván megörülnek egy-két olyan felvételnek is, amely a római szertartás korábbi formáit örökíti meg. A kötet tartalmaz mozzanatokat a templomszentelés szertartásából, valamint a nagyon sok gyönyörű oltárt és liturgikus felszerelést, amelyek katolikus elődeink igényességéről szólnak. Különlegesen szép liturgikus pillanatkép a Boldog Zoltán vértanú püspök püspökszentelésén készült felvétel.

Az album képei természetesen tükrözik az utolsó negyven év liturgikus reformjainak a különféle megvalósulásait. A bazilikában is legalább háromféle módon látszik a mozdítható oltár elhelyezése, amennyiben jól látom a felvételeken. Különböző megoldások születtek ebben az időben a koncelebráló papság elhelyezésére. A közös pont ezekben a változásokban a főoltárnak és oltárterének elárvulása, a kanonoki kórus és a közötte lévő kórustér funkcióváltása. Mindezek a terek a felvételek tanúsága szerint már nem annyira a főpapi és papi szolgálat terei többé, nem a mise és ünnepélyes zsolozsma terei, hanem tömegeknek, vendégeknek, papoknak nyújtanak egyes alkalommal ülőhelyet. Jól szemlélteti ezt az a felvétel, amelyen a tömeg egészen a főoltár lépcsők tetejéig a főoltárig felvonulva szemléli a középen lent zajló istentiszteleti cselekményt. A liturgia hagyományos orientációjának megszűnését jelzik ezek a felvételek, de ez nem éppen csak Esztergom bazilikájának jellemzője lett az elmúlt évtizedekben. Bár mintha az utóbbi években egy kicsit növekedett az érzékenység a szent terek megbecsülése iránt és használatuk módjában. Az utóbbi időkben azonban a püspöki katedra és az oltár is fokozatosan visszafelé húzódik fel a kupola alól a kórustérbe és szentélytérbe. Pozitívumnak tartható, hogy a miséző oltár hagyományos és művészi antependiummal van ellátva, s a megújított liturgia ünneplése folyamán is sok hagyományos tárgyat használnak a bazilikában.  Mindenesetre a régi felvételek azt tanúsítják, hogy a római rítus hagyományos formája  alkalmas volt a hatalmas tömeg jelenlétében celebrált, rendezett istentiszteletre, ahogyan a néhány ember jelenlétében elvégzett csendes misékre is.

Nagyon hasznos és üdítő, tanulságos és gazdagító, tapasztalatokat adó  olvasmány az esztergomi bazilikáról készült album, ajánljuk a kedves Olvasók figyelmébe.

J. Attila